Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-456

456. országos ülés 1913 június 12-én, csütörtökön. 75 önfegyelmezettséget és ellenállási erőt szab kormányra és társadalomra egyaránt. Nekünk az állami és a magángazdaságban számolnunk kell azzal a körülménynyel, hogy olyan közgazdasági helyzetben vagyunk, — és ez a helyzet remélhetőleg javulhat, de gyökeres átalakuláson emberi számítás szerint oly hamar nem fog átmenni — mondom, hosszabb időn át oly közgazdasági helyzetben leszünk, amely a jövedelmek fokozását és a kiadások lehető megszorítását teszi lehetővé mindenkinek a közélet és a magánélet terén; a jövedelmek fokozását, ami az állami tevékenységet illeti, mindenek felett és lehetőleg az állam életnek azokban az ágazataiban, amelyek nem az adófizető polgárság ujabb megterheltetését vonják maguk után. A mi az adózási rendszer kérdését illeti ilyen helyzetben, mint aminőben most vagyunk, mélyreható reformokról az adózás, az egyenes adók terén — gondolom — álmodni sem lehet. Azokról a reformtörekvésekről, amelyeknek végrehajtása felfüggesztetett, nézetem szerint mindaddig le kell tennünk, amig olyan állami közgazdasági és pénzügyi helyzetben vehetjük fel ismét az egyenes adók reformjának fonalát, amely lehetővé teszi az állami pénzügyek veszélyeztetése nélkül az egyenes adók olyan reformáját, amelyet azután közmegnyugvással és közmegelégedéssel fogadhat az egész magyar társadalom. (Élénk helyeslés.) Addig, mig ezek az előfeltételek nincsenek meg, a jelenlegi adórendszer minden hiánya daczára tartózkodni fog a kormány attól, hogy újból napirendre hozza ezt a kérdést. (Élénk helyeslés.) Igenis kell azonban intenziv tevékenységet kifejtenünk az állami élet egész mezején, az állami tevékenységnek gazdaságosabbá, produktívebbé tételében. Egy végzetes felfogás kezd, vagy nem is kezd, de már régóta kezdett lábra kapni az állami szervezet valamennyi ágazatában : az illető állami tevékenységre elköltött milliókkal való dobálózás. Minden ügyága a magyar állami tevékenységnek annál boldogabb, mentül több milliót tud kimutatni, hogy azt elköltötte a maga czéljaira. Én nagyon ajánlanám azt és a kormány el fog minden lehetőt követni, hogy ezt egy helyesebb felfogás váltsa fel. Abba helyezzük büszkeségünket, hogy mentül hatékonyabb tevékenységet, mentül kisebb anyagi eszközökkel tudjunk kifejteni; (Élénk helyeslés.) azon legyünk rajta, hogy a közpénzeknek egyetlen egy krajczárja sem adassék ki meddő czélokra, ne fordíttassák hasznos czélokra sem akkor, ha az takarékosabb, ügyesebb szervezkedés mellett megkímélhető. Azt hiszem, a mai pénzügyi helyzetben az egyes ügyágak tevékenységének fejlesztése és fokozása csak akkor lesz lehetséges, ha ezen takarékosabb berendezkedés által ők maguk hozzájárulnak ahhoz, hogy ujabb erőforrást nyissanak a maguk tevékenységének fejlesztésére. (Helyeslés.) Igen nagy feladatokat hárit ez természet- I szerüleg a közgazdasági tárczák gondozóira, azokra a t. barátaimra, akikre a magyar közgazdasági élet közvetlen gondozása vár. Ezekről a kérdésekről ne méltóztassék most részletes fejtegetéseket várni. Hiszen egy beszéd keretében mindazon intézkedéseknek gazdag tárházát, amelyekről itt szó lehet, kimeríteni ugy sem lehet. Az én t. barátaimnak maguknak lesz majd alkalmuk előadni nézeteiket és, ami még sokkal kellemesebb lesz mindnyájukra nézve, lesz alkalmuk az életben megmutatni, hogy mit tudnak ezen a téren elérni. Én hiszem és remélem, hogy a nemzet az ő beszédeikből és az ő cselekedeteikből fogja a szükséges informácziókat megszerezni. (Helyeslés.) Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek arra a pár nagy alapvető reformkérdésre, (Halljuk! Halljuk!) amely már a közelmultat dominálta, de gondolom, dominálni fogja a közelebbi években a jövőt is. Tulajdonképen egymással szerves kapcsolatban álló reformkérdések komplexumáról van szó. Ha jól fogjuk fel a dolgot, az a nemzeti életet főgyökerében érintő nagy reform-ügy, a választójogi reform, amely már foganatba vétetett, vonja maga után és teszi szükségessé a többi akcziókat is, mert hiszen a nemzeti akarat kifejlesztésének egy ilyen átalakítása természetszerűleg érezteti a maga hatását az egész vonalon. (Igaz! Ugy van!) T. ház! Maga a választójogi reform-ügy nincs még befejezve. Az alatt a rövid idő alatt, amely alatt a kormány a kérdésnek alapos tanulmányozását és előkészítését kívánja, jönni fog a kormány a választási igazolás és a megtámadott mandátumok felett való bíráskodás rendszerének kérdésével, valamint a választókerületek beosztására vonatkozó javaslatokkal is, hogy ekképen biztositható legyen az, hogy a választási törvény a maga egész komplexumával 1914-ben akként menjen át a végrehajtásba, hogy 1915-ben már ezen törvény alapján ejthessük meg a választást. (Helyeslés.) De, amint már mondani szerencsém volt, e törvény további intézkedéseket, reformokat von a dolog természeténél fogva maga után. Magából abból a tényből kifolyólag, hogy az országnak sok százezer honpolgára eddig nem vett részt a politikai életben, eddig nem részesült politikai jogokban, következik, hogy ha megnyitjuk az alkotmányos élet sorompóit az ipari munkásosztály nagy tömege előtt, ez természetszerűleg vonja maga után azt, hogy, ha lehet, még fokozottabb figyelmet fordítsunk minden olyan nagy kérdés megoldására, amely az ipari munkásosztály sorsával, életviszonyaival, felfogásával függ össze. (Helyeslés.) Mert hiszen eminens kötelessége a magyar államnak tőle telhetőleg gondoskodni arról, hogy az ipari munkás gazdasági, szellemi, erkölcsi tekintetben olyan életviszonyok közé jusson, amelyek mellett éretté válik, képessé válik az igazi demokrácziára I és amelyek mellett valóban teljes megnyugvás10*