Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-461

150 í61. országos ülés 1913 június 18-án, szerdán. sanak. Kötelezik magukat a vállalatok, hogy magyarországi kivándorlási üzletüket Budapesten vagy a határszélen felállított irodáikban fogják lebonyolítani. A kivándorlók rendőri és egészségügyi ellenőrzése, a hajójegy-váltás, a szállítási szerződés megkötése, esetleg a vasúti jegy megváltása és a pénzváltás ezen irodákban történik, tehát a székesfővárosi magyar királyi államrendőrség, illetve a magyar királyi határszéli rendőrség állandó felügyelete mellett. Csakis az itt elkönyvelt személyeket, útlevéllel ellátott egyéneket szállíthatnak ki az országból. Kötelezettséget vállaltak arra is, hogy Magyarországon ügynökökkel dolgozni nem fognak s velük üzleti összeköttetésben álló gőzhajótársaságoknál is oda fognak hatni, hogy azok magyarországi kivándorlókat törvényellenesen ne szállítsanak. Szerződésileg kötelezettséget vállaltak minden kivándorló után fej pénzt fizetni, melyet a belügyminister ur a Cunarddal fennálló szerződés figyelembevételével szintén 10 koronában állapított meg ; kötelesek továbbá évenként ezer vagyontalan visszavándorlót igen mérsékelt viteldíj mellett visszaszállítani. A Continental Pool-al létrejött szerződés ezek szerint alkalmasnak látszik arra, hogy a kivándorlás lebonyolítása körül 1904 óta fennálló visszás és törvényellenes állapotokat megszüntesse. Mégis két pontban a belügyminister ur, sajnos, amint jelentésében kiemeli, teljesen kielégítő eredményre nem juthatott, a Continental Pool-ban egyesült gőzhajótársaságokkal. Az egyik az volt, hogy a gőzhajótársaságok a magyar törvények rendelkezéseinek külföldi üzleteikre való alkalmazását elismerni nem akarták, a másik pedig az, hogy bizonyos hátralékos fejpénz megfizetését nem vállalták, Az első kérdésre nézve a szerződés 4. pont jába oly megállapodás vétetett fel, hogy a kérdés későbbi tárgyalásoknak tartatott fenn. Ez a megoldás nézetem szerint helyes, mert ilyen megoldás nélkül a szerződés létre nem jött volna és ezzel együtt az egész kérdésnek a rendezése és lebonyolítása megdőlt volna. A hátralékos fejpénzekre vonatkozó követelést a belügyminister ur teljesen elejtette, mert az ügynek választott bíróság utján leendő eldöntése formális szerződés hiányában kétesnek látszott, másrészt az érdekelt társaságok a követelés elejtésének esetére a kivándorlási alap czéljaira 100.000 koronát ajánlottak fel. Ennyit a szerződésről. Ezzel összefüggésben kötelességemnek tartom jelentést tenni a Szmrecsányi György t. képviselőtársam által a közigazgatási bizottság jelentéséhez benyújtott különvéleményről is. (Halljuk! Halljuk !) A különvélemény, mely a ministeri jelentést és az engedélyt tudomásul nem veendőnek jelenti ki, abból indul ki, hogy a szerződés az 1909 : II. t.-cz. különböző rendelkezéseinek megsértésével jött létre. Az első kifogás az, hogy szemben a törvény 7. §-ával, mely szerint engedélyt csak az nyerhet, ki egész üzlete tekintetében magát a magyar törvényeknek aláveti, a szerződés szerint pedig a Pool-vonalak a Magyarországon- kivül folytatott üzletkörre nézve magukat a magyar törvényeknek alá nem vetik. Erre tiszteletteljes megjegyzésem az, hogy a szerződés 4. §-a világosan fentartja a további tárgyalások sorára azt, hogy a magyar törvények hatályt nyerjenek a külföldi ügyletkörre is és igy felfüggesztő intézkedés lévén, a törvény még nem hatályosuké ugyan a külföldi területre nézve, anélkül azonban, hogy arra nézve a jog feladatott volna. Megfontolandó az is. hogy birhatna-e hatálylyal és igy értékkel ez az alávetés és hogy mily mértékben volnánk képesek a magyar törvényt, még a szerződő társaságok önkéntes alávetése esetében is, érvényre jutni, midőn idegen szuverénitásu területről van szó, hol részünkről a hatósági jellegű intervenczió és beavatkozás a nemzetközi jog elvei szerint kizártnak mutatkozik. Másik ellenvetése a különvéleménynek a?, hogy a szerződés második pontja expediensnek kirendelését engedélyezi, holott a törvény ily hatáskörű egyéneket nem ismer, hanem csak helyetteseket, kik csak magyar állampolgárok és feddhetetlen előéletűek lehetnek. Ámde itt a törvény nem hogy megsértve, de még érintve sincs, mert a törvény, ha nem is ismeri az expediens szerejifkörét, de azt nem is tiltja el. Az expediens, aki a haj ós társasággal együtt egy közös engedélyt kap, lényegileg a hajóstársaság üzlettársának minősül ós az ilyen társulást, amely tisztán a hajóstársulat belszervezeti kérdése, a törvény Kizárni nem is akarhatta. Ha pedig a különvélemény arra utal, hogy az expediens szereplésének megengedése mellett oly egyén is juthat engedélyhez, aki kivándorlási bűncselekmények miatt már elitéltetett, ezzel szemben arra kell utalnom, hogy a törvény 7. §-ának 3. pontjában a külföldi vállalkozóra nem írja elő az erkölcsi kvalifikácziókat, minélfogva azok a vele egy tekintet alá eső expediensnél sem jöhetnek számításba. Minthogy pedig a külföldi vállalkozó helyettest köteles állítani, ez a helyettes pedig csak feddhetlen életű magyar állampolgár lehet, e kellék a helyettesnél egyaránt megkívántatik, akár csak a hajóstársaság az ő főnöke, akár a hajóstársaság és annak expediense együttvéve/üyí/ van!) Szmrecsányi képviselőtársunk harmadik ellenvetése az volna, hogy a szerződés 5. pontjában nincs kikötve a társaság kikötőiben gyakorlandó ellenőrzés joga a felett, vájjon a kivándorlók útlevél nélkül szállittathatnak-e. A negyedik ellenvetés pedig az, hogy a társaság nem kötelezte magát arra, hogy a külföldön lakó nem engedélyezett ügynököktől sem vesznek át kivándorlókat. A most ismertetett két kifogás a társaságok külföldi üzletkörének korlátozását, illetve ellenőrzését tárgyazza, ami lényegilég azonos volna a már első helyen emiitett kifogásokkal és ott nyert megvilágítást, mikor is azt mondottuk, hogy ezek a kérdések további tárgyalásoknak vannak még fentartva.