Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-462
íö2. országos ülés 1913 június 19-én, csütörtökön. 179 saját elhatározásomból, felkértem, amint ezt annak idején valamennyi jogi szaklapban közzé is tettem, a magisztratura több tagját, különösen a Curiának egyik kiváló tanácselnökét is, hogy az esküdtbirósági eljárás reformjáról a bűnvádi perrendtartás revíziója keretében javaslatot készítsen. Ez a tervezet elkészült. Most a részletekkel, különösen a jogi részletekkel nem akarom a t, házat fárasztani, csak annyit említek, hogy ez a javaslat főleg a kérdésfeltevés rendszerét és a perorvoslati rendszert óhajtja revideálni. (Élénk helyeslés.) Ezt a javaslatot kötelességszerüleg még a folyó év Julius havában közzé fogom tenni. Ugy a szakférfiaknak, mint a t. ellenzéknek, amelyről nagyon sajnálom, hogy nem itt állhatok vele és érveivel szemben, módjában lesz a javaslatot megbírálni, fogyatkozásait feltüntetni és elég idő lesz, hogy a kormány őszszel ezt a javaslatot a ház elé terjeszthesse. (Élénk helyeslés.) T. ház! Ha az 1867. évi kiegyezés nagy alkotóira gondolok, akkor, hogy az én kedvencz költőmnek, Arany Jánosnak, egy hasonlatát alkalmazzam, amelyet ő a legnagyobb magyarról irt meg emlékezetes ódájában, amint időben és térben távolodunk azoktól az időktől, akképen nőttön nő bennem a hódolat és tisztelet az ő politikai előrelátásuknak, bölcses.güknek, egyéni, lelki és értelmi nagyságuknak szinte gondviselésszerű volta iránt. (Tetszés.) De, ha ezzel a tisztelettel nézünk erre a kiegyezésre, és annak eddigi eredményeit is őszint?n és nyíltan kiemeljük, akkor egyúttal gondosan kell, hogy megóvjuk ezt a kiegyezést és ennek az országra és a nemzetre való nagy előnyeit mindenféle önző, meggondolatlan, politikai érettség, és politikai előres nélkül való egyéneknek a támadásai ellen. Ezért kérem, méltóztassék a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszas, élénk éljenzés és tajis. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki van felírva ? Hoványi Géza : Szabó János ! Szabó János : T. képviselőház ! Az a törvényjavaslat, amelyet a mélyen tisztelt kormány a képviselőház elé terjesztett s amelyet a mélyen tisztelt igazságügyminister ur most elhangzott igazán nagyszabású, szép beszédében megvédelmezett, hivatva van arra, hogy visszaverje azokat a támadásokat, amelyek a nemzet egy igazán jelentéktelen csoportja részéről a királyság intézményét s ezzel közvetve a magyar alkotmányt és a magyar állam egységét ujabb időben érték. A királyság a magyar alkotmánynak évezredes alapvető intézménye. De ezenfelül a királyság és a nagyhatalmi állás nálunk szorosan egymáshoz fűződő fogalmak. A magyar állam további fenmaradását pedig a mi specziális helyzetünkben leginkább a nagyhatalmi állás biztosítja. Valóban csodálatos dolog ily körülmények között, hogy a királyság intézményét épen azok támadják legjobban, akik egyébként a leghangosabbak magyar voltuk külső hangoztatásában ! A mi túlzásokra annyira hajló korunk beteges kinövése ez, amely nem ismerve tekintélyt, lerombolni, letiporni készül mindazt, ami évszázadokon keresztül erőssége, fenmaradásának legbiztosabb támasza volt a magyar államnak. (Élénk helyeslés.) Sok küzdelme, sok szenvedése volt már ennek az országnak ; voltak idők, amikor a nemzet harezba szállott koronás királyával; bizonyos azonban az, hogy mindezen, a nemzet és uralkodója közt támadt ellentéteken keresztül is fényesen, tisztán világított át maga a királyság intézménye, mint a nemzeti lét és az állami egység legnagyobb biztositéka. (Élénk helyeslés.) Természetesen nem tagadható, hogy tudományos alapon vitatás tárgya lehet, hogy a köztársasági vagy a monarchikus intézmény-e a helyesebb. Nagy anyagi erőforrásokkal, gazdag kultúrával bíró, nem exponált helyen lakó és fajilag egységes nemzetek talán még azt a kedvtelést is megengedhetik maguknak, hogy e tekintetben bizonyos kísérleteket tegyenek. Francziaország több mint egy évszázad óta ezt cselekszi s ha bele nem is pusztult, de legalább is stagnáczió korát éh. És talán erre alapítják sokan azt az állításukat, hogy a köztársasági államformát kizárólag a destrukezió szelleme hozná létre, holott ez sem áll egészen, hiszen ott áll, él és virul a nagy, hatalmas északamerikai államszövetség, amely a köztársasági kormányforma alatt érte el hatalmának és dicsőségének mai magas fokát. A magyar államban azonban, amely a koronás király védőszárnyai alatt csak az utolsó évtizedekben kezdi levetni évszázados elmaradottságát, amely részben az ősök mulasztásait is pótolva, az egységes nemzeti állam alapjait ugyancsak ez idő alatt erősiti meg, hol a magyar állami egység különben is a magyar szent korona fogalmához fűződik, nemzete ellen cselekszik az, aki meggondolatlanul, gyakran gonosz indulatok által vezéreltetve, a korona fölkent viselőjének tekintélyét aláásni igyekszik, avagy a királyság intézménye ellen tör. (Élénk helyeslés.) (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Kétszeresen súlyos beszámítás alá esik mindkét cselekedet épen napjainkban. Hisz jelenleg uralkodó királyunk, I. Ferencz József (Elénk éljenzés.) neve ma már valóságos fogalommá vált és igazán banalitás volna tőlem, ha az ő nagy egyéniségét a rendes, közszájon forgó dicsérő jelzőkkel óhajtanám aposztrofálni. Tény, hogy a magyar állam ujabb időben beállott minden irányú óriási fejlődése az ő nevével van szoros kapcsolatban. (Élénk helyeslés.) De másrészt nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a velünk közvetlenül szomszédos Balkán államok épen napjainkban bontják ki az eddiginél nagyobb erőkifejtésre szárnyaikat. Nem, t. ház, a magyar állam nem a kísérletezések, hanem a régi, évszázados, jóság tekintetében kipróbált intézmény konzerválásának területe. (Élénk he23*
