Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-439

82 4-39. országos ülés 1913 márczius 1-én, szombaton. segítésben is részesittessenek, még pedig semmi szin alatt a víztároló költségeit meghaladó összeg erejéig, és ebből a szempontból javasolnám, hogy ezen vízmüvek segítésére vagy külön alap létesít­tessék vagy pedig a már létező iparpártolási alap külön dotáltassék. (Helyeslés.) Ezek után bátor vagyok még rámutatni a vízjogi törvénynek, az 1885. évi XXIII. t.-czikk­nek némely biányára, és néhány abból származó anomáliájára, amelyeknek orvoslását azonban saj­nálatomra ezen törvényalkotás fel nem öleli. (Halljuk!) Ilyenek különösen a fa-usztatásra és tutajo­zásra vonatkozó intézkedések, amelyeket a régi formában hagyni nem lehet. Továbbá, amit talán elsősorban kellett volna említenem, az ármente­sitő társulatoknak azon önkényes eljárásából szár­mazó anomáliák, amelyekkel a maguk szervezetébe vonják be az illető ártéri birtokokat, beosztják a szabályozási osztályokba és kivetik az u. n. vízszabályozási költségeket. Itt különösen rámutatok a vízjogi törvény ama hiányára, hogy a vizterületeknek ezen Ön­kényes beosztásánál a sérelmet szenvedő publi­kumnak úgyszólván nincs jogorvoslata, mert a földmivelési minister ur maga csak akkor avat­kozhatik be az ilyen határozatokba, ha ezek alakilag sérelmesen jöttek létre. (Igaz! ügy van !) Engedtessék meg, hogy egy pár saját tapasz­talatomból eredő rövid példával illusztráljam ezt a helyzetet. (Halljuk!) Az én kerületemben a Kőrös-Szabályozási-Társulat annak idején be­vonta Bihar-Keresztes, Bors és Artánd községeket az árterébe, amelyek sokkal távolabb eső községek a Kőröstől; a meghívott elöljáróságok bizonyos mulasztása folytán ezek a községek nem képvisel­tették magukat és akkor az ármentesitő társulat oly magas osztályokba sorozta ezeket a földeket, hogy sokkal nagyobb ártéri költséget fizettek, mint a közvetlenül a Kőrös folyó közelébe eső Kornádi és Szakál községek, bár ez utóbbiak milliókat érő hasznait élvezik az ármentesitő társulatnak, azok a községek pedig jóformán 1878 óta nem láttak árvizet és mégis magasabb költ­séget fizettek, mint emezek. Ezek a községek, mondhatom, kálváriáját járták a jogorvoslásnak, kérvényeztek, ujra-fel­vételeztek, küldöttségeztek, hogy szabadítsák meg őket az ártéri költségtől, vagy legalább is a maga­sabb ártéri osztálytól; a ministerium, daczára annak, hogy belátta, hogy a kirovás igazságtalan alapon történt, még sem tudott rajtuk segíteni. (ügy van !) De itt van egy másik igen érdekes dolog, amelynél azzal sem vádolhatnak, hogy saját kerületemről hazabeszélek. Bihar községében van az u. n. Rózsavölgyi tanya, amelyet bátran lehet bihari Ararátnak nevezni, mert Noé bárkája bizonyára itt kötött volna ki, ha a vízözön itt játszódott volna le. Ezt a területet a Berettyó Szabályozási Társulat be akarta venni a maga árterébe és mondhatom, csalás Isten végtelen kegyelme és a községi lakosoknak óriási felzúdu­lása mentette meg ezeket az embereket a Be­rettyó Szabályozási Társulat szerelmet esdő ölelő karjaitól. (Derültség és tetszés.) De műszaki téren is mindenütt igen érdeke­sek az ármentesitő társulatok adatai. Valósággal élczlapba való tény az, hogy a Berettyó Sza­bályozási Társulat árterénél, ahol a Közép Tiszai szabályozási társulat ártérvonalával találkozik, a kivetített vizszinnek nivellálni kellene és egy­forma magasnak kellene lennie, ott egy méter különbség van. (Derültség, ügy van!) Ezek mind oly hiányokból származó anomá­liák, melyek igen sürgős jogorvoslást kivannak, amiért is tisztelettel kérem a földmivelésügyi kormányt, hogy ha már ilyen óriási nagy munkát méltóztatik ezen javaslattal végezni, terjedjen ki a figyelme ezen hiányoknak is a minél sürgősebb pótlására, (Helyeslés.) Ezek után, t,. ház, még egyszer meghajtva a földmivelésügyi minister ur és munkatársai előtt az elismerés zászlaját, a törvényjavaslatot álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Kivan valaki szólani ? A földmivelés­ügyi államtitkár ur kivan szólani. B. Kazy József államtikár: T. ház ! A vizjogról szóló 1885 : XXIIL t.-cz. régóta javításra, módo­sításra szorul, de ezt nem lehet rövid idő alatt megcsinálni; az adatgyűjtés azonban már folyik és az adatok egy része együtt is van. Épen ez a körülmény, hogy t. i. a törvényjavaslat végleges elkészítése még hosszabb időt fog igénybe venni, indította a földmivelésügyi ministert arra, hogy a törvény legégetőbb hiányait a jelen törvényja­vaslatban pótolja. (Elénk helyeslés.) Ez a törvényjavaslat igyekszik tisztázni olyan kérdéseket, amelyek már nem eliminálhatók. Ezek a víz jognak azon kérdései, amelyeket eddig kevéssé méltatott figyelemre a törvény. Ilyen az ivóvíz védelme, az artézi kutak védelme, a földalatti vízmüvek létesítése, a hajózásnál a ki- és berakodás, azután a kikötőhelyek, végül pedig a nagyfontos­ságú vízierőművek stb. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket az eddigi törvény alig érintett, még kevésbbé oldott meg. Nem mulaszthatom el e kérdés tárgyalásánál, hogy t. képviselőtársam, Ertsey Péter, aggályai tekintetében ne tegyek megnyugtató nyilatkozatot. A t. képviselő ur többek között felhozta ugyanis, hogy a vizierőmüveknél a kisajátítás alól ki van­nak véve bizonyos tudományos, egyházi stb. czélt szolgáló ingatlanok. Bátor vagyok megjegyezni, hogy a vízierőművek elhelyezése olykép eszközöl­hető, hogy alig fordulhat elő eset, hogy ilyen helyek kisajátítására okvetlenül szükség lenne. Máskép áll azonban a dolog a víztárolókkal; azok nincse­nek kivéve a kisajátítás alól; e tekintetben meg­nyugtathatom t. képviselőtársamat. T. képviselőtársam felemiitette továbbá, hogy a vizerő-müvek létesítésére alakult társaságoknak e törvényben bizonyos támogatást kellett volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom