Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-461

467. országos illés 1913 Az ötödik ellenvetés a prepáid utasok ellen irányul, mondván, hogy ez egy nóvum, amely alkalmas arra, hogy íiktiv vagy strohmann családtagok ezreit utaztathassa legalizált módon Amerikába. Ámde a prepáid, vagyis a jegyet előre váltott utas nem nóvum a kivándorlás terén, mert már a Cunard- szerződés is ismerte az ilyen utast, visszaélés pedig e dologban nincs és csak annyi áll, hogy visszaélni ezzel is lehet, mint minden emberi intézménynyel. Minthogy azonban a prepáid utas csak annyiban különbözik a közönséges kivándorlótól, hogy hajójegye már megvan, de útlevelet szerezni és kivándorlási szerződést kötnie ép ugy kell, mint a közönséges kivándorlónak, világos, hogy a kellő ellenőrzés lehetősége itt is megvan. Ezután kifogásolja még a különvélemény, hogy a belügyminister ur jelentése szerint a társulatoknak hátralékos 600.000 koronát kitevő fej díjtartozását egyezségileg elejtette 100.000 korona fizetése ellenében. E különvélemény szerint ehhez a minister urnak joga sem volt, de helyesen sem cselekedett, mert az elengedett követelés jogos volt. E kérdést a ministeri jelentés ismertetésénél már érintettem és ehhez még hozzá kell adnom, hogy a társaságokkal előző időben csak szóbeli kölcsönös kijelentések állottak fenn, melyek különbözőkép magyaráztattak és a fej díjköveteléseknek ténybeli alapja is, hogy t. i. az Adria közvetitette-e az utasokat, vagy pedig a társaságok külföldi ügynökei; általuk vitássá tétetett. E helyzetben tehát jogosan és czélirányosan járt el a minister, amidőn egy bizonytalan és hosszú perut mellőzésével, a bár szerényebb, de az ügyet végleg elrendező egyezséget választotta. (Helyeslés.) Végül azt panaszolja a különvélemény, hogy a Pool-szerződés létesítésénél a belügyminister ur lehetetlenné tette, legalább is hosszú időre, hogy létesittessék egy magyar vonal, amely a kivándorlást lebonyolitani hivatva lenne. Ez az ellenvetés azonban nem alapos, mert a szerződés 1. §-a szerint a kiadott engedély most már három havi előzetes felmondás után bármikor megvonható és igy ez a magyar nemzeti vonal létesitésének akadályul nem szolgálhat. A szerződés 13. §-a különben egyenesen czélzást is tartalmaz egy ilyen magyar vonal felállítására. Ennyit a különvéleményről. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel kapcsolatosan áttérjek most a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének a Pool-szerződés tárgyában beadott kérvényére és evvel összefüggésben még tiz vármegyei gazdasági egyesületnek a minister jelentésére vonatkozó kérvényeire. (Halljuk ! Halljuk !) A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének kérvénye a különvéleménynyel hasonló alapon áll és egyező okfejtéssel oda konkludál, hogy a Pool-társaságok az 1909. évi II. törvényczikk 7. §-ában foglalt rendelkezéseknek betartására köteleztessenek és ha ez kivihető nem volna, utasítsa a ház a belügyminister urat arra, hogy a szerzőjumus 18-án, szerdán. 151 dést mielőbb mondja fel. A kérvény a kivándorlási törvény 7. §-ában foglalt rendelkezések betartása alatt azt kívánja érteni, hogy a hajózási társaságok a külföldi üzletkörük tekintetében is magukat a magyar törvény rendelkezéseinek vessék alá. E tárgyban már előzetesen részletesen nyilatkoztam. Téved azonban a kérvény abban, hogy a szerződés 11. §-ának azt a rendelkezését, hogy az útlevelek rendeltetési országokra fognak szólni, a kivándorlási törvény 9. §-ába ütközőnek mondja, mert ez a paragrafus nem az útlevelekre nézve irja elő azt, hogy csak kikötőkre szólhatnak, hanem a vállalkozóknak adott tengerentúli szállításokra szóló engedélyokiratokra nézve, ami pedig két teljesen különböző dolog. Ez a kérvény különben két felemlítendő gondolatot is tartalmaz. Először, hog}^ a hajóstársaságok csak olyan oda- és visszaszóló menetjegyet adjanak ki, amelynek térti jegyét egy éven belül bármely magyar honos felhasználhasson ; és másodszor kifogásolja, hogy a Pool és a Cunard-társaságok a kivándorlók elosztásában szabadon megegyezhetnek, ami a fiumei vonal visszafejlesztésére vezethet. Nézetem szerint az első gondolat alig lenne kivihető, mert a társaságok versenyképességét csökkenthetné ; a visszaszállításról pedig a szerződés 10. §-a és a törvény 29. §-a a lehetőség szerint ugy is rendelkezik. A fiumei vonalnak amúgy sem valószínű visszafejlesztése ellen pedig a kormány a Pool-szerződés felmondása által hatályosan védekezhetik. A többi gazdasági egyesületek kérvényei vagy szó szerint csatlakoznak a most ismertetett kérvényhez, vagy csupán annak egyes pontjait emelik ki, ugy hogy azoknak részletes ismertetése talán felesleges. (Helyeslés.) Mindezek alapján, t. ház, megállapítható az, hogy a ház előtt fekvő Pool-szerződés, az előbbi állapotnak lényeges javulása mellett, az ország területén az eddigi visszás helyzetet teljesen megszünteti és reményt nyújt arra, hogy a törvény hatálya a társaság külföldi üzletkörére is kiterjeszthető lesz. Es épen ezért a kivándorlási bizottság nevében, egyetértőleg a közigazgatási bizottsággal, azt ajánlom a t. háznak, hogy a belügyminister urnak a szerződésre vonatkozó jelentését helyeslőleg tudomásul venni, a benyújtott 11 kérvényt pedig a ház irattárába helyezni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nemi) Ha nem, akkor a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólni. Sándor János belügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Azon, minden részletekre kiterjedő fejtegetések után, amelyekkel az előadó ur a közigazgatási bizottság ezen ügyre vonatkozó jelentését ismertette és magát az ügyet is részletesen előadta, nekem igen kevés szavam van. Mégis kérem a becses ház figyelmét, hogy két megjegyzést tehessek. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik az eljárásra vonatkozik. A kormány