Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-468
Í68. országos ülés 1913 október 30-án, csütörtökön. 251 rejlett, el nem végezte a maga munkáját. Ez se gátolta az erőszakot, se az akkori korrupeziót, hogy folytassa szépen a munkát. A sztrájk csak látszólag nem használt. A rövidlátók szemében nem, akik egy fél esztendőre, vagy egy esztendőre tudnak csak előre nézni. De azoknak, akik ismerik az eseményeknek nem azt a fanatikus logikáját, amit a belügyi államtitkár ur, hanem az igazi logikáját, azok nagyon jól tudják, hogy az az abnormis helyzet, mikor egy ellenzék állandóan nem vesz részt a háznak rendszeres munkájában, az tényleg árt a nemzet hitelének, árt a nemzet alkotmányának, nemcsak idehaza, a külföldön is, de az a kérdés : ki a hibás ezért ? Az ellenzék-e, vagy önök ? Az ellenzék-e, vagy azok, akik az akadálynak a szerepét játszák ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A ministerelnök ur hivatkozik a külföldre, hogy a külföldön mennyit szenved a magyar nép becsülete. Hát valóban a magyar legenda a külföldön széjjelfoszlott, a magyar névnek az a dicsősége, amely az Oczcánon tul is a negyvennyolcz emlékeiből táplálkozott, széjjelf oszlott és ma a brachium és panama országa vagyunk a külföld előtt. De talán nekünk köszönhetik ezt ? Valóban az ország gazdasági válságban van és a külföldön nemcsak erkölcsi, de anyagi hitelre sem talál. De mi okozzuk ezt, vagy pedig önök, akik a béke helyreállításának, a törvényes rend helyreállításának, mely az ellenzék méltóságának, meggyőződésének sérelme nélkül történhetik meg, nemcsak hogy útját állják, hanem a ministerelnök ur, ha csak a szelét érzi ennek, rögtön siet, hogy a kibékülést és a törvényes rend helyreállításának lehetőségét egy-egy czikkével megakadályozza. (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) Hát igen, a magyar legenda széjjelfoszlott a külföldön, hát igen, nyomorúságban és gazdasági válságban vagyunk, hát igen, kívülről is veszélyek fenyegetnek minket. Dehát nem lehet ez másképen egy olyan monarchiában, amely csak egy háborút tud megnyerni, azt, amelyet a maga népei ellen, a maga népeinek alkotmánya, szabadsága ellen visel. (Hosszantartó taps és helyeslés a baloldalon). Ministerelnök ur, önök politikájukkal ezt a monarchiát uj Königgrätz felé viszik és ön, ministerelnök ur, ennek a Königgrätznek nem Deák Ferencze, hanem Benedekje lesz. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : A házszabályok 190. §-ában az elnöki előterjesztésekre vonatkozólag engedélyezett négy szónok fölszólalásával a felszólalási jog ki van merítve. A vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólani. (Felkiáltások a baloldalon: Menjünk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt mély sajnálatomat fejezem ki, hogy Vázsonyi Vilmos képviselő ur beszéde alatt, igazán azt merem mondani, szokásom ellenére, (Élénk derültség a baloldalon. Elnök csenget.) önuralmamat elveszítve, olyan kifejezést használtam, amely méltán vonta magára az elnöki rendreutasitást. (Felkiáltások a baloldalon : Láng Mihály bárónak köszönjük !) Még a mai ingerült hangulatban is, méltóztassék azt elismerni, hogy ennek a háznak kevés tagja van, aki olyan erős személyes megtámadtatásokban részesült volna, mint csekélységem, és aki mégis igyekezett ezzel szemben minden körülmények között a parlamenti illem korlátai között maradni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Beismerem, hogy jelenlegi felelősségteljes állásomban, ez kétszeresen kötelességem, tehát kétszeresen sajnálom, hogy ezzel szemben vétettem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ami már most a képviselő ur előadásának azt a részét illeti, amely, hogy ugy mondjam, quasi személyes kérdés czimén is helyreigazítást igényel — mert hisz egyébként most polémiába bocsátkozni nem szándékozom, ez visszaélés volna az 1848-iki törvénybe lefektetett joggal, hogy most menjek polémiába, amikor a képviselő urak nem szólhatnak — arra nézve mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy a képviselő ur előadása egészben véve felderítő benyomást tett reám. Először azért, mert a képviselő ur nagy mestere a gúnynak és a humornak és hála Istennek, belőlem nem veszett ki még arra a hajlam, hogy a gúnyt és humort élvezhessem. De másodszor azért is, mert a képviselő ur beszéde alatt ismételve megnyugvással konstatáltam, hogy ime, igy néz ki a honfibú és igy néz ki az erkölcsi fölháborodás. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Különben a képviselő ur a lefolyt eseményekre vonatkozólag lát bizonyos földerítendő pontokat; fölsorolja azokat és azzal feladatommá teszi, hogy ott, ahol módomban áll, a kívánt fölvilágositásokat megadjam. Megemlíti a képviselő ur a közmunkatanács májusi ülésén történteket, gondolom, maga sem abból a szempontból, mintha azt hinné, hogy azokra én akkor bárminő befolyást gyakorolhattam volna. De csodálkozik azon, hogy a közmunkatanács ezen az ülésen hozott határozatát júniusban terjesztette fel. T. ház, midőn én júniusban a közmunkatanácsnak erről a határozatáról értesültem, én is érdeklődtem az iránt, hogy miért nem terjesztetett fel előbb a határozat és azt a felvilágosítást nyertem, miután a hozott határozat értelmében át kellett a szerződést dolgozni, a közmunkatanács ezzel nem tudom hány hétig foglalkozott és az ügy összes vonatkozásait akkor expediálta, amikor a szerződés szerkesztésével elkészült, tehát ugyanakkor, amikor a szerződés az illetőknek expediáltatott, expediálta a kérvényt a ministerelnökhöz. Én, amint a képviselő ur is konstatálja, e kérvényre azonnal válaszoltam. Hogy e válaszom a közmunkatanács ülésén előbb nyilvánosságra nem jött, ez, amint utólag érdeklődvén, értesültem, annak tulaj donitható, hogy a közmunkatanács elnöke, akit közben igen súlyos családi csapás ért, hosszabb szabadságra elutazott és az ügyet csak visszaérkezése után terjesztette a közmunkatanács elé. A t. képviselő ur megütközik azon, hogy, amint ő mondja, ebbeli érdemeimmel nem jöttem 32*
