Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-456
Í56. országos ülés 1913 június 12-én, csütörtökön. 77 A kormány természetszerűleg nem állhat meg a vármegyei közigazgatás reformjánál, hanem a legkomolyabban foglalkoznia kell a községi közigazgatás rendezésének sokkal nehezebb és sokkal komplikáltabb problémájával is. (Igaz ! TJgy van!) A legkülönbözőbb életbevágó fontosságú nehéz kérdések ütköznek itt össze. Magának a községi közigazgatás élén álló tisztviselő állásának helyes konstrukcziója, annak a nagy fikcziónak a megszüntetése, amely ma a jegyzői és birói hatáskör felállításában nyilvánul, (Igaz! TJgy van!) a jegyzői állás olyan szervezése, amely kellő hatáskörrel és kellő felelősséggel ruházza fel azt a szakképzett egyént, aki a községben a közigazgatás végrehajtó közege, és emellett szabályozza a község önkormányzati jogait, és különösen igyekszik azokat a mind tűrhetetlenebbé váló bajokat orvosolni, amelyek a községi pénzügyeknek sok tekintetben rendezetlen voltával függnek össze. (Élénk helyeslés.) Annyit tudunk én és barátaim erről a kérdésről, miután Isten segedelmével egy pár évtizede foglalkozunk vele, hogy ne merjük azt igérni, hogy ezekre a kérdésekre vonatkozó javaslatainkkal nagyon rövid idő alatt fogunk a törvényhozás elé lépni. A magunk részéről azt Ígérhetjük, hogy a legkomolyabban hozzálátunk a munkához és reméljük, hogy a lehető legrövidebb idő alatt ennek a nagy reformkérdésnek megoldását is javaslatba hozhatjuk a törvényhozásnak. (Élénk helyeslés.) Azok a nehézségek, amelyek a vármegyei és a községi közigazgatás reformjával járnak, koncentrálódnak a városi közigazgatás reformjának kérdésében. Ezt a kérdést föltétlenül több részre kell osztani és mindenekelőtt ugy, amint a múltban is történt, egészen külön venni elintézés alá a főváros közigazgatásának ügyét. (Élénk helyeslés.) Abban a tekintetben talán nincs véleménykülönbség az országban, hogy a főváros közigazgatásának mai állapota tarthatatlan. (Igaz ! Ugy van !) Itt ismét nem akarom egyénekben keresni a hibát. Amidőn a fővárosról szóló törvény alkottatott, az a Budapest, amely akkor létezett, egy még félig középkori államnak mai nagyobb vidéki városaink kereteit alig tűlhaladó móretekben mozgó legjelentékenyebb emporiuma volt, azóta pedig a főváros rohamléptekben halad az igazi világváros méretei felé, rohamosan zúdultak rá egy világvárosi közigazgatás nagy föladatai, ezekkel pedig a mai szervezet mizeráival, valóban nem képes megbirkózni. (Élénk helyeslés.) Én tehát azt hiszem, mihamarább szükséges lesz uj fővárosi törvény alkotásával gondoskodni arról, hogy a főváros a kormány hatékony felügyelete és ellenőrzése mellett (Helyeslés.) megoldhassa mindazokat az egész nemzetre nézve nagyfontosságú feladatokat, amelyek őrá, mint az ország fővárosára várnak, és egyúttal azt a kebelében meglévő különböző klikkek és kotériák intrikáitól mentesítse, (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps.) hogy ott valódi és életképes önkormányzat alakulhasson. (Elénk helyeslés.) Ami a többi városok helyzetét illeti, én most csak két nagyfontosságú kérdést kívánok kiemelni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a rendőrség államosításának kérdése. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez is olyan kérdés, amelyikben nem lehet közöttünk nézeteltérés, (TJgy van!) mert hiszen, mellesleg megjegyezve, míg az önkormányzat szempontjából igazán nem érinti a városok szabad mozgását és önkormányzati jogát, addig viszont ez ország összes közbiztonsági és rendészeti viszonyait egy csapásra átalakítaná és lehetővé tenné, hogy megszűnjenek azok az elmaradt viszonyok, amelyek ma már csak itt-ott mutatkoznak ugyan, mindazonáltal az egész ország közállapotaira valóban káros hatással vannak. (Élénk helyeslés.) Természetszerűleg ezt a reformot is olyan módon kell végrehajtani, hogy ne hárítson elviselhetetlen terhet az államra és az érdekelt városokra. Ami ezt az utóbbi kérdést illeti, én ugy gondolom, hogy a városi terhek óriási mérvű növekedésével szemben egyik első és kardinális kérdés lesz a városi beruházási politikának kissé előrelátóbb és gondosabb szervezése. A mi városaink valóban nemes ambicziótól eltelve, rohamos léptekben csinálnak beruházásokat; talán mindig hasznos czélokra, de nem mindig elég gazdaságosan és különösen számot nem vetve a pénzpiacz helyzetével és a közgazdasági viszonyokkal, amelyek azután adott pillanatban, mint a mostaniban is, a városok részéről mutatkozó óriási hiteligényeket nemcsak a városok szempontjából de általános közhiteli szempontból is a mai pillanat egyik legkárosabb jelenségévé teszik. (Igaz! TJgy van!) Másrészről különös fontossággal bír a városok pénzügyi helyzete a kisebb városokra nézve, ahol alig néhány évvel ezelőtt még aránylag népes tisztviselői kar végtelen csekély díjazás mellett dolgazott. Ezen a helyzeten változtatni kell. Meg is történik a változtatás. A városi tisztviselői kar kvalifikácziója és díjazása tehát a kor színvonalára emeltetik, Igen, de ennek azután olyan pénzügyi következményei vannak, amelyek joggal idéznek elő mélyreható és jogosult elégedetlenséget, különösen kisebb városokban. Én azt gondolom, hogy ezen nagyon egyszerűen lehet segíteni és pedig olyan városi tipus felállítása által, amely a mai kisebb és egyszerűbb viszonyok között élő városainkra nézve — mert hisz itt nemcsak a lélekszám határoz, de az illető városnak fokozottabb ipari és kereskedelmi jelentősége is — sokkal kisebb, egyszerűbb és olcsóbb szervezetet állit fel, mint aminő a rendezett tanácsú városoknak végtelen nehézkes szervezete. (Helyeslés.) Én tehát azt hiszem, hogy épen ezekben a városokban igen jelentékeny pénzügyi könnyítést tudunk adni a városi reformnak ilyen keresztülvitele által. (Igaz! TJgy van!)
