Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-450

16 45Í/. országos ülés Í9Í3 május 6-án, kedden. jelentette előttünk: Vládnak nem szabad megválasztatnia. Amikor a hatalom részéről ez enuneziáltatik, akkor nem mondhatok mást: mintsem ilyen választások legyenek, méltóztassanak a képviselőket inkább kinevezni, az kevesebb emóczióval és kevesebb ellenségeskedéssel jár. Ennek a munkapártnak nem ártott volna, ha a képviselőházba bejut Ylád, aki lángoló szeretettel tárta volna fel önök előtt az egész ország bajait, aki ismeri a magyar állam egész konstrukezióját, aki állami szempontból már érdemes férfi, az nem lett volna a parlamentnek hátrányára; az az eljárás, amelyet velünk tanúsítottak, az az eljárás többet ártott bármely nagy veszedelemnél, mert azt a nép saját szemeivel látja. Nem mi izgattunk, ha izgattunk volna, megmondta volna a főszolgabíró, hogy ne izgassunk. De csupán csak egyetlenegy inczidens merült fel az egész választási kampány alatt és ez az volt, hogy én, vagy valamelyik társam bátor volt azt mondani, hogy ugyan kérem, mi a hivatása a képviselőnek, ki lehet képviselő ? Az-e, akiről három orvos azt konstatálta, hogy teljesen munkaképtelen egy járásnak a vezetésére? Hát képes lesz állam nagy és nehéz ügyeit vezetni? Az önök ítéletére bizom, hogy ez személyeskedés volt-e, izgatás volt-e. Ez volt az egyetlen inczidens, amelyet az egyik főszolgabíró kifogásolt. Ennek daczára tudom, hogy a nyugdíjas urak nem igen szívesen hallják az ilyen kijelentéseket, (Derültség.) de én azt tartom, hogy a képviselőknek igen nehéz ós igen komoly feladatai vannak és nagyon tetterős és munkaképes ember kell hogy legyen az, aki az állam ügyeinek intézését ellenőrizni akarja. Ily körülmények közt megdöbbentő dolgok ezek, különösen azért, mert ez a kormány és önök egészen más szólamokat hangoztattak, hogy a nemzetiségekkel egészen másképpen fognak elbánni, hogy a nemzetiségeket meg akarják nyerni, sőt mi több, elismerték, hogy bennünk meglehetős adag jóhiszeműség van és hogy nem alacsony érdekek vezetnek bennünket, hanem bennünk is van idealizmus. Ennek daczára az olyan brutális fellépés, az önkénynek olyan durva módon való mutogatása megdöbbentett bennünket és azt az aggodalmat kelti fel bennünk, hogy a kormány nem fogja elsimítani az ellentéteket, nem akar javitani a helyzeten, esze ágában sincs jobb állapotokat teremteni, mint az előző kormányok alatt volt, hanem elhagyta, a mint gróf Tisza István tanácsolta, a tyukszemrehágást és azt mondja, hogy üssük le. (Élénk ellenmondás.) Ezt nem mondta gróf Tisza István, de én következtetem a tényekből. (Zaj. Mnok ismételten csenget.) Én a hivatásomat komolyan fogom fel; azon néhány év alatt, amelyet itt töltöttem, habár igyekeztek némelykor fause positionba hozni, hogy talán ellentéteket támaszszanak, hogy megfogjanak, hogy valótlanságot mondok, de sohasem sikerült senkinek; ezeket sem mondtam volna, ha nem volnának okmányok a kezembem, ezeket sem mondtam volna, ha nem saját szemeimmel láttam volna. Azt állították, hogy fenyegetések történtek minálunk. Az ilyesmi ellen csak akkor szokás intézkedéseket tenni, ha tényleg megtörtént; de sohasem történt meg és .tiltakozom ellene, hogy ilyenekkel vádoljanak meg és hatóság ilyen rágalmakat vessen papírra. T. képviselőház! Éjien akkor, midőn ezek a gyönyörű dolgok lezajlottak, közvetlenül Fehértemplom mellett határőrök állottak. A haza nagy veszélyben volt. Azokkal a csendőrökkel, katonákkal együtt, akik minket megállítottak, akik velünk durván bántak. Katonáink ott a szomszédban vigyáztak a határra s mikor véletlenül átmentünk, már mi meg voltunk szokva mindehhez, — ott is megállítottak. Csodálkozva kérdjük: » Uraim, hát ez is, a szászkabányai kerülethez tartozik ? Tudomásom szerint nem.« »Eem uram, ez nem. Az urak igazolják magukat s tovább mehetnek.« Tehát azok, akik a hazát végveszély ellen védték, humánusabban bántak el velünk, mint azok, akik állítólag alkotmányos jogainkat és szabadságainkat védték. Hát, t. képviselőház, ez az eljárás nem méltó egy államhoz. Ha tudom, hogy nincs okom menni képviselőválasztásra, nem megyek, ha pedig elmegyek, akkor csak egyetlenegy joga van az államnak, a közigazgatásnak: Ha a törvényt sértettem, hogy fogjon le és büntessen meg. De költeni bűncselekményeket, képviselővel, aki semmit el nem követett^ oly durván bánni, mint ahogy egy pokróczos szolgával sem szoktak: ez oly büntetendő cselekmény, hogy nem az én mentelmi jogom, hanem a ház becsülete, az önök mentelmi joga, a képviselőház szuverenitása, amely összpontositva van valamennyi képviselőben, — mert minden egyes képviselő hordja ezt a szuverenitást magában, — ami méltó ahhoz, az kelljen, hogy indítsa önöket, hogy az ilyen esetek megismétlődése megakadályoztassák. T. képviselőház! Hogy maga a választási elnök miként Ígérkezett becsületszóval is, hogy meg fogja tartani szigorúan a törvényt és hogy mindenkinek biztosítani fogja az urnához való juthatást, igazolja a következő rendelet: »Tekintettel Szászkabánya községnek szűk területére, esetleges rendzavarások elkerülése és a választás menetének biztosítása érdekében a választási helyiségbe csakis a községi elöljáróság által igazolványnyal ellátott választók bocsáttatnak be. Mindazonáltal azonban, ha valamelyik választó bármely oknál fogva ily igazolványnyal ellátva nem volna, a felvonulás befejezése után a választói jogosultságnak az illetékes elöljáróság által történt igazolása esetén akadálytalanul bebocsáttatik«.