Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-450

4-50. országos ülés 1913 május 6-án, kedden. 15 törvény keretein, belül állok, mindenkitől megkövetelem, hogy tisztelje bennem a képviselői immunitást és a szuverenitásnak egy kis töredékét. Mert rosszabbul, bántak . ott országgyűlési képviselőkkel, mint a legutolsó cselédekkel. Az egyik hatósági \ embernek barátságos hangon mondtam, hogy értsük meg egymást, mire ő azt felelte : Hja, kérem, ez nemzetiségi képviselőválasztás, nem érünk reá. Ilyen mozaikszerű dolgok, amelyek őnagyméltóságának a belügyinmister urnak is tudomására hozattak, mélyen felháborítottak. Ezt az esetet is, amelyet Felső-Varányról állítok, leszegezem, mert ebből is a mentelmi jog megsértését konstruálom és az eljárás megindítását fogom kérelmezni. Hogy milyen könynyelműen bántak el velünk, arra nézve szolgáljon bizonyítékul a következő adat. A csendőrőrmester, mikor azt mondottuk, hogy legalább adjon felvilágosítást, mielőtt a községházáról eltávoznánk, öklével az asztalt verte és azt felelte: Itt én vagyok az ur és az urakat kiutasítom. Akkor bejött a községi jegyző, Gyulán Árkád, akit megkérdeztünk, hogy kinek utasítására történik a dolog. A válasz az volt, hogy Czigler Ferencz főszolgabíró rendeletére. Kértem, hogy hozzon engem telefonösszeköttetésbe a főszolgabíróval és megkérdeztem: ugyan főszolgabíró ur, öntől ered-e az a parancs, hogy minket, akárhol jelenünk meg, azonnal utasítsanak ki a községből minden konszideráczió nélkül ? Erre azt mondotta, hogy a parancs nem tőle ered, hanem Talajdy Zoltán választási elnöktől. Később aztán kutattuk a dolgot és Talajdy Zoltán választási elnök ur azt mondotta, hogy ő ilyen parancsot nem adott, sőt később azt is mondották, hogy a főszolgabiróságtól is más beszélt, nem Czigler és ő sem vállalja ennek apaságát. T. képviselőház! Igen szomorú dolog, hogy mikor ilyen nagy jogok, szabadságok lábbal tiportatnak, a felelősség kezelésében annyi büntetendő könynyelműséggel állunk szemben. Nagyon természetes, hogy ezen cselekmények ellen védekeztünk módunk szerint, őnagyméltóságához az elnök úrhoz is intéztem egy táviratot, habár tudtam, hogy beteg, sőt — Acheronta movebo — még a kabinetirodának is bejelentettük, hogy itt a csendőrök hogyan járnak el. (Zaj és mozgás.) Ez nagyon természetes, hiszen szintén alkotmányos faktor és ha a kormányok nem akarnak minket megvédeni, hát mi minden alkotmányos faktorhoz fordulunk. A csendőrség brutális fellépése kényszeritett reá. . Az utolsó kép a következő: A vasárnap és a hétfő valóságos Ítéletnapok voltak. Aki azokat átélte, nem hihette, hogy időközi választás volt Magyarországon, ahol egy kis parlamenti klub állott szemben egy óriási nagy parlamenti többséggel, amely vérbőségben szenved, amely csak ugy jár és keresi az ellenzéket, mert nincs ellenzéke és rászorult az angol tanácsadásra, hogy kreáljon a föld fenekéről magának ellenzéket, mert már nincs is. Hát szinte bámultunk és bámult a világ, hogy miféle nagy érdekekről lehet itt szó, hogy megmozgatták az egész világot. A megyének talán összes szolgabirái és főszolgabirái künn voltak, nagyon természetes, hiszen azért adták ki azt a rendeletet, hogy mindenki köteles jelentkezni és azért hajtották végre, hogy azt a jelentkezőt ne bocsássák be a községbe, hogy azután szabadon csinálják a dolgaikat. Nem kívánom magamnak azokat a napokat, amiket átéltem akkor, amikor minden negyedórában letartóztatott és mindenféle módon megkinzott emberek ügyében kellett eljárnom, csak azért, mert a lelketlen községi jegyzőknek és a csendőröknek nem tetszett az illetők arca. A választás napján is különös fényt vet a választás vezetésére, hogy a nemzetiségi párt választóinak egyes községekben már reggel két órakor kellett elindulniok mint mondám, ki volt adva az, hogy csak igazoló jegyekkel szabad menni, de soknak az igazoló jegyét csak az utolsó percben szolgáltatták ki, másoknak pedig egyáltalán nem adtak. Megjelentek reggel két órakor Csikló falu felső részén — igen kiterjedt község — a csendőrök és kérdeztek, hogy hol a lámpás, lámpás nélkül nem lehet menni. Mikor a szerencsétlenek visszatértek a lámpással, akkor azt mondták a csendőrök, már elmúlt két óra és szétugrasztották őket lovasatakkal. Lovaikat, kocsijaikat ott hagyva, eszeveszetten menekültek Oraviczabányára, és hozzánk jöttek panaszkodni, hogy mi történt velük. Maga a képviselőjelölt volt őket kénytelen magához venni azzal: menjünk együtt, történjék akármi. így telt el a választás egész napja. A nemzetiségi párt képviselőjelöltjének bizalmi emberei foglyok voltak, oly értelemben, hogy szabad mozgásukban teljesen korlátozva voltak, a választás helyén saját házukba nem mehettek ügyvédek és mikor Gropsian Illés dr. ügyvéd a saját házába akart menni, csendőrfedezettel ment, az a csendőr behatolt a lakásába és telefonon is csak csendőr jelenlétében beszélhetett. Ugyanez történt dr. Vajda Sándor képviselő úrral, aki bejelentette a választási elnöknek; hogy valami csomag érkezett a nevére és kérte, engedje, hogy a postára menjen, mert szüksége van a csomagra; ő is csak csendőri asszisztencziával mehetett, a csendőr bement a postahelyiségbe, amig ez a képviselő átvette a csomagját és mellette ült a kocsiban, amikor visszatért. T. képviselőház! Azután, mikor láttuk, hogy kezdetben milyen barátságos a hangulat és mi is mintegy felvidultunk, hogy látni fogunk valaha életünkben egy, ha nem is teljesen szabad választást, de olyan választást, amelyen a hatalom eszközeit nem érvényesítik velünk szemben, akkor azt az értesítést vettük két bizalmi emberünktől, hogy a főispán, a mindenható főispán, ki-