Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-467

467. országos ülés 1913 október 2á-én, szombaton. 231 kell hogy ébreszsze mindenkiben, (Vgy van! Vgy van !) amely parancsoló kötelességévé tenné mindenkinek, hogy kettőzött figyelemmel ellen­őrizze a kormány gazdálkodását és sarkalja a kor­mányt helyes közgazdasági politikai intézkedé­sekre. A t. ellenzék elhúzódik ezen kötelesség telje­sítése elől, mert szerinte nem érvényes a mai házszabály és mert palotaőrök sisakjai villognak. (Elénk derültség.) A kormány gonosz merényletet intéz a nemzet közszabadságai ellen, konfiskálja az esküdtszéket, megtámadja a sajtót, el akarja venni a megyék autonómiáját, szóval a romba­dőlt magyar alkotmányosság utolsó mentsvárait feszegeti szentségtörő kézzel. A tisztelt ellenzék kesereg, de nem jön ide, hogy ezt megakadályozza, hogy megküzdje ezt a csatát velünk, mert nem érvényes a házszabály s mert palotaőrök vannak. (Zajos derültség és taps.) Most egj^szerre egy kis parázs botrányra nyilik kilátás. És ők felejtik a házszabályt, felejtik a palotaőrséget, (Igaz ! Ugy van !) lelkesült roha­mot intéznek a képviselőház felé, hogy itt kivegyék részüket a botrányból. Azután az utolsó perozben megállanak a küszöbön s édes Istenem, bocsáss, de micsoda gyermekes ürügy alatt! Hát nem gon­dolják meg, hogy ha őket a bejövetelben azáltal megakadályozhatja a kormány, hogy megelőzi az ülés összehívására vonatkozó tervezésüket, hogy akkor teljesen összekötött kezekkel vannak ennek a gonosz kormánynak kiszolgáltatva, mert ez olyan lépés, amelyet megtehetünk egészen a választáso­kig, valahányszor nekünk jónak látszik s akkor teljesen be vagyunk biztositva az iránt, hogy itt ebben az elhagyatott magányunkban szabadon gazdálkodhassunk a magyar nemzet kincseivel! (Élénk tetszés és taps I) Hát, t. ház, mindezekből mégis csak napról­napra erősebben domborodik ki az a meggyőző­dós, hogy ezek az összes lehetetlen taktikázások másnak nem adhatják tanújelét, más okra nem vezethetők vissza, mint hogy ürügyet keres a t. ellenzék arra, hogy félrehúzódjék a vita elől, hogy félrehúzódjék a küzdelem elől, nagyon jól tudva, hogy ebben a küzdelemben nemcsak az ő támadásaikat fogjuk felfogni, de sebeket is fogunk osztogatni. (Igaz! Vgy van I) Ürügy tehát ez kötelességeik elhanyagolására, ürügy a bujkálásra, ürügy a vita előli kitérésre, ürügy arra, hogy Magyarország közélete attól a szükséges szereptől megfosztassék, amely minden, a maga köteles­ségét helyesen felfogó ellenzékre vár. (Igaz! Vgy van !) Hiszen, ha ilyen élesen nem domborodott is ki eddig, fájdalom, az utolsó három esztendő par­lamenti története kevés kivétellel az eUenzéknek ezt a bujkálását tünteti fel. (Igaz ! Vgy van!) Csak gondoljunk vissza erre a három évre. Egy beható érdemleges vita volt a bankkérdés felett, de az­után egy áüó esztendőn keresztül lehetetlenné tették a véderőnek megvitatását a technikázás, a névszerinti szavazások utján; s mikor ez a fegyver kicsavartatott a kezükből, most lehetet­lenné teszik a vitatkozást a parlamenti sztrájk kimondásával. Nagyon büszkék t. képviselőtár­saink arra a sztrájk gondolatára ; de hát én mégis egy körülményt ajánlok figyelmükbe : a sztrájk nagyon hatalmas fegyver, ha olyan valaki csi­nálja, aki nélkül az az eUensége, akit sarokba akar szoritani, nem tudja a munkát elvégezni, de az a sztrájk, amelyik az ellenfélre nézve a munkát meg­könnyiti, a munka elvégzését gyorsabbá teszi, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) mondom, az ilyen sztrájk nem hiszem, hagy a parlamenti tak­tika sikerültebb fogásai közé tartoznék. (Zajos tetszés.) ' T. képviselőház, nyilatkozatomnak ezt a részét (Halljuk! Halljuk!) azzal vezettem be, hogy a parlamenti életben minden pártra és a parlament minden tagjára kötelességek várnak. Vár mindenekelőtt az a kötelesség, hogy a maga egész működésével emelje presztizsét, súlyát, hatalmát, politikai erejét annak a testületnek, amelyhez tartozik .és annak a nemzetnek, amely nemzet politikai akaratának és erejének a par­lament az exponense. Kétszeres erővel áll ez nálunk, ahol a nemzetet egyoldalubban kell, hogy a parla­ment képviselje, mint más államban; és ahol a nemzet összereje a reáháramló feladatokkal oly kedvezőtlen arányban áll, hogy valóban ennek az erőnek, ennek az erkölcsi tőkének minden kis porczikáját a valódi nagy czél szolgálatában kell összpontosítani. (Igaz ! Vgy van !) T. ház ! Az, hogy az ellenzék teljesítse a hiva­tását, az nem frázisoktól, jelszavaktól, kijelenté­sektől függ; annak adódnia kell magában. Hiszen kisebbség és többség a történelem mérlegének serpenyőjébe kerül. Ezt a serpenyőt egy párt nem a kihalásával, hanem fajsulyávaí fogja lenyomni. (Vgy van!) Az a hatás, amelyet e tekintetben elérhet, annak a tőkének a nagyságától függ, amelyet képvisel. Ennél az a kérdés, tudja-e helye­sen felfogni a nemzet valódi nagy érdekeit, fel tudja-e hívni a nemzet figyelmét ezekre az érde­kekre, híven szolgálja-e azokat és a képesség, a tehetség, a hűség és erős akarat oly értékeit viszi-e be a küzdelembe, amelyekkel hasznos szolgálatokat tehet a nemzet ügyének. (Igaz! Vgy van !) És ha e szempontból nézzük az utolsó esz­tendő történetét, látni fogjuk azt, hogy az ellen­zék összes árnyalatai egész akcziójukat abban konczentrálják, hogy a nemzet figyelmét az őt körülvevő nagy veszélyektől, a körülötte lefolyó nagy történelmi proczesszusoktól, (Igaz! Vgy van! ) az egész nemzet erejének megfeszítését kívánó nagy feladatoktól nyomorúságos kis inczidensek felé terelje el ! (Igaz ! Vgy van !) T. ház ! Engedelmet kérek, az a felfogás, az az érzület, az a politikai irány, amely az ellenzék utolsó egy évi működésében igazán megdöbbentően áll előttünk : politikai ür, az a politikai Nir­vána, a maga egész lelket sorvasztó és akaratot elernyesztő sivárságában. Mi a magunk részéről megteszünk minden lehetőt, hogy ezzel szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom