Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-467

230 4-67. országos ülés 1913 október 25-én, szombaton. Ez a nézeteltérés volt az oka annak, hogy az uj kormány nem perfektuálta ez ügyet abban az értelemben, ahogy azt Lukács László t. barátom óhajtotta, vagyis, hogy a láttamozott alapszabályokat nem adta ki. De tovább megyek: ha százszor kiadattak volna is azok az alapszabályok, akkor is talált volna módot a kormány arra, hogy utóbb az ott megkezdett játékot általános közrendészeti szempontból megakadályozza. (Elénk helyeslés,) amihez való jogát az államkormánynak soha semmifélejátékbarlangtulajdonosok nem konfiskálhatják. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ezzel az ügy egészen tisztáztatott, amennyiben a mi szereplésünkre vonatkozik. Azzal, hogy mi nem hajtottuk egyszerűen végre az előző belügyminister által kontemplált és megkezdett intézkedést, hogy mi magunkra vettük ezen ügy összes kellemetlenségeit és egész ódiumát, annak adtuk tanújelét, hogy a kormányt az egész vonalon, mindazon kérdésekben, amelyek ezen ügygyei kapcsolatban állanak, a legrigorózusabb erkölcsi szempontok és a közérdek szempontjaihoz való hajthatatlan ragaszkodás irányította. (Igaz ! TJgy van !) Azt tartom tehát, hogy mindazért, amit ebben az ügyben tettünk és mindazért, amit nem tettünk, nem gáncs, hanem elismerés várhat ránk minden elfogulatlan szemlélő részéről. Én — bocsánatot kérek — talán a felelősségérzetnek fanatikusa vagyok és épen azért azt tartom, hogy a mi felelősségünk tisztázásával ez a kérdés nincsen elintézve. En azt tartom, hogy az ország előtt meg kell világitanunk azt a szerepet is, amit az igen t. ellenzék játszik ezen kérdésben, (Általános helyeslés.) mert nézetem szerint bármilyen poziczióban szolgálja is valaki a közügyet, vagy akarjon részt venni az ország közéletének intézésében, a ráháruló felelősség alól soha semmi körülmények között nem vonhatja ki magát. (Helyeslés.) Ebből a szempontból reá kell mutatnom arra a körülményre, hogy az ellenzéknek ebben a kér-' désben "tanúsított magatartása egyik lánczszeme annak a rendszeres botránykajhászatnak, (Igaz! TJgy van !) amely most már a minden elvi álláspontjának sánczaiból reménytelenül kivert, a tisztességes küzdelemben való sikerbe vetett minden hitét elvesztett ellenzéknek utolsó reménysugara. Egyik lánczszeme, mert hiszen láthatjuk, hogy ma már nem telik el nap, hogy fel ne röppentsenek valamely büzbombát. Hogy azután ez, a legtöbbször egyszerűen lapos hazugságnak bizonyul, amely 24 óra alatt agyonczáfoltatik, ez ezeket az urakat a legkevésbbé sem feszélyezi. (Helyeslés.) Ott von Don Basilionak rég kipróbált theoriája, ott van a régi közmondás : »semper aliquid haeret«. Nem zsenirozza ezeket az urakat, hogy ami ebből odatapadva marad, annak nagy része a nemzet jó hirnevéhez tapad, mert élteti őket az a remény, hogy legalább egy kis része politikai ellenfeleikre fog tapadni, (Halljuk! Halljuk !) T. ház ! Azt, hogy ezek az urak a maguk közélettisztitási campagne-ában mennyire állnak erkölcsi alapon, azt tisztáznunk kellett, de, azt hiszem, tisztáztuk is a Désy-per tárgyalása alkalmával, amidőn beismerésük alapján kétségtelen beigazolást nyert, hogy ugyanakkor, midőn ezek az urak régen tudtak már dolgokat, amelyek szerintök nemcsak megbecstelenitők Lukács Lászlóra nézve, de megbecstelenitők azokra nézve is, akik egyáltalában fentartják Lukács Lászlóval a politikai együttműködést, mondom, ugyanakkor, midőn mindezeket tudták, a megkezdett akeziót felfüggesztették, (TJgy van ! Ugy van !) mert időközben olyan fordulatot vett a politikai helyzet, (TJgy van I) hogy reménységük nyilt sikerre vezetni tárgyalásaikat, amelyek Lukács Lászlót erősítették volna meg az ő belenyugvásukkal, az ő beleegyezésükkel, a politikai hatalom birtokában. (TJgy van ! TJgy van !) Már most tisztelettel kérdem, hol van itt az erkölcsi alap ? (TJgy van! TJgy van!) Ezek az urak vagy hiszik, amit mondanak, midőn Lukács László t. barátomról ilyen diffamáló módon nyilatkoznak, vagy nem hiszik. (TJgy van !) Ha hiszik, amit mondanak, és mégis tárgyaltak vele és mégis meg akarták erősiteni, akkor hol van az erkölcsi alap ? (Igaz ! TJgy van !) Ha nem hiszik, ha rosszhiszeműen állítják ezeket a dolgokat: akkor — bocsánatot kérek, az alternatívának erre az esetére én nem szándékozom a konklúziókat levonni. (Élénk helyeslés.) Csak azt az egyet jegyzem meg, hogy aminthogy az embernek becsülete százszorta drágább kincs bármiféle vagyoni értékénél: (TJgy van! TJgy van!) az, aki az embert nem a nyomorult kabátjától, vagy pénzétől, de becsületétől akarja megfosztani, (TJgy van ! TJgy van !) aki a becsületét akarja ellopni, az, azt hiszem, az erkölcsi alap szempontjából nagyon sok tolvaj háta mögé kerül. (Élénk helyeslés, tetszés és taps.) Es mit mondjunk, t. ház, — eltekintve a dolognak ettől az erkölcsi oldalától — az ellenzék politikai magatartásához ? Az ellenzék felállított egy szerintem teljesen téves teóriát, amelyből három kemény érvet hoz fel arra vonatkozólag, hogy lehetetlen reá nézve a parlamenti munkában való részvétel. Távol marad a parlament tárgyalásaitól több mint egy év óta. Ez idő alatt jöttek külügyi események, amelyek a legnagyobb problémák elé állították a nemzetet, a legnagyobb veszélyeket hozták a nemzet közelébe. (Ügy van! Ugy van !) A t. ellenzék azt mondta, hogy nem jöhet be, mert házszabálysértés van, mert palotaőrség és mit tudom én mi van. Jöttek katonaterhek, amelyek a mai súlyos időben igen lényegesen fokozzák a társadalomra eső vér- és pénzadót. A t. ellenzék nem jön, hogy minket felelősségre vonjon, hogy számon kérje tőlünk, hogy valóban nem mentünk- e túl az elkerülhetetlen, a nélkülözhetetlen szükség abszolút mértékén ; mert házszabálysértés van, mert palotaőrség van. Az ország gazdasági helyzete oly szomorú alakulást vesz, amely a legsúlyosabb gondokat