Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

180 í62. országos ülés 1913 június 19-én, csütörtökön. lyeslés.) Ezt látni és érezni kell mindenkinek, akit ép észszel és nyitott szemmel áldott meg az Isten. Aki pedig az igazság felismerése daczára mégis az ellen cselekszik, az kiméletet és könyörületet nem igényel. (Élénk helyeslés.) Itt többé nem egy nemes indulatok szülte küzdelemmel, hanem vétségekkel állunk szemben, amelyeket kicsinyes emberi indulatok, a mindenáron való zavartcsinálás, továbbá a biuság, a feltűnési viszketeg, a szereplési vágy hoztak létre. A létező törvények, sajnos, nem tartalmaztak eddig megfelelő rendelkezéseket e cselekmények megtorlására. A törvényjavaslatot tehát, amely egyrészt a kiszabandó büntetés mérvében, másrészt a büntetést kiszabó fórum megállapításában megtalálja azt a helyes alapot, melyet a cselekmény megtorlása indokol, a magam részéről üdvözlöm és általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Hoványi Géza jegyző : Blanár Béla ! Blanár Béla: T. ház ! Az igazságügyminister ur meggyőződéstől áthatott, igazán mindenre kiterjedő, valóban monumentális beszéde után valamennyien át vagyunk hatva attól, hogy e törvényjavaslat beterjesztésére, e törvényjavaslat intézkedéseire, e törvényjavaslat rendelkezéseire szükség van. És talán felesleges is volna bárkinek ehhez hozzászólni, hogyha ez a törvényjavaslat nem ugyan itt, de kint annyi támadásnak nem lett volna kitéve, hogyha kétségbe nem vonták volna ennek a törvényjavaslatnak jogi és politikai szükségességét, hogy e törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely az esküdtbiróságok helyett a szakbiróságok Ítélkezését hozza be, nem a legnagyobb mérvben támadták volna. Miután ilyen támadásokban részesült ezen törvényjavaslat, szükségesnek tartom, hogy itt közöttünk is megbeszélés tárgyává tétessenek e törvényjavaslatnak intézkedései. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Jogi szempontból támadták e javaslatot, különösen annak 2. §-át, amely a királysértésről szól ; támadták különösen azért, mert hiszen ez a 2. §. az 1878. évi V. törvényczikk 140. §-ának azon intézkedését, amely a királysértés vétségét akkép állapitotta meg, hogy királysértést követ el, aki a király ellen sértést követ el, — ez a szószerinti szövege a büntetőtörvénykönyv vonatkozó paragrafusának —• kibőviti azzal, hogy királysértés vétségét képezi, ha valaki a király tényeit sértő módon bírálja. Ezt a rendelkezést támadták azért, mert azt hiszik, hogy a kormány, ha majd sértő módon biráltatnak tényei, a királysértés vétségének jelenségeit fogja látni, és e miatt indíttatja meg az eljárást. Ez valóban fogalomzavar. (Ügy van ! Ugy van !) Mert hiszen az 1848. évi III. törvényczikk, amidőn a magyar lélekben ős idők óta gyökeredző elvnek kifejezést adott és megállapítja, hogy a király személye szent és sérthetetlen, egyúttal kimondja, hogy bárminemű ténye, rendelkezése, parancsolata, rendelete csak ugy érvényes, hogyha a Budapesten székelő felelős magyar kormány valamely tagja által ellenjegyeztetik. Nyilvánvaló ebből, hogy a kormánynak lehetnek tényei, de a királynak, mint ilyennek, kormányzati ténye nincs. (Ugy van! Ügy van !) Ebből következik, t. ház, hogy bírálat tárgya csak a kormány ténye lehet és nem a király ténye. Már most ez a törvényjavaslat a sértő módon való bírálatot állapítja meg. Hát, t. ház, a szabadságjogok meghatározását sok helyen olvastam, sok helyen olvastam ezeknek kimondását, de azt, hogy a sértési szabadság egy polgári jog, sehol sem olvastam. Sértő módon bírálni nemcsak a királynak vagy a kormánynak a tényét, de senkinek a tényét sem szabad. Feltétlen joga van mindenkinek megbírálni a köztényeket, de éppen így meg kell tartani a bírálat határait is. T. ház! De bár a kormány a saját tényeit királyi tényeknek sohasem tüntette fel, mégis azt láttuk, hogy minden egyes kormánytény bírálatába a király személyét vonták bele ; minden alkalommal, amidőn a kormány tényét bírálták, bírálták a király személyét is, azokat a tényeket, mint királyi tényeket bírálták el és pedig sértő módon. Ezzel szemben a törvénykezési gyakorlat ugy alakult, hogy ilyen alkalommal azt mondják, hogy a kritika kormánytényre vonatkozott, a királynak az 1848 : III. t.-cz. értelmében királyi kormányzati tényei nincsenek, ennélfogva felmentették az illetőket. Ezzel olyan állapot teremtődött, amelyen segíteni kellett és ennek az állapotnak orvoslást czélozza épen e javaslat 2. §-a, amely világosan kimondja, világosan interpretálja a büntető törvénykönyvnek eddigi rendelkezését, amelyben kifejezetten bent volt már ez a védelem. Kimondja, hogy a király tényeit sértő módon nem szabad bírálni. Vallom én is, t. képviselőház, hogy az 1878. évi V. t.-cz. 140. §-a, midőn a király személyét védi, védi a királynak politikai személyét is. A királynak tehát minden ténye védelem alatt áll. Mivel azonban a gyakorlati életben, a törvénykezés terén tényleg felmerült az a jelenség, hogy a királynak kormányzati tényeit, amelyek valójában kormánytények voltak, kellő védelemben nem részesítették, erre a védelemre szükség volt. Ez jogi és politikai indokolása a 2. §-nak. Ami a 3. §-t illeti, t. képviselőház, minden bizonynyal áll az, hogy azok a jelenségek, amelyek köztársasági érzelmeknek adnak kifejezést és amelyek köztársasági párt alakítására törekszenek, Magyarországon komolyan nem vehetők. Hiszen akárhogy veszszük a dolgot, nemcsak törvényeink szerint védett a magyar királyság intézménye, mint ilyen, de a mi érzelmeink, a mi nemzeti szellemünk szerint, államunknak múltjából következőleg is áll az, hogy nálunk a királyság feltétlen szükségesség. (Igaz! Ugy van!) Hiszen a mi etnográfiai viszonyaink, a mi felekezeti széttagoltságunk, a mi gazdasági állapotaink mind kívánják azt, hogy legyen egy állandó szikla, amelyen a különböző pártgyülöletek minden hul-