Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

(3 június 16-án, hétfőn: 124 4*59. országos ülés 191 hiszem, hogy ha valaki Pop Cs. István képviselő ur beszéde folyamán belépett volna ebbe a terembe és nem tudta volna, hogy mi ennek a felszólalásnak az előzménye, azt a benyomást nyerhette volna, hogy a magyar állam súlyos adót akar kivetni a román papságra. Hogy annyi méltatlankodást, amennyit a képviselő ur szájából hallottunk, az idézhetett elő, hogy az állam nagy áldozatok árán segiteni akar valláskülönbség nélkül a szegénysorsú lelkészségen, azt, kivéve azon szűkebb kört, melyben a mélyen t. képviselő ur a maga rezonancziáját keresi, aHg érthetné meg valaki, (Ugy van ! Ugy van !) A magyar állam segítséget kivan nyújtani az alsó papságnak és ezt egy mindenki által elérhető tudományos kvalifikáczióhoz köti. Hogy ebben hogyan találhat igazságtalanságot valaki: ezt objektíven gondolkodó embereknek bajos volna elmagyarázni. (Ugy van! Ugy van!) Igen t. képviselőtársam beszédjének tenorja körülbelül az volt, hogy a magyar állam hozzon minél nagyobb áldozatokat a román papság érdekében, de törődjék minél kevesebbet azzal, hogy hova fordittatik az a pénz, melyet az állam ad. (Derültség. Ugy van!) Bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak arra a megjegyzésére is, hogy az állam beleavatkozik az egyház fegyelmi jogába, amidőn pre tendálj a magának, hogy Ítéletet mondjon afelett, vájjon erkölcsös-e az a lelkész és megfelel-e hivatásának, volna egy kis válaszom. (Ralijuk! Halljuk!) Az államnak más czéljai vannak, mint az egyháznak. (Helyeslés.) Pop Cs. István : Akkor szomorú! Herczeg Ferencz előadó : Igenis, más czéljai vannak, de ez nem szomorú. (Felkiáltások: Természetes !) És természetes, t. ház, hogy az állam, amikor egy dotácziót osztogat, arra ügyel, hogy akiknek a dotácziót adja, azok ne helyezkedjenek szembe azokkal a specziális és szintén igen magasztos czélokkal, amelyeket az állam maga elé tüz. (Élénk helyeslés.) Egyébként kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni/J57c%£ helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat. méltóztatnak-e a vallás- és közoktatási minister ur törvényjavaslatát a lelkészi illetményeknek korj->ótlékok utján való emeléséről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök: Kivan valaki a czimliez szólani ? (Nem!) Ha nem, ugy azt elfogadottnak jelentem ki. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %.át.) Elnök : Kíván valaki szólni ? (Nnn !) Ha nem, ugy a szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Hoványi Géza jögyző (olvassa a törvényiavaslat 2. §-át.) Pop, C. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Amint bátor voltam jelezni beszédem folyamán, ezen második szakaszhoz egy módositványt fogok előterjeszteni, amely nagyjában megegyezik ezen szakasz tartalmával, azon különbséggel, hogy ezen szavak : »az 1600 K összegig terjedő . . .« stb. kimaradnak. T. ház ! Legyen szabad rektinkálnom igen t. Siegescu képviselő ur előterjesztését, aki kenetteljes szavakban biztosítani kívánja jövőre a magas kormány jóindulatát, azonban a jelenben megelégszik kijelentésekkel. Figyelmeztetem arra a latin közmondásra: »bis dat, qui cito dat«. Ugy tudom, most kellene adni, most várják és erre várnak nem évtizedeken, hanem évszázadokon át és hogy talán elérkezett a legfőbb ideje, hogy ez tényleg megadassák és ne bízzuk ismét a kormányra. Mert csekély 8 év alatt körülbelül 5 ministerium váltakozott és mindig csak ígéretekkel tartottak bennünket; most tehát, amikor erre alkalom kínálkozik, azonnal teljesíteni keU ezt a jogos kérést és nem kell a megoldást tovább halogatni, mert a kenetteljes ígéretek igen jók, de az éhes gyomrot nem elégítik ki. Az előadó ur igen szellemesen foglalkozott a kérdéssel és olyan elveket hangoztatott, amelyeket most hallunk először, hogy t. i. az államnak egészen más czéljai vannak, mint az egyháznak. Hát ez csodálatos valami. Ebben én ellentétet, antitézist látok, mert minden kormány, a legfőbb főpapok és a legelső ministerek mindig azt mondják, hogy az egyháznak ugyanaz a magasztos hivatása van, mint az államnak, egymást támogatva, karöltve kell tehát haladniok. (Ellenmondások jobbfelől.) Egy hang (a jobboldalon) : Az irányt az állam jelöli meg! Pop Cs. István : Ami pedig arra vonatkozott, hogy az állam maga állapítja meg, hogy kinek mit ad, e tekintetben mint országgyűlési képviselő és mint a népparíament tagja, kell hogy kifejezzem tiltakozásomat, mert az állam nem ad semmit sem, az állam a mi pénzünket adja ... Herczeg Ferencz előadó: Mi vagyunk az állam ! Pop Gs. István : ... és mi csak azokból a sanyarú fillérekből kérünk vissza, amiket mi fizettünk be. Nem az államtól kapunk tehát. Az állam csak kezeli ezeket az összegeket és az államnak az a szent kötelessége, hogy akkor, amikor visszajuttatja azokat a keserves filléreket, igazságosan oszsza el és azokban mindenkit részeltessen. Nem fogadom el azt az elvet, hogy az állam az a mindenható hatalom, amely kegyeket osztogat. Czimeket, rangokat adhat, de a pénzt a sajátunkból adja. Ezzel az indokolással még csak