Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

90 •H0. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. a következő indítványt tenni, a mely teljesen ki fogja elégíteni ezeket a kincstári tanitókat. (Olvassa) : »A jelen törvény határozmányai az 1907. évi XXVI. t.-cz. 24. §-ában foglalt egyéb rendelkezések érintetlen hagyása mellett, a földmivelési és pénzügyi tárezák által fentartott vagy segélyezett kincstári elemi népiskoláknál alkalmazott tanítókra és tanítónőkre is kiterjed. (Helyeslés.) Azokra a kincstári tanítókra azonban, kik a jelen törvény hatályba léptének idejében alkalmazásban állanak és akik az 1907. évi XXVI. t.-czikkben megállapított illetményeket élvezik, a jelen törvény 4. és 6. §§-ai helyett az állami elemi népiskolai tanítók iUetményeinek rendezéséről szóló törvényczikk 5. és 7. §§-ai alkalmazandók.* (Helyeslés.) A felekezi tanítók által felhozott sérelmek — nagyon jól tudom — csak látszólagosak és leginkább arra valók, hogy még inkább megnyerjék a képviselőház jóindulatát. Miután, amint kifejtettem, a javadalmak egyformák a szolgálat kezdetétől egészen a végéig, ugy meg vagyok győződve, hogy ez a törvényjavaslat annál is inkább megnyugvást fog kelteni, mert hiszen vannak a felekezeti tanítók közt olyanok, kik, ha nem is valamely nagy életkorra tekinthetnek vissza, mégis láthatnak elaggott kartársaik közt olyanokat, kik igen szerény, sőt sanyarú javadalmazás mellett eltöltött negyven évi szolgálat után ma is 200—300 koronás nyugdíj élvezettel tengetik öreg napjaikat, Varga Gábor: Jóvá kell tenni ezt is. Siegescu József: Majdnem 32.000 ember és hozzátartozóinak társadalmi állása és anyagi kérdése méltók arra, hogy mindegyikünk gondos szeretettel foglalkozzék e törvényjavaslatokkal. (Helyeslés.) Ki kell jelentenem, hogy a fizetésrendezés előnyei óriási módon meghaladják az eddigi rendezéseket. Érzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak benyújtása és majdan mostani életbeléptetése kultúrtörténetünkben egy magasan kiemelkedő mértföldjelölő, amely elválasztófalként fog állni közművelődésünknek egy letűnt és eljövendő nagy korszaka közt. (Igaz! ügy van!) Hogy mit jelent ez a törvényjavaslat a felekezeti tanítókra, legjobban meg tudnák mondani a múlt idők kulturmunkásai, és ha' ezek még most is szolgálatban vannak és lesznek, reszkető kézzel fogják áldani azt a nevet, melyhez ezen törvényjavaslat fűződött. (Helyeslés.) Daczára azon sok izgalomnak, én, aki a felekezeti tanítók pszichológiáját és a törvényjavaslat anyagi és társadalmi előnyeit ismerem, bátran állithatom, hogy minden tanító a legnagyobb elismeréssel és bálával fog gondolni a kormánynak ezen nemes intencziójára, mely nekik olyan fényes állást és jövedelmet biztosított. A minister ur ezen törvény életbeléptetésével a tanító és tanító közt közel félszázad óta fennálló válaszfalat ledönti. Ebben a törvényjavaslatban legelőször ölt testet az a magasztos gondolat, hogy ez országban bármilyen jellegű iskolában történjék is a tanítás, az iskolákban csak egy érzelem lehet és ez a hazaszeretet érzelme, és azoknak, kik ebben a szolgálatban vannak, nemcsak megbecsülés jár. hanem kötelessége az államnak anyagi megjutalmazásukról is gondoskodni. Elismerjük, hogy a tanítók fizetését rendező összes eddigi törvényhozási intézkedések előbbre vitték a tanítók javadalmazását, mégis mindig nagyfokú érzelmi disszonancziát váltottak ki az érdekelteknél, amennyiben mindig különbséget tettek állami és nem állami tanítók között. Ezekben a törvényjavaslatokban jelenik meg legelőször az a nagy gondolat, hogy tanító és tanító közt különbség csak annyiban tehető, amenniyben ezt a különbséget az illető tanítónak különösebb ügyszorgalma, ügyszeretete, hivatása közben szerzett érdemei hozzák létre. A tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatban nagy nemzeti erőt kell letenni és van is letéve, mert egy olyan társadalmi osztályt teremt és egyesit, mely eddig nemcsak anyagi tekintetben, hanem még az érzelmek tekintetében is teljesen különbözött egymástól. Most azonban ezen javaslatok törvényerőre emelése után meg vagyok róla győződve, hogy egy érzelem fogja egyesíteni ugy az állami, mint a felekezeti tanitókat, a haza és a nemzet iránti érzelem, mely az ő munkásainak gondjait oly méltányló jóakarattal és bőkezűséggel fölkarolta. (Igaz ! ügy van !) Elismerem, hogy lehetnek még kívánságok, melyeket most nem lehet teljesíteni; elismerem, hogy jöhet még idő, midőn a nemzet ismét szívesen fogja megragadni az alkalmat arra, hogy az ő hű napszámosairól gondoskodjék; de bármikor következzék is ez be, aki nem a mindenáron gáncsolni akaró torztükörben, hanem a történelem búvárló szemüvegén át fogja vizsgálni a jelenlegi fizetésrendezési tervezetet, objektíve mérlegelve minden körülményt, csak kalapját levéve fog megemlékezni gróf Zichy Jánosról, azaz arról a névről, melyhez ezen törvényjavaslat fűződik. (Igaz! Ugy van !) Engem társadalmi hivatásom és multam minden tradicziói a hozzátartozandóság meleg érzelmi szálaival fűznek a tanítói pályához. És én, aki ezt a törvénytervezetet nemcsak a kutató vizsgáló szemével, hanem szivem érzelmeivel is tanulmányoztam, azt 'találtam, hogy lélekemelő szeretettel és emberséges érzéssel történik ebben gondoskodás a nemzet azon munkásairól, (Igaz ! Ugy van !) kiknek kezeire a nemzet jövő reményének, az ifjúság nevelésének munkája nehezedik, és mindezek után igazi megnyugvással kérem a t. házat, méltóztassék ezt a két törvényjavaslatot ugy általánosságban mint részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A javaslatot képviselő igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk f) A magyar országgyűlés igen jelentős szolgálatot tesz a nemzet közművelődési ügyének és egyúttal, nyütan bevallom és nyíltan