Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-462
íö2. országos ülés 1913 június PJ-én, csütörtökön. 177 visszaállításának czége alatt az 1867. évi kiegyezés megbuktatására rendszeres hadjáratot indítani. Az első magyar ministerium a kiegyezés után, amely ministeriumnak elnöke tudvalevőleg épen id. gróf Andrássy Gyula volt, akinek politikai véleményét és meggyőződését bizonyára a fennebb emiitett tisztelt képviselő ur is nagyrabecsüli, (Derültség.) mondom, az első magyar ministerium egyhangúlag hozott határozatában, amelyhez a következő napon maga Deák Ferencz is hozzájárult, ezekről a demokrata körökről — szó szerint idézem — a következőket rendelte 1868. márczius 3-án tartott ülésében : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »A ministerium eskü és felelősség terhe alatt kötelezve van arra, hogy a létező alkotmányt, a fennálló törvények összegét, amelyeket módosítani csak a törvényhozás van feljogosítva, megtartani és mások által megtartatni fogja. Ugyanazért oly organizált és az országra hálózatképen kiterjeszteni szándékolt tisztán vagy főleg politikai klubokat, amelyeknek nyíltan bevallott czélj a . . . az országnak egyik alaptörvénye ellen van irányozva, helyben nem hagyhat, sőt meg sem tűrhet.« Ezért felhívja a ministertanács Pest város közönségét, hogy »a tervezett kör működését szigorúan tiltsa be«. A kiegyezés utáni első magyar ministerium tehát odáig ment, hogy már az 1848-iki törvények visszaállítására irányuló politikai mozgalmat és az evégből alakult klubokat is ministertanácsi határozattal betiltotta. Kétségtelenül egész nyugodtan állithatom, hogy a köztársasági államforma megvalósítására irányuló propagandának törvényhozási utón való létesítését Magyarországon teljesen képtelennek és elképzelhetetlennek tartom, (Ugy van ! Ugy van !) mert abszolúte nem lehet elgondolni, hogy a pragmatika szankczió mellett, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat és a magyar államot képező országok között fennálló államközösség mellett létesülhessen alkotmányos utón olyan törvény, amely köztársaságot mond ki. Kétségtelennek tartom tehát, hogy a köztársasági agitácziót épen olyan nyugodtan lehet eltiltani, mint amilyen nyugodtan Deák Ferencz, a higgadt, komoly, előrelátó államférfiú és maga idősb gróf Andrássy Gyula, mint a kiegyezés egyik alkotója, ezeket a demokrataköröket annak idején eltiltotta. (Elénk helyeslés.) Ha pedig azt állítja a t. képviselő ur, hogy a kormány a trón mögé búvik és a bírálatot el akarja magáról hárítani, akkor engedje meg a t. képviselő ur, hogy ellenkezőleg őszintén és nyugodtan arra utaljak, hogy a javaslatnak határozottan az a bevallott czélja, én ezt kifejezetten ki is jelentem, hogy tessék a kormányt támadni, tessék a kormányt felelőssé tenni, tessék a kormány tényeit, mint a kormány elhatározására visszavezethetőket politikailag és minden más módon, gyülekezetekben, itt a parlamentben, (Ugy van! Ugy van !) a sajtó utján, vagy akármiképen megbírálni, de a király ö felsége tényeit sértő módon bírálni nem engedjük. (Elénk éljenzés és taps.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIX. KÖTET. Épen ez az a megkülönböztetés, hogy a magunk felelősségét hangsúlyozzuk és hogy Ö felségét nem akarjuk a durva támadásoknak és sértéseknek kitenni, ez mutatja ki a t. képviselő ur bírálatának téves voltát. (Elénk helyeslés és tetszés.) Teljesen alaptalan az is, mintha itt valami drákói intézkedéseket és nem tudom, hány ember bebörtönzését tervezné bárki is. Már maga a törvény benyújtása — meg vagyok győződve és ezt tapasztalatból látom — bizonyos praeventiv hatással fog járni, (Igaz ! Ugy van !) azzal a hatással, hogy az eddigi vakmerő támadásoknak, — mert hiszen ezeket épen a felelősség veszedelmének hiánya bátorította, — elejét veszi. (Elénk helyeslés.) íme, t. ház, egyik nagyon elterjedt napilap, amely az április 14-iki makói köztársasági gyűlést tárgyalta, a köztársasági propaganda ülése után azt mondja, hogy há ez a kormányrendszer folytatja jelenlegi működését, »akkor a köztársasági tüntetés komoly valósággá válhatik«, (Derültség.) — ugyanez a napilap, amely június 12-ikén, egy nappal a törvényjavaslat beterjesztése előtt a király ellen irt vezérczikkében durva, minősíthetetlen sértést követett el — (Ugy van ! Ugy van !) amelylyel szemben az ügyészség meg is tette a maga lépéseit és a vizsgálóbíró a lefoglalást elrendelte ; (Elénk helyeslés.) ugyanez a napilap, amely ő felségét durván megtámadta, június 14-én, tehát egy nappal a törvényjavaslat beterjesztése után, jellemző szemforgatás közben azt kérdezi: A királyt bántani ? kinek jut ez eszébe ? (Elénk derültség és tetszés.) Mihelyt tehát látta, hogy e javaslat értelmében szakbiróság fog felette Ítélkezni, természetesen a hipokrizist jellemző tulajdonságával (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés és taps.) rögtön letagadta a nyilvánvaló királysértéseket is. (Ugy van! Ugy van! Tetszés.) Ez vezet engem arra, hogy néhány szóval — mert ez kötelességem is a tárgy összefüggésénél fogva — az esküdtbíróság hatáskörére vonatkozó módosításokat és általában a kormánynak az esküdtbiróságra nézve elfoglalt álláspontját szives engedelmükkel megvilágítsam. (Halljuk! Halljuk I) Ismeretes dolog, t. ház, hogy a jury intézménye külföldi termék és pedig a frank inkviziczióból és a normann Eüge-elj árasból hosszú evoluczió alapján a XVII. században fejlődött ki Angliában. Az ottani esküdtszéki szervezet és az esküdtek hatásköre valami egészen más, valami különleges valami a kontinensen meg sem valósitható intézmény, mert sem az angol főbírónak rendkívüli tekintélyét és súlyát, sem az ő összefoglaló fejtegetéseiben az esküdteknek adott útmutatásokat, amelyeket az esküdtek lelkiismeretbeli kötelességüknek tartanak követni, sem az esküdteknek egyhangú határozatát, sem általában az esküdtbirósági eljárás ottani szabályait egyszerűen átvenni nem lehet. A kontinensen az esküdtszéket 1791-ben vette 23
