Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

184 k-62. országos ülés 19i3 június Í9-én, csütörtökön. déssel kell üdvözölnünk az ilyen intézkedéseket, melyek a háború borzalmait enyhíteni vannak hivatva, (Helyeslés.) melyek a humanizmust a háború borzalmaiba beleviszik. (Helyeslés.) Ezt a három egyezményt 26 államnak a képviselői irták alá. Ugyanez a 26 állam megerősitette ezt később parlamentjeiben. Ezen nyilatkozatok közül azonban az első, mely a léghajókból kivetett lövegekre szól, 1905-ben lejárt; tekintettel azonban arra, hogy ujabban a háború technikája indokolttá teszi azt, hogy épen a léghajók a felderitő szolgálatban és az ostromoknál hatványozott mértékben érvényesüljenek, ez az egyezmény 1905-ben nem újíttatott meg. így tehát az első nemzetközi értekezleten csak a két utolsó nyilatkozat maradt érvényben. Az első hágai nemzetközi értekezlet abban a tudatban oszlott szét, s azt az óhaját fejezte akkor már ki, hogy mindazon kérdésekben, melyekben az első értekezleten nem tudtak döntő elhatározásra jutni, legközelebb ismét összejöjjenek, hogy bővebben kifejtsék ezeket a fontos nemzetközi kérdéseket és határozzanak azokban a kérdésekben is, amelyek közben felmerültek. A külpolitikai viszonyok, különösen a japán háború elodázták ennek az értekezletnek ujabbi összejövetelét, ugy hogy csak 1907-ben tudott ismét összejönni Hágában és ez a második nemzetközi békeértekezlet volt az, amely ezeket az előbb felolvasott egyezményeket sokkal bővebben és sokkal kimerítőbben tárgyalta és kimerítőbb egyezményeket kötött, de egyúttal sok olyan kérdésben hozott döntő határozatokat, amelyek a modern háborúban elengedhetetlenül szabályozandók. Tizenhárom ilyen egyezmény jött létre ezen a második békeértekezleten, amelyeket bátor leszek röviden csak czimenkint felolvasni. Az első egyezmény a nemzetközi viszályok békés elintézéséről szól, a második a szerződéses követelések behajtása végett igénybevett' fegyveres erő alkalmazásának korlátozásáról, a harmadik az ellenségeskedések megkezdéséről, a negyedik a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól a hozzá mellékelt Szabályzattal, az ötödik a semleges hatalmak és személyek jogairól és kötelességeiről a szárazföldi háborúban, a hatodik az ellenséges kereskedelmi hajókra vonatkozó elbánásról az ellenségeskedések kitörésekor, a hetedik a kereskedelmi hajók átalakításáról hadihajókká, a nyolczadik a tengeralatti önműködő ütköző aknák ellenőrzéséről, a kilenczedik a bombázásról a tengeri haderővel háború idejében, a tizedik a Genfi Egyezmény elveinek alkalmazásáról a tengeri háborúra, a tizenegyedik a tengeri háborúban gyakorolt lefoglalási jog egyes korlátozásairól és a tizenkettedik a semleges hatalmak jogairól és kötelességeiről tengeri háborúban. A tizenharmadik egyezmény, amely eredetileg a tizenkettedik számot viselte, a nemzetközi zsákmány-bíróság felállításáról szólott, de ezt az egyezményt nem fogadták el a hatalmak. Az előbb emiitett egyezmények beczikkelyezése is épen abból az okból késett, mert az egyes tengeri nagyhatalmak, köztük például Nagy-Britania is, csak az 1911. évben tárgyalta ezt az egyezményt és nem fogadta azt el. Ebből kifolyólag természetesen mi sem czikkelyezzük ezt be és igy a tizenhárom egyezményből csak tizenkét egyezményről van itt most szó. Ezen egyezmények, amint méltóztatnak látni, három főcsoportba osztattak, még pedig az első csoport szól a nemzetközi jogviszályoknak választott bíróságok utján való eldöntéséről, a második csoport az esetre, ha már kitör az ellenségeskedés, annak kellő korlátok közé való szorításáról szól, a harmadik pedig a Genfi Egyezménynek a tengeri háborúra való kiterjesztéséről és az azzal kapcsolatos kérdésekről. Mindezek az egyezmények a modern háborúban annyira fontosak már, hogy elképzelhetetlen ezek nélkül a hadviselés. De főképen nagyfontosságúak különösen a választott bíróságokra vonatkozó rendelkezések, mert igazán felséges gondolataz, hogy az egyes államok azokat a vitás kérdéseket, amelyeket diplomácziai utón egymás között elintézni már nem képesek, épen a jog tiszteletének alapján a saját maguk által választott birák által döntetik el, sőt nemcsak hogy eldöntetik, hanem alá is vetik magukat annak, hogy ezen bíróság rendelkezéseit végrehajtják. Ez a nemzetközi jogérzést és a jogtiszteletet mindenesetre nagyban van hivatva növelni. Ezekből kifolyólag azt hiszem, nagyfontosságúak ezek a javaslatok, főképen amiatt, mert a humanizmust viszik bele a háborúba, de különösen nagyfontosságúak azért is, mert azt az elvet mondják ki, hogy a háború nem a béke jogelveinek teljes felfordítását jelenti, nem mondják ki a teljes önkényt és a teljes jogtalanságot, hanem azt mondják ki, hogy igenis a békének jogszabályai a háború jogszabályaival helyettesittetnek és a béke jogszabályai csak eltolódnak. Ez mindenesetre a nemzetközi kodifikáczió szempontjából roppant fontossággal bir és épen ebből kifolyólag bátran merem mondani, hogy ez a nemzetközi egyezmény, a nemzetközi jog kodifikálása terén, korszakot alkotó eseményként üdvözlendő . Ezekből kifolyólag ajánlom a t. háznak e javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés.) Hoványi Géza jegyző: Blanár Béla ! Blanár Béla: T. képviselőház ! Nem képzelhető érdekesebb és valóban korszakalkotóbb törvényjavaslat a tételes nemzetközi jogra nézve, mint az, amely tárgyalás alatt áll. Nagyfontosságú annak az elvnek az elismerése, hogy a háború nem a jogtalanság, nem az erőszaknak és a puszta önkénynek az állapota, hanem hogy az a béke jogállapotának bizonyos eltolódása, helyettesítése bizonyos más jogszabályokkal: a háború szabályaival. A harcz, t. képviselőház, az államok közt fennforgó viszályoknak végső elintézési módja. Épen