Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-456

76 .456. országos ülés 1913 június 12-én, csütörtökön. sal bizhatjuk rá a politikai jogok gyakorlását. (Élénk helyeslés.) Ez a kérdés természetszerűleg liivja fel a figyelmet a munkásbiztositási ügy mai vigasz­talan állapotára. (Igaz! TJgy van! Halljuk! Halljuk!) Az ipari munkásosztály biztosítás­ügye alapjában elhibázott irányban indult meg. (Igaz! TJgy uan!) És bármilyen nehéz is egy ilyen, már életbe lépett, elhibázott intézményt gyökeresen reformálni, nem szabad ettől a fel­adattól visszariadni, ha valóban azt akarjuk, hogy a munkásbiztositási ügy nemcsak a mun­kások idevágó érdekeinek hatékony gondozása, de egyúttal a munkásokra nézve az önkormány­zatnak a közéletre nevelő iskolája is legyen. (Helyeslés.) Misem áll tőlem távolabb, mint az intéz­ményre vonatkozó kritikámmal az illető egyének felett kritikát gyakorolni. Meg vagyok győződve, hogy mindazok a férfiak, akik teljes odaadással szolgálják ezt az ügyet a mai keretben, mind­azon személyi képességekkel rendelkeznek, ame­lyek e czél elérésére szükségesek. (Helyeslés.) De hibás az intézmény oly okokból, amelyekre kiterjeszkedni most talán felesleges. (Halljuk! Halljuk!) Az intézmény alapvető, hibás kon­strukczióját azonban nem pótolhatja egyesek nagy képessége, egyesek megfeszített jóakaratú buzgólkodása, de meg vagyok győződve, hogyha a magyar társadalom minden rétege kiveszi az ügy által megkívánt ügyszeretettel és lelkesedés­sel a maga részét ebből a nagy munkából: akkor kellő szervezet mellett ez az ügy meg fogja teremni a maga áldásos gyümölcsét. (Helyeslés.) Emellett, t. ház, meg kell mentenünk az ipart azoktól a veszedelmektől és rázkódtatásoktól, amelyek a sztrájk kérdésének mai rendezetlen állapotával járnak. (TJgy van!) És gondoskod­nunk kell olyan törvényes rendelkezésekről, amelyek a munkásoknak a sztrájkhoz való joguk teljes elismerése mellett — mert hisz nem lehet ma már felvilágosodott ember, aki kétségbe vonja azt, hogy a munkabeszüntetés és a munka­beszüntetés czéljából való egyesülés olyan kar­dinális fontosságú joga a munkásoknak, amely nélkül nem jutottak volna életviszonyaik arra a fokra, amelyen ma vannak és amely nélkül jövő boldogulásukat sem tudnák kellő sikerrel mun­kálni, — ezt a jogot tehát el kell ismernünk bona fide a maga természetes kiterjedésében és nem szabad rossz néven venni, ha ezzel a munkás­osztály komoly közgazdasági czélokra, saját sor­sának javítására él, (TJgy van!) — mondom — gondoskodni kell törvényes rendelkezésekről, amelyek megakadályozzák azokat az anomáliákat, amelyek a jog gyakorlatával az ipart folytonos megrázkódtatásnak teszik ki (Halljuk!) s gon­doskodni kell olyan törvényes rendelkezésekről, amelyek a dolgozni kívánó munkásoknak a mun­kához való jogát és szabadságát minden terro­risztikus kísérlettel szemben hatékonyan meg­védik. (Élénk helyeslés.) T. ház! A másik kérdés, amelyik, igény­telen nézetem szerint, sokáig el nem odázható feladata volna a magyar államéletnek, de ame­lyet szintén sürgősebbé tesz a választói reform: a törvényhatósági közigazgatás rendezésének a kérdése. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Ami az én csekély személyemet illeti, na­gyon soká voltam a törvényhatósági tisztviselők választási rendszerének a híve, és csak azok az élettapasztalatok indítottak rá az álláspontom megváltoztatására, amelyek arról győztek meg, hogy kellően képzett tisztviselői karról és jó közigazgatásról, különösen pedig — mert ez nem akar egyoldalú és igazságtalan vád lenni a törvényhatóságok ellen — a központi ható­ságoknak kellő szakértelemmel bíró tisztviselők­kel való ellátásáról és helyes szervezéséről csak az u. n. államosítás utján, vagyis a tisztviselői kinevezés utján lehet kellően gondoskodni. (Igaz! TJgy van! Elénk helyeslés.) De ennek a szerintem régóta közszükséggé vált feladatnak megoldását még sokkal sürgő­sebbé teszi az a demokratikus reform, amelyik egész tömegeket részesít alkotmányos jogokban egyelőre csak a képviselői választások terén, de amelyik a dolog természeténél fogva rövid idő alatt át fog terjedni a törvényhatósági és köz­ségi életre is amelyik tehát az erőviszonyokat lényegesen át fogja alakítani a törvényhatósá­gokban is és olyan uj tényezők kezébe fogja adni sok helyen a törvényhatóságokban a ha­talmat, amelyek mellett az állam szempontjából és a jogrend szempontjából a tisztviselők kineve­zési rendszerének behozatalát feltétlenül meg kell valósítani. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) A kormány tehát foglalkozni fog ezzel a kérdéssel és a legrövidebb idő alatt, amit a komoly tanulmány igényel — és ez időnek nem szabad nagyon hosszúnak lenni — elő fog állani a vármegyei közigazgatás rendezésére vonatkozó javaslatával, (Élénk helyeslés.) amely javaslat a tisztviselők kinevezésének alapelvén épül fel, természetesen azonban az önkormányzatnak nem­csak meghagyásával, de minden egyéb vonalon való erősítésével ós fejlesztésével, (Élénk helyes­lés.) amelynek módját fogjuk keresni, hogy csak egyes főbb elveket emeljek ki, a közigazgatási bizottság összeállításának olyan módosításával, amely ott a nem tisztviselő elem súlyát fokozza, a közigazgatási bizottság hatáskörének fejlesz­tésében és abban, hogy a vármegye által válasz­tott önkormányzati szervek állitassanak fel a járásokban (Elénk helyeslés.) amelyeknek, néze­tem szerint, igen jelentékeny hatáskört fogunk adni, olyat, amely valódi életet fog az önkor­mányzatba behozni. (Élénk helyeslés.) Hogy egyebet ne említsek, pl. ott van az utügy, ahol a viczinális utak rendszerét a járási utak rend­szerének kell felváltania, a községi adminisztráczió és a községi számadások ellenőrzése és felügye­lete, továbbá a népiskolai ügyek hatékony fel­ügyelete. (Élénk helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom