Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-439
439. országos ülés 1913 márczius 1-én, szombaton. Sí Amikor tehát a jelen törvényjavaslat lehetővé teszi oly viziművek létesítését, amelyek óriási közgazdasági jelentőséggel birnak, azt hiszem, az ország egész lakosságának elismerése kell hogy kisérje ezen javaslatot. En át vagyok hatva az e javaslathoz fűzött összes nagy reménységektől, és ép ezért nem szivesen térek ki politikai vonatkozású dolgokra, de azt hiszem, igen nagy mulasztás volna átsiklanunk annak a ténynek konstatálásán, hogy a magyar képviselőház ellenzéke, ahelyett, hogy törvényhozói feladatát e nagyfontosságú közgazdasági törvényjavaslat mennél tökéletesebb megalkotásában látná és felismerné, a legperverzebb franczia kéjelgésével turkál oly dolgokban . . Elnök: Felhívom a képviselő urat, hogy kifejezéseiben tartsa magát a parlamenti illem szabályaihoz. Ertsey Péter: . . . tisztelettel tudomásul veszem .... oly dolgokban, amelyeket ők piszoknak tartanak, de ha nem is az, mindenesetre a tárgyalásoknak a modora és módja alkalmas arra, hogy Magyarország erkölcsi tőkéjét a külföld előtt kompromittálja. És a mig a Plató emberéhez hasonló módon kapargálnak a szemétdombon, addig ugy engem, mint e pártnak, azt hiszem, minden tagját a legnagyobb boldogság érzése fog el akkor, midőn a nemzeti munka tengerének mélyéből ezen törvényjavaslat által egy igaz gyöngyszemet hozunk hazánk törvényhozásának oltárára. (Helyeslés és tetszés.) Végtelenül sajnálom, hogy e törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalásánál kikerülhetetlen akadályoztatásom folytán jelen nem lehetvén, kénytelen vagyok a t. ház türelmét igénybevenni szerény nézeteim előadásával, de lelkiismereti kötelességemnek tartom elmondani ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése előtt azokat a megjegyzéseket, amelyeket fontosaknak tartok. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt nagyfontosságunak tartom, hogy minél számosabb vizierőmű létesíttessék Magyarországon. (Helyeslés.) Sajnálattal nem osztozhatom a törvényjavaslat indokolásának ama részében, amely a 8. §. utolsó bekezdésében és vonatkozásában a 11. §. utolsó bekezdé•séhez az objektumok kisajátítására vonatkozik. Mikor 30—40 vagy 50 millió értéket képviselő tőkének befektetéséről és vízierőművek felállításáról van szó, melyek 5—600 kilométer átmérőjű körzetben a mezőgazdaság és az ipar ezéljait vannak hivatva szolgálni, akkor véleményem szerint kicsinyes dolog az, hogy ezen vízművek létesítése ellen olyan korlátozásokat állítsunk fel az objektumok kisajátításánál, amilyeneket a javaslat 8. §-ának utolsó bekezdésében találunk. Én meghajlok a magántulajdon védelme, a tudományos és kegyeletes czélokat szolgáló objektumok fentartására irányuló törekvések előtt; de sem a magántulajdon iránti tiszteletem, sem pedig a tudományos és kegyeletes czélok fen- I XÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. XVIII. KÖTET. tartására szolgáló objektumok fetis-imádása nem terjed nálam azon határig, hogy minden gondolkodás nélkül áldozatul ne dobjam őket akkor, mikor oly vizierőmüvek felállításáról van szó, melyeknek jótékony gyümölcsét százezrek élvezhetik. Ép azért sajnálom, hogy a kisajátítás esetében ezek a korlátozások fel vannak állítva. (Helyeslés.) Legyen szabad Németország példájára hivatkoznom, mely hasonló vízierőművek felállítása szempontjából községeket templomostul, temetőstül, minden kegyeletes és tudományos czélokat szolgáló objektumokkal együtt dobott áldozatul, csak azért, hogy ilyen közgazdasági jelentőségében fontos vizierőműveket állítson fel. Bn jegegyenlőséget kérek, jogegyenlőséget a vizierőnek, épen olyat, mint amely a viczinális vasutak létesítése szempontjából az 1880: XXXI. t.-czikk 9. §-a szerint a gőzerőt megilleti. (Helyeslés.) Másik megjegyzésem ezen törvényjavaslatnál oda konkludál, hogy ha indokolt az, hogy iparpártolás szempontjából egy külön iparpártolási alap létesíttetett a kereskedelemügyi ministerium rendelkezésére és ezen iparpártolási alapból sokszor százezreket dobunk oda ipari intézmények létesítésére, anélkül, hogy azokból közgazdaságunknak csak egy fillérnyi haszna is volna, akkor sokkal indokoltabb milliókkal jönni az ilyen vízierőművek támogatására, amelyek a maguk körzetébe eső lakosságnak szinte ambróziát nyújtanak. Minden módot, minden alkalmat, minden lehetőséget fel kell használnia ugy a kormánynak, mint a törvényhozásnak egyaránt, hogy mentől több ilyen vizierőmű létesíttessék az országban, (Ugy van! Ugy van!) és ha az ország ereje erre kevés, minden csalétekkel ide kell vonzani a magántőkét és a magánvállalkozást, (Ugy van! Ugy van !) és minden módot meg kell adni ennek arra, hogy mentől több ilyen magántőkével alakuló vizieTŐművet állítsunk fel az országban. (Élénk helyeslés és tetszés.) Hogy ez lehetséges legyen, ahhoz elsősorban az szükségeltetik, hogy a létesítés financziális feltételei lehetővé tétessenek, vagyis olyanok legyenek, amelyek semmiesetre a tőkének túlfokozott magánnyerészkedésére, de mindenesetre tisztességes kamatozására és a pénzpiaczon való elhelyezkedésére alkalmasak legyenek. (Helyeslés.) Ebből a szempontból ugy vélem, hogy a vizierőmüvek létesítésére szolgáló ilyen tőke feltétlenül kell hogy mobilizálható legyen. Ezért arra kérem a t. kormányt, gondoskodjék arról, hogy az ily viz'erőmüvek létesítésére szolgáló egyesülések és társaságok kötvény kibocsátási joggal ép ugy felruháztassanak, mint ahogy ez az az 1898. évi XXIII. törvényczikk szellemének megfelel. Másodsorban szükséges, hogy az ily vizierőmüvek, amelyek helyesebben völgyzáró gátakkal, a törvény szerint víztárolókkal létesíttetnek és amelyek nemcsak a magánvállalkozás ezéljait, hanem hajózási, ipari, mezőgazdasági és egyéb közhasznú czélokat is szolgálnak, az iparpártoláshoz hasonlóan állami 11