Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

252 468. országos ülés 1913 o előbb a közvélemény elé, nem igyekeztem babé­rokat szerezni. Ennek két oka van. Az egyik oka az, hogy én egyáltalán ügyeket szeretek elintézni, de nem szoktam azokat reklámczélokra saját részemre kihasználni. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon.) A másik az, hogy senki előtt nem csináltam titkot belőle, hogy én nem szándéko­zom és illetőleg a kormány nem szándékozik a játékot megengedni. Aki csak kérdezte, minden­kinek nyiltan megmondtuk. Hát egyáltalán nem volt olyan titkos dologról szó, amelynek nyilvá­nosságra hozatalára még külön is szükség lett volna. Zlinszky István : Mi van a t. baráttal ? Gr. Tisza István ministerelnök: Ez átvisz a kérdésnek azon másik oldalára, hogy mennyiben lehettek e tekintetben az illető érdekeltek téve­désben. Hát, t. ház, van a kérdésnek egy oldala, az az oldala t. i., ahol bizonyos vádak emeltetnek az érdekeltek részéről Lukács László t. barátom ellen . . . (Zaj és derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfélől.) Huszár Károly (sárvári): Még mindig t. barátom ? Gr. Tisza István ministerelnök : Mindnyájunk­nak jogunkban áll megválasztani a barátunkat. (Zaj a baloldalon. Helyeslés jcbbfelől). Ismétlem, szemrehányások tétetnek az illető érdekeltek részéről neki, hogy az ő előadása egyben vagy másban nem fedte a tényeket és ben­nük téves impressziókat kelthetett. Ez a része a kérdésnek sem a házra, sem a jelenlegi kormányra, sem csekély személyemre nem tartozik. Hogy érde­mesnek találja-e Lukács László ezzel foglalkozni, és azon urnak vádjaira reflektálni, az teljesen az ő dolga, ebbe nem avatkozom. (Elénk helyeslés jobb­félől.) Huszár Károly (sárvári) : A pénz a Lukács zsebében van, vagy a munkapártéban ? (Fel­kiáltások jobbfélől: Huszárnál!) Lukácsnál vagy önöknél ? (Zaj. Elnök csenget). Elnök : Csendet kérek ! Kérem Huszár kép­viselő urat, ne szóljon folyton közbe. Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, én a tényeket igyekszem összefüggőleg, világosan elő­adni ... Rakovszky István : Ez is tény ! Gr. Tisza István ministerelnök: .... és nem szándékozom magamat előadásom fonalától bár­minő irányban eltereltetni. (Helyeslés jobbfélől.) A másik része a dolognak azt, hogy a jelen­legi kormánynak egyes tagjai, akár t. barátom a belügyminister ur, akár én, bárminő tekintetben tettünk-e csak félreérthető vagy kétértelmű nyilat­kozatot is ? Hát, t. ház, itt rá kell térnem arra is, ami az előbbeni sajnálatos inczidcns alapját képezte. Vázsonyi képviselő ux azt állította, hogy zimonyi Schvarz ur csak annyit jelentett ki a szájába adott nyilatkozat után, hogy ő azzal sérteni nem kivánt. Hát itt a t. képviselő ur té­őber 30-án, csütörtökön. védésben van és előbbeni elszólásom -— hogy is mondjam — jóvátételéül hozzáteszem, hogy le­het is bizonyos jóhiszemű tévedésben, mert egyes lapok a náluk megszokott lovagiasságnál fogva nem közölték helyesen a zimonyi Schvarz nyi­latkozatát. Igenis zimonyi Schvarz akkori nyi­latkozatában az volt, hogy a szájába adott nyi­latkozatot ő abban az alakban nem tette, az nem mindenben felel meg a valóságnak és ő nem mon­dott olyat, ami t. barátomnak, a belügyminister urnak becsületét érintette volna. (Igaz ! JJgy van ! a jobboldalon.) Ez, azt hiszem, más, mint amit a képviselő ur mondott és más, mint amit egyes el­lenzéki lapok közöltek. (Igaz ! Ugy van ! a jobb­oldalon.) Már most, hogyan áll a dolog ? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Június 10-én este adta Lukács László lemondó ministerelnök Jeszenszky Sándor államtitkár urnak azt a megbizatást, hogy a játékbank vezetősége előtt egy bizonyos nyilatkozatot tegyen. Jeszenszky államtitkár ur ezt a megbizatást azonnal beirta jegyzőkönyvébe és az illetők előtt ezt a feljegyzést olvasta fel. Ez a feljegyzés most is az államtitkár ur könyvében van, ő tehát egész biztosan állit­hatja azt, hogy szórói-szóra azt a nyilatkozatot tette, amelyet most is bármely perczben reprodu­kálni tud és amely mint az ő nyilatkozata reprodu­káltatott is. Ez a nyilatkozat a gróf Korniss és zimonyi Schvarz urak által felvett jegyzőkönyv tartalmától eltért annyiban, hogy ebben nincs benne az a passzus, hogy az uj kormánynyal meg­állapodott a lemondó kormány, hanem az van benne,— nincs nálam most a szöveg, de azt hiszem, jól emlékszem rá — hogy a láttamozott alap­szabályokat átadja az uj kormánynak azzal, hogy az az érdekelteknek kézbesittessék. Ezt, hogy »azzal, hogy az érdekelteknek kézbesittessék«, nem tudom, de érthették gróf Kornissék, ugy, hogy megbeszélt dolog az, hogy kézbesiteni fogják, holott ennek világos értelme csakis az volt, hogy azzal a felszólítással, azzal a kérelemmel fogja átadni, hogy az igy kézbesittessék. Ráth Endre : És erre kaptak 1,400.000 K-át ! (Zaj és derültség a jobboldalon. Felkiáltások jobbról : Nagyon fáj?) Gr. Tisza István ministerelnök: Tizenkettedi­kén, az ülés végén, tényleg egy ilyen kéréssel adta át Lukács László t. barátom a belügyminister urnak az alapszabályokat, a belügyminister ur azonban még aznap kijelentette őneki, hogy semmi körülmények között nem fogja kiadni ezt az alajjszabályt. Ez az érdekeltekkel aznap, vagy legkésőbb másnap közölve lett, azt tehát, hogy az érdekeltek az uj kormány intenczióira nézve bármi tekintetben félrevezethetők lettek volna, a limine ki volt zárva. (Helyeslés a jobbóldalon.) Az uj kormány álláspontja az első percztől az utolsóig mindig ugyanaz volt. Álláspontunk az volt, hogy nyilvános játékot nem engedünk, s hogy ehhez az egész ügyhöz semmi közünk (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfélöl: Ah!

Next

/
Oldalképek
Tartalom