Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

178 í62. országos ülés 1913 június 19-én, csütörtökön. át a franczia forradalom törvényhozása, illetőleg az alkotmányozó nemzetgyűlés, kétségtelen visszahatás gyanánt azon kormányhatalmi üldözésekkel szemben, amelyeket az ancien régime, az inkvizitórius eljárás összes intézkedéseit felhasználva, a XVII. és XVIII. század folyamán Francziaországban elkövetett. A franczia esküdtszék már lényegesen eltért az angol esküdtszék formáitól és a napóleoni hóditó hadjáratok fegyvereivel vitetett be Európa különböző államaiba, különösen a németországi rajnai tartományokba és ebben az alakjában jóformán egy-két állam kivételével — e tekintetben főleg Hollandia a kivétel — a legtöbb európai államba és azután a franczia eljárási szabályokkal vétetett át, hosszú történeti fejlődés révén 1896-ban, illetőleg 1897-ben a magyar jogba is a bűnvádi perrendtartás és az esküdtbirósági törvény utján. T. ház ! Az esküdtbíróság intézményére épen nekem csak a legnagyobb tisztelettel kell tekintenem, mert ismerem azt a dicsfényt, amelyet a 40-es évek nagy államférfiainak, elsősorban Deák Ferencznek és társainak e kérdésben elfoglalt álláspontja ennek az intézménynek ma is kölcsönöz. Csakhogy engedje meg a t. ház, ha arra gondolok, hogy a nobilis, fmomlelkü, költői kedélyű báró Eötvös József, a magyar parlamentarizmusnak is első sürgetője és amint akkor gúnyosan nevezték, elméleti, doktrinär tisztelője volt, és ha arra gondolok, hogy láttam én már parlamentet, ahol délelőtt 10-től délután %£>-ig szakadatlan sípolás, trombitálás és tülkölés folyt: akkor nyugodtan kérdezem, hogy ez-e az a parlamentarizmus, amelyet a fmomlelkü, költő államférfiú és bölcselő eszményképen maga előtt látott és amelyet ő eszméinek győzelmeként kivánt látni ? (Igaz ! Ugy van !) Epén ugy, ha arra gondolok, hogy a magyar esküdtbíróság különösen az utolsó években hányszor helyezte magát a törvényen fölül, (Ugy van! Ugy van!) akkor lelkiismeretemben meg vagyok nyugodva afelől, hogy politikai vezérem és eszményképem, Deák Ferencz, ezt az esküdtbiróságot, amely hasonló eljárást tanúsított, nem tartaná a maga eszményképével azonosnak. (Tetszés és taps.) Jól tudjuk, hogy az esküdtbíróság intézménye ellen Magyarországon is, a külföldön is, pl. Francziaországban, elsőrangú szocziológusok és büntetőjogászok, Olaszországban az egész modern kriminológiai irány részéről a legélesebb támadásokat intézték ; tudjuk, hogy Németországban mellőzték az esküdtbíróság teljes reczepczióját és ahelyett részben a Schöffengericht intézményét hozták be ; ismeretes, hogy 1910-ben Ausztriában a kormány egészen kereken és őszintén kijelentette, hogy az osztrák esküdtbiróság nem váltotta be azokat a várakozásokat, amelyeket hozzá fűztek. Tudjuk, hogy Magyarországon a Csemegi-féle 1882. évi törvénytervezetben, az 1888-iki kormányjavaslatban nem volt benne és igy ez egyike azoknak az intézményeknek, melyek, habár sokak részéről a legnagyobb magasztalásoknak tárgyai voltak, egyúttal nem voltak megkímélve a legélesebb kritikától és támadásoktól sem. (Igaz ! Ugy van !) Ilyen intézménynél mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azzal, hogy annak nemcsak politikai, hanem igazságszolgáltatási feladatai is vannak. (Igaz! Ugy van !) Én jól tudom, hogy nincs itt az ideje, hogy ezeket az igazságszolgáltatási elveket itt részletesen kifejtsem, s ezért csak rámutatok mindenekelőtt arra a körülményre, hogy a büntető perjog vezérelvei, a vádelv, a szabadbizonyitás, a szóbeliség és közvetlenség teljesebben valósithatók meg az esküdtbirósági eljárásban, mint a szakbiróság mellett; jói tudom, hogy a ténykérdésben való felebbezés nehéz kérdését az esküdtbirósági eljárásban könnyebb megoldani ; jól tudom, hogy ez a körülmény az esküdtbiróságnak bizonyos fölényt kölcsönöz. De több mint 40 féléven keresztül a katedrán sohasem hallgattam el, — és akik a tisztelt ellenzéki sajtó képviselői közül azt hirdetik, hogy a reakczió fekete előharczosa, aki alatt méltóztassék engem megérteni, (Élénk derültség.) ezért a bársonyszékért megtagadta elveit, azok, azt hiszem, inkább az egyetem mellé, mint az egyetemre jártak (Élénk tetszés.) — sohasem hallgattam el, hogy ha pedig valaki olyan zsűri: pártol, amely impressziónábiiis, t. i. hogy sohasem a törvények szerint ítél, hanem valamely sugallat, hajlandóság és egyéni rokonszenv szerint, például ha előáll valaki díszmagyar ban és nekik politikai éretlenségeket szaval és akkor mindenkit fel tudnak menteni, csak azért, mert azt a bűncselekményt egy magyar ember követte el: akkor ép ugy, mint a katedrán, ezen a helyen is kijelentem, hogy az ilyen esküdtszék nem az én eszményem. (Élénk helyeslés tetszés és taps.) Mindamellett a kormány, éppen azért, mert jól tudja, hogy az esküdtszéket a legtöbb államban garancziális intézménynek tekintik, egyáltalában nem szánta el magát arra, amit különben egyes lapok már határozottan állítanak, hogy az esküdtbiróság megszüntetését kezdeményezi. Ilyen terv egyáltalában nem volt és, amint a ministerelnök ur annak idején kijelentette, a kormány programmjában sem került szóba. Szó van igenis arról, hogy azokat a 14 év év óta tapasztalt hiányokat, visszásságokat és fogyatkozásokat, amelyeket az esküdtbirósági Ítélkezés mutatott, minő módon lehetne orvosolni. Természetes dolog, hogy minden külföldről reczipiált intézmény a hazai viszonyok között kell, hogy kiállja a maga tüzpróbáját a gyakorlati alkalmazás tekintetében. Amikor pedig fogyatkozásokra rájövünk, akkor nem izgatás a törvény ellen, mint ahogy egy tisztelt ellenzéki lap rólam megint állitja, hanem egyszerűen a kormány egyenes és határozott kötelessége, hogy ezeket az igazságszolgáltatási fogyatkozásokat orvosolja. (Élénk helyeslés.) Még a jelenlegi kormány^megalakulását hónapokkal megelőzően, tehát ismét nem a jelenlegi kormány valamely befolyásolása alatt, hanem