Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-467

467. országos ülés 1913 október 2á-én, szombaton. 231 kell hogy ébreszsze mindenkiben, (Vgy van! Vgy van !) amely parancsoló kötelességévé tenné mindenkinek, hogy kettőzött figyelemmel ellenőrizze a kormány gazdálkodását és sarkalja a kormányt helyes közgazdasági politikai intézkedésekre. A t. ellenzék elhúzódik ezen kötelesség teljesítése elől, mert szerinte nem érvényes a mai házszabály és mert palotaőrök sisakjai villognak. (Elénk derültség.) A kormány gonosz merényletet intéz a nemzet közszabadságai ellen, konfiskálja az esküdtszéket, megtámadja a sajtót, el akarja venni a megyék autonómiáját, szóval a rombadőlt magyar alkotmányosság utolsó mentsvárait feszegeti szentségtörő kézzel. A tisztelt ellenzék kesereg, de nem jön ide, hogy ezt megakadályozza, hogy megküzdje ezt a csatát velünk, mert nem érvényes a házszabály s mert palotaőrök vannak. (Zajos derültség és taps.) Most egj^szerre egy kis parázs botrányra nyilik kilátás. És ők felejtik a házszabályt, felejtik a palotaőrséget, (Igaz ! Ugy van !) lelkesült rohamot intéznek a képviselőház felé, hogy itt kivegyék részüket a botrányból. Azután az utolsó perozben megállanak a küszöbön s édes Istenem, bocsáss, de micsoda gyermekes ürügy alatt! Hát nem gondolják meg, hogy ha őket a bejövetelben azáltal megakadályozhatja a kormány, hogy megelőzi az ülés összehívására vonatkozó tervezésüket, hogy akkor teljesen összekötött kezekkel vannak ennek a gonosz kormánynak kiszolgáltatva, mert ez olyan lépés, amelyet megtehetünk egészen a választásokig, valahányszor nekünk jónak látszik s akkor teljesen be vagyunk biztositva az iránt, hogy itt ebben az elhagyatott magányunkban szabadon gazdálkodhassunk a magyar nemzet kincseivel! (Élénk tetszés és taps I) Hát, t. ház, mindezekből mégis csak naprólnapra erősebben domborodik ki az a meggyőződós, hogy ezek az összes lehetetlen taktikázások másnak nem adhatják tanújelét, más okra nem vezethetők vissza, mint hogy ürügyet keres a t. ellenzék arra, hogy félrehúzódjék a vita elől, hogy félrehúzódjék a küzdelem elől, nagyon jól tudva, hogy ebben a küzdelemben nemcsak az ő támadásaikat fogjuk felfogni, de sebeket is fogunk osztogatni. (Igaz! Vgy van I) Ürügy tehát ez kötelességeik elhanyagolására, ürügy a bujkálásra, ürügy a vita előli kitérésre, ürügy arra, hogy Magyarország közélete attól a szükséges szereptől megfosztassék, amely minden, a maga kötelességét helyesen felfogó ellenzékre vár. (Igaz! Vgy van !) Hiszen, ha ilyen élesen nem domborodott is ki eddig, fájdalom, az utolsó három esztendő parlamenti története kevés kivétellel az eUenzéknek ezt a bujkálását tünteti fel. (Igaz ! Vgy van!) Csak gondoljunk vissza erre a három évre. Egy beható érdemleges vita volt a bankkérdés felett, de azután egy áüó esztendőn keresztül lehetetlenné tették a véderőnek megvitatását a technikázás, a névszerinti szavazások utján; s mikor ez a fegyver kicsavartatott a kezükből, most lehetetlenné teszik a vitatkozást a parlamenti sztrájk kimondásával. Nagyon büszkék t. képviselőtársaink arra a sztrájk gondolatára ; de hát én mégis egy körülményt ajánlok figyelmükbe : a sztrájk nagyon hatalmas fegyver, ha olyan valaki csinálja, aki nélkül az az eUensége, akit sarokba akar szoritani, nem tudja a munkát elvégezni, de az a sztrájk, amelyik az ellenfélre nézve a munkát megkönnyiti, a munka elvégzését gyorsabbá teszi, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) mondom, az ilyen sztrájk nem hiszem, hagy a parlamenti taktika sikerültebb fogásai közé tartoznék. (Zajos tetszés.) ' T. képviselőház, nyilatkozatomnak ezt a részét (Halljuk! Halljuk!) azzal vezettem be, hogy a parlamenti életben minden pártra és a parlament minden tagjára kötelességek várnak. Vár mindenekelőtt az a kötelesség, hogy a maga egész működésével emelje presztizsét, súlyát, hatalmát, politikai erejét annak a testületnek, amelyhez tartozik .és annak a nemzetnek, amely nemzet politikai akaratának és erejének a parlament az exponense. Kétszeres erővel áll ez nálunk, ahol a nemzetet egyoldalubban kell, hogy a parlament képviselje, mint más államban; és ahol a nemzet összereje a reáháramló feladatokkal oly kedvezőtlen arányban áll, hogy valóban ennek az erőnek, ennek az erkölcsi tőkének minden kis porczikáját a valódi nagy czél szolgálatában kell összpontosítani. (Igaz ! Vgy van !) T. ház ! Az, hogy az ellenzék teljesítse a hivatását, az nem frázisoktól, jelszavaktól, kijelentésektől függ; annak adódnia kell magában. Hiszen kisebbség és többség a történelem mérlegének serpenyőjébe kerül. Ezt a serpenyőt egy párt nem a kihalásával, hanem fajsulyávaí fogja lenyomni. (Vgy van!) Az a hatás, amelyet e tekintetben elérhet, annak a tőkének a nagyságától függ, amelyet képvisel. Ennél az a kérdés, tudja-e helyesen felfogni a nemzet valódi nagy érdekeit, fel tudja-e hívni a nemzet figyelmét ezekre az érdekekre, híven szolgálja-e azokat és a képesség, a tehetség, a hűség és erős akarat oly értékeit viszi-e be a küzdelembe, amelyekkel hasznos szolgálatokat tehet a nemzet ügyének. (Igaz! Vgy van !) És ha e szempontból nézzük az utolsó esztendő történetét, látni fogjuk azt, hogy az ellenzék összes árnyalatai egész akcziójukat abban konczentrálják, hogy a nemzet figyelmét az őt körülvevő nagy veszélyektől, a körülötte lefolyó nagy történelmi proczesszusoktól, (Igaz! Vgy van! ) az egész nemzet erejének megfeszítését kívánó nagy feladatoktól nyomorúságos kis inczidensek felé terelje el ! (Igaz ! Vgy van !) T. ház ! Engedelmet kérek, az a felfogás, az az érzület, az a politikai irány, amely az ellenzék utolsó egy évi működésében igazán megdöbbentően áll előttünk : politikai ür, az a politikai Nirvána, a maga egész lelket sorvasztó és akaratot elernyesztő sivárságában. Mi a magunk részéről megteszünk minden lehetőt, hogy ezzel szemben