Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-459
459. országos ülés 1913 június 16-án, hétfőn. 123 a fizetésük contradictio in terminis, hogy akkor, mikor kanonokról beszélünk, ezek mégis oly kevés dotáczióval legyenek ellátva, hogy szinte szégyenlem magam fizetésüket itt bemutatni, de az ügy érdekében a kanonok urak meg fogják nekem engedni, hogy ezt mégis megtegyem és bemutassam, hogy mily kevés dotáczióval vannak ellátva. A nagyprépostnak, tehát aki a püspök után következik, van 3600 korona évi fizetése, az olvasó kanonoknak évi dotácziója 3200 korona, az éneklő kanonoké 2600 korona, az őrkanonoké 2600 korona, az iskolás kanonoké 2400 korona és az irodakanonoké 2000 korona. Mellékjövedelem nincs egy krajczár se. Ez a valóság. Előre bejelentettem hogy szomorú, de igaz. Azt hiszem, ezt nem szabad tűrni és meg vagyok róla győződve, hogy a minister ur ezt nem is fogja tűrni és ő lesz az első, aki kezébe veszi ezt az ügyet és ezeknek a dignitáriusoknak a helyzetét javítani fogja. Nem azért kívánok az ő részükre fizetésemelést, mert kanonokok, hanem azért, mert nagy funkcziót teljesítenek az egyházmegyében, vezetőszerepet visznek, mindegyiküknek külön munkaköre van, az egyik — mondjuk — irodaigazgató, a másik oldalkanonok, a negyedik főtanfelügyelő, akik mind fontos nemzeti é3 egyházi missziót teljesítenek, tehát méltók arra, hogy ő feléjük is fordítsa a minister ur a figyelmét. Hogy hogyan lehetne ezt tenni, én nem vagyok hivatva megjelölni az utat. Hiszen lehetne mint pl. Ausztriában, rangsorozni őket, de lehet rajtuk ugy is segítem, ha a minister ur kegyes volna esetleg személyi pótlék czimén valami dotácziót nekik biztosítani. Én hiszem és meg vagyok győződve, hogy mindezek a sérelmek, amelyek magukban véve nem olyan nagyok, a legközelebbi időben orvoslást fognak nyerni annál is inkább, mert a vallás- és közoktatásügyi minister ur épen tegnapelőtt jelentette ki, hogy ő minden jogos sérelmet mindenkor kész orvosolni. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy ha a kormány az ilyen kisebb sérelmeket komoly megfontolás tárgyává teszi, lassanként megnyeri az egész románság szimpátiáját és én közeledni látom az időt, amidőn a magyarság és a románság egymást megértve, egymást megbecsülve, (Helyeslés.) egyformán fognak dolgozni e hon boldogitásán. (Élénk éljenzés.) Ép azért a törvényjavaslatot abban az erős reményben fogadom el, hogy az általam kimutatott sérelmeket a kormány minél előbb megfontolja és szanálni fogja. (Élénk helyeslés.) Elnök: Miután szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem a t. házat: kíván-e valaki szólni ? (Nem I) Ha nem, a vitát bezárom. A minister ur kíván szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk/) Ez a törvényjavaslat, amint az előadó ur szives volt kifejteni, szoros kapcsolatban áll a kongrua-kérdéssel. Ugyanaz :k az alapelvek, amelyeket a kongruatörvény megvalósított, irányítják ezt a törvényjavaslatot is. Hogy mi az egyes felekezetek, vagy nemzetiségek közt különbséget nem teszünk, az leginkább kitűnik abból, hogy a különböző lelkészekre nézve egyenlő elvek szerint állapítjuk meg a korpótlék összegét. A többi egyházak részéről nem is történt semmi felszólalás ; teljesen meg vannak elégedve az eddigi intézkedésekkel és azt hiszem, panaszra a görög-keleti egyháznak sincs oka, annál kevésbbé, mert még mielőtt a törvény megalkottatott volna, mi a segélyeket a kisebb javadalmazásu lelkészek számára már ki is utaltuk. (Élénk helyeslés.) Természetesen, midőn az állam ilyen áldozatot hoz a vallás érdekében, ezért ellenszolgáltatást is várhat (Élénk helyeslés.) s hogy ezen ellenszolgáltatás tekintetében maga állapítja meg azon módozatokat, amelyek mellett ezt a kivételes segélyt megadja. Ezen ellenszolgáltatás az állam részére nem lehet más, mint kulturális természetű. Minden lelkész, aki a kulturális czélt szolgálja, megkapja a kongruát is, meg a lelkészi pótlékot is. (Élénk helyeslés.) Hogy a ministerium e tekintetben is igazságosan jár el, az épen Poj) Cs. István képviselő ur beszédéből állapítható meg, aki hivatkozott arra, hogy egyik-másik vidéken tényleg történtek félreértések és ezeket épen a ministerium egyenlítette ki. Mi tehát itt a központban mindenesetre törekedni fogunk minden esetben, amidőn látjuk, hogy a kulturális érdek biztosítva van, a megfelelő szolgáltatást nyújtani. S hogy ez a kulturális érdek nem állhat ellentétben a magyar állameszmével, azt tőlünk senki rossz néven nem veheti, mert a magyar állameszme védelme nekünk jogunk, sőt kötelességünk. Amennyiben pedig a jöyőben lehetséges volna, tekintettel a pénzügyi helyzetre és figyelemmel az eddigi, nevezetesen a kulturális érdek kielégítése terén szerzett tapasztalatokra, ezen segélyeket intézményesen is biztosítani, részünkről mindenesetre törekedni fogunk arra, hogy a jövőben még nagyobb összegek fordíttassanak a kisebb képzettségű lelkészek segélyezésére, akik, elismerem, gyakran igen nehéz helyzetben vannak. (Élénk helyeslés.) Egjnrttal Siegescu József t. barátom felszólalására, aki figyelmembe ajánlta a görög-katholikus kanonokok illetményeit és sorsukat, vagytok bátor közölni, hogy épen nemrég volt alkalmam ezen kanonokok részére személyi pótlékot utalványozni. (Élénk helyeslés.) Mindezen felhozott okok alapján kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Herczeg Ferencz előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után a felvilágosítások után, melyeket a minister ur szájából hallottunk, egészen feleslegesnek tartom, hogy Siegescu József t. barátom ékes formában előadott komoly érveivel foglalkozzam. Azonban, ha meg méltóztatik engedni, Pop Cs. István t. képviselő ur néhány megjegyzésére mégis reflektálok. (Halljuk ! Halljuk !) Én azt 16*
