Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

iíÖ. országos ülés Í913 márczius 3-án, hétfőn. 89 legyen titkos. Ha valamely tanítónak nincs Ínyére az előléptetésre kihatással bíró minősítés, az önmaga ellen fegyelmi vizsgálatot kérhet, illetve minősítésének megállapítását fegyelmi utón kérheti. Ami a hitfelekezeti tanítók minősítésének kérdését illeti, (Halljuk! Halljuk!) azokat a kir. tanfelügyelőn kivül az iskolafentartó hitfelekezet illetékes hatósága is minősiti, azonban sem ez utóbbinak, sem pedig a kir. tanfelügyelőnek mi- • nősitése nem lévén titkos, azt az érdekelt tanító ugy a kir. tanfelügyelőnél, mint az egyházi illetékes hatóságnál megtekintheti. És ha a tanitó ezen minősítések közül bármelyiket is, amely előléptetésére kihatással van, magára nézve sérelmesnek találja, jogában áll a megállapított minősítésnek fegyelmi utón való felülvizsgálatát kérni. A minősítés eredményéről — és itt látszik az állami és egyházi hatalom közötti kölcsönösség — az illetékes hitfelekezeti hatóság a kir. tanfelügyelőt, az utóbbi viszont a hitfelekezeti hatóságot Írásban köteles értesíteni. Ha a kir. tanfelügyelőnek és a hitfelekezeti hatóságnak minősítése eltér ugyan egymástól, de a tanítót egyik sem minősítette nem kielégitőgek, vagy nem megfelelőnek, akkor a tanitó működése kielégítőnek és szolgálati magatartása megfelelőnek tekintendő és okvetlenül előléptetendő. (Helyeslés.) Ha a magasabb fizetési osztályba való előléptetésre kiható minősítések alkalmával abban a tekintetben mutatkozik eltérés — és e tekintetben rendkívül fontos a közoktatásügyi bizottság álláspontja, — hogy az egyik minősítés szerint a tanitó működése nem kielégítő, szolgálati magatartása nem megfelelő, a másik pedig azt kielégítőnek, megfelelőnek tartja, akkor e tekintetben a minister dönt, még pedig nem a közigazgatási bizottság javaslata alapján, hanem proprio motu, a kir. tanfelügyelő és az illető iskolai hatóság jelentése alapján oly formán, — és ennek a tanítókra nézve rendkívüli hatása lesz — hogy ha a minister azt mondja, hogy a minősítés megfelelő, akkor az egyházi hatóságnak kötelessége az illetőt előléptetni, tehát a minister döntése minden, még államsegélyt nem élvező tanítókra nézve is irányadó. (Élénk helyeslés.) A minister ur az iskolafentartók iránti előzékenységében annyira megy, hogy nem kívánja hogy az iskolafentartók újból beigazolják szegénységüket, hanem ha a hitfelekezetek bármely czimen nyertek állami segélyt, a szegénységet beigazoltnak tekintik. Újításként kiemelhetem azt is, hogy a közalapokból és az alapítványokból fentartott tan- és nevelőintézeteknél eltöltött szolgálati idő is beszámittatik az előléptetésnél, amit az 1907 : XXVII. t.-czikk nem engedett meg. Ami a kántori intézményt illeti, az nem lehet állami feladat, hogy a kántorságot, a maga egészében, az állam intézze el. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy Csernoch János, a mostani herczegprimás, 1907 április 17-én a képviselőházban tarKÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XVIII. KÖTET. tott beszédében erre vonatkozólag azt mondta, hogy »a felekezeti tanítókat az illető egyházak szolgáinak tekinti, olyan értelemben, akik idejüket, szolgálatukat egyházuk javára óhajtják fordítani, akik az egyháztól különböző segélyekben részesültek, és kijelenti, hogy az egyház joggal elvárhatja tőlük, hogy tekintetük ne legyen csak a fizetésre irányítva, de arra is, hogy szolgálataikat az egyháznak szenteljék«. Panaszkodnak továbbá a felekezeti tanítók, (Halljuk ! Halljuk !) de azt hiszem, hogy csak az a részük, a mely mindenáron gáncsoskodni akar, hogy ők az állami tanítókkal szemben rendkívül nagy inferioritásban vannak. Varga Gábor: ügy is van! Siegescu József előadó: Fizetésükben oly csekély a differenczia, hogy ez nem ok a tervezet gáncsolására, amely tervezet őket oly magasra emelte. Arra is kell gondolni, hogy a felekezeti tanítók amellett, hogy egyforma fizetést kapnak, mily előnyben vannak az állami tanítókkal szemben. A felekezeti tanítókat az állam nem helyezheti át tetszés szerint, mint az állami tanitókat, az állami tanitó nehezen jut kántori mellékfoglalkozáshoz ; a felekezeti tanitó kántor is lévén, a tervezet az 1000 koronán felüli többletet a tanítónak meghagyja a fizetésbe való beszámítás nélkül. Inferioritásról tehát nem lehet beszélni. Mert azzal, hogy nem helyezhető át a tanitó egyik állomásról a másik állomásra, stabilitást nyer és a családalapításban is előnyben részesül az állami tanítóval szemben. (Ugy van!) Van az országban több u. n. kincstári tanitó is. Engedelmet kérek, t. ház, hogy erre vonatkozólag is nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Az u. n. kincstári tanítók jogviszonyuknál fogva tulaj donképen felekezeti tanítók és jogviszonyuknál fogva ezek a felekezeti tanítók illetményeiről szóló törvényjavaslat hatálya alá esnek. Az 1907 : XXVI. t.-cz. 24, §-a őket az állami tanítók sorába helyezte, de ez az intézkedés ellentétbe került az iskolák jellegével. A pénzügyi és a földmivelési ininisteriumok kiküldöttei kimutatták, hogy ezek az iskolák felekezeti jellegűek és azért kellett őket a bizottságban a felekezeti tanítókról szóló törvény keretébe helyezni, mert ha a minister ott nem veszi be őket a felekezeti tanítók illetményeiről szóló törvény keretébe, nem lett volna alkalma a fizetésüket kiegészíteni, miután ugy a pénzügyi, mint a földmivelésügyi ministerium kiküldöttei kijelentették, hogy ők nem hajlandók ezen fizetésüket az uj törvény intézkedései szerint kiegészíteni. Nem lehetett tehát őket állami tanítóknak minősíteni, mert nem államiak, és kénytelen volt a közoktatásügyi bizottság a felekezetiek közé sorolni őket, mondom, hogy alkalma legyen a kormányzatnak a fizetésüket kiegészíteni. De tekintettel arra, hogy a már szolgálatban levő tanítók de facto élvezik az 1907. évi XXVI. t.-czikknek az állami tanítókról szóló törvényczikknek előnyeit, majd leszek bátor a 31. §. alkalmával 12