Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-457

86 i57. országos ülés 1913 junius 13-án, pénteken. nek nagy problémái megoldásában a magyar nemzet képviselete, a magyar parlament egészének kellene teljes erejéből kivennie részét. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés.) Elismert axióma, t. ház, hogy az állammá szervezett társadalomnak az eddig ismert igazgatási módok között legtökéletesebb kormányzati formája, az u. n. parlamentáris kormányzat, a parlamentarizmus. Áll ez mindenütt a világon. De mig a nálunk szerencsésebb helyzetben lévő, homogén államokban időnként esetleg ez talán politikai czélszerüség kérdése is lehet, melytől való eltérés, sőt talán annak ép ellenkezője, az abszolutizmus mellett is megélhetnek ez államok, amint megéltek ismételten, addig ránk nézve a parlamentarizmus tiszta fenmaradása egyenesen a nemzeti lét vagy nemlét kérdése. (Igaz! ügy van !) Nálunk minden önkényuralom, legyen az összpontosítva akár egy személy kezében, akár — ami még sokkal veszedelmesebb — a parlamentarizmus látszata alatt a felelőtlen kisebbség egy csoportjában, a czentrifugális erőket hozza mozgásba, a nemzeti erők destrukcziójára vezet, melylyel ideig-óráig felveheti ugyan a harczot a csak némi fölényben levő magyarság, de végeredményében kell hogy az ország romlására — — ne adja Isten — talán széthullására vezessen. A magyar nemzet államfentartó ereje nem kvantitatív, de kvalitatív szellemi és erkölcsi tulajdonaiban rejlik. E fölényét, e túlsúlyát azonban csakis a parlamenti szervezet szabályszerű funkczionálása mellett tudja érvényesiteni. Komoly, sőt talán sötét a kép t. képviselőház, melyet magam előtt látok, de ép ez az, ami fokozott felelősséget ró a közélet minden tényezőjére és igy e pillanattól fogva reám is épen ezért jelen állásomban lelkiismereti kötelességem az Isten által rendelkezésemre bocsátott véges erőm teljes megfeszitésével igyekezni fentartani a nemzeti élet legfontosabb szervének, a nemzeti élet fókuszának, a magyar parlamentnek munkaképességét és szabályszerű funkczionálását, (Élénk helyeslés és éljenzés.) biztosítani a szólásszabadságot, de meggátolni az azzal való visszaélést, (Helyeslés.) lehetővé tenni a tárgyak szabad megvitatását, de egyúttal a ház akaratának kifejezését, a határozathozatalt is, (Élénk helyeslés.) tiszteletben tartam és tartatni is minden egyes képviselő jogát, de lehetetlenné tenni az anarchiát. (Igaz ! ügy van !) Ezeket a feladatokat látom elsősorban magam előtt. (Élénk éljenzés.) Az előttünk álló életbevágó kérdések sürgős megoldása halaszthatatlanságának tudata kelti fel bennem annak érzetét is. hogy végre a jelen pillanatban minden magyar embernek fel kell emelkednie a helyzet magaslatára, fel kell ismernie a bennünket fenyegető veszélyek nagyságát s arra a tudatra kell ébrednie, hogy megszűnt a fényűzésnek az a lehetősége, hogy magyar ember magyar emberrel, magyar képviselő magyar képviselővel és magyar párt magyar párttal mint kiengesztelhetetlen eUenség álljon szemben és törjön egymásra. (ügy van !) Talán itt az utolsó óra, hogy megszólaljon lelkiismeretünk szava és vállvetve közös munkával igyekezzünk a magyar nemzet feladatait végre megoldásra vinni. Ez érzésem teszi kötelességemmé kijelentem, hogy annak daczára, mikép tudatában vagyok annak, hogy engem a ház többsége ugyan, de túlnyomólag egy párt választott meg a ház elnökévé, amely párttal az érzelemközösséget megtagadni sohasem fogom, én az egész ház s annak minden oldala és minden egyes tagja elnökének tekintem és érzem magamat, (ügy van !) Amint e helyre felszállok, megszűnik bennem a pártember, a pártok és párttekintetek felett állónak érzem magam s e minőségemben nemcsak a ház rendjét és méltóságát megóvni, működésének szabályszerűségét biztositani tartom kötelességemnek, de azt is, hogy teljes erővel közreműködjem minden, bármely oldalról származó komoly kísérletnél, mely a ház normális tanácskozásainak lehetőségét volna hivatva visszaállítani. (Élénk helyeslés.) E szempontok fognak vezetni elnöki tisztem ellátásában; ilyen irányú működésemhez kérem a ház minden egyes tagjának szives és jóindulatú támogatását. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Következik a napirend 7. pontja, a földmivelésügyi minister ur által benyújtott s az aldunai III., IV. és V. számú öblözetek ármentesitéséről szóló törvényjavaslatának (ír. 794, 837) tárgyalása. B. Pap Géza előadó: T. ház ! Az aldunai III., IV. és V. számú öblözeteknek ármentesitéséről szóló törvényjavaslat Torontál vármegye és Pancsova városhoz tartozó, körülbelül 70.000 holdat kitevő területnek jövőben való gazdasági használhatóságát óhajtja biztositani. Délmagyarországnak ezen területrésze, mely mintegy 70.000 katasztrális holdat tesz ki, egész a mai napig gazdaságilag kihasználatlanul fekszik. Ezen a bajon segitendő, a területnek kulturális czélokra való felhasználását czélozza a jelen törvényjavaslat. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Eégen a 12-ik német bánáti határőrvidéki ezred, illetve a katonai kincstár tulajdonát képezték ezek a területek, majd 1868-ban ezek a területek a király legfelsőbb elhatározásával a 12-ik német bánáti ezred községeinek ajándékoztattak fele részben, felerészben pedig a tanulmányi alap kihasitásával az ott elhelyezendő telepeseknek rendelkezésére bocsáttattak azzal a feltétellel, hogy az ezen területre letelepülők kataszteri holdanként 30 frt megváltási dijat fizetnek és ármentesiteni kötelesek. Ezen kötelezettségnek az ottani telepesek igyekeztek is eleget tenni, azonban az 1876-iki árvíz az általuk létesített munkálatokat megsemmisítette, s az ottani telepesek szétszéledtek, ugy, hogy ezek a területek megint gazdaságilag használhatlanokká váltak. 1882-ben az akkori pénzügyminister tárgyalásokat indított ezen területeknek újból való ár-