Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-439
86 i$9. országos ülés 1913 márczius 1-én, szombaton. valamint a viz erejének az ipari termelés szolgálatába való bevonásával. Ez az utóbbi különösen fontos és ez a legfontosabb része is a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak. Hazánkban ugyanis abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy a vizerőnek legnagyobb része hatósági rendelkezésnek van fentartva, nem ugy mint a külföld egyes államaiban és nagyon elenyésző csekély azon vizek száma, amelyek kizárólag magánrendelkezésnek tartattak fenn, mert erre nézve megkívánja a vízjogi törvény azt, hogy ezekhez csak oly vizek tartozhassanak, amelyekről kétségtelenül megállapítható, hogy azok összes eredői ugyanannak a tulajdonosnak birtokában vannak. Ilyen pedig nagyon kevés van. Ilyképen megvan a lehetősége az államhatalomnak arra, hogy a vizek felett a rendekezést általánosítsa és egységesítse. Ez van ebben a törvényjavaslatban czélozva, amely közérdekhez közellevőnek nyilvánít egyes vízerőműveket és erre nézve megadja a segítséget is, minden ily vizmérőművek létesítését, amelyek hatósági rendelkezés alatt álló vizeknél 100 lóerőt, és magánrendelkezés alatt álló vizeknél legalább 1000 lóerőt kifejteni képesek, abban az esetben, ha bizonyos közszolgáltatásokat megtesznek, megteszik t. i. azt, hogy felesleges erejük egy részét közczélokra a hatóság által megállapítandó árban át- és kiszolgáltatják. Ez reánk nézve ebben a törvényjavaslatban különösen fontos intézkedés azért, mert hazánk az ipari termelésnek legfőbb eszközében, a kőszénben igen szegény, annyira, hogy körülbelül 80 esztendőre tehető az ipari termelés mai haladása mellett az az időhatár, amelyen túl kőszén hazánkban már találtatni nem fog, és rá fogunk szorulni arra, amit a franczia szellemesen fehér kőszénnek nevez, t. i. a gleccserek jegére, ami nálunk nem jégben, hanem vizben van meg. A vizierőnek az az előnye is van, hogy sokkal olcsóbb és közvetlenül igénybe vehető. Természetes, hogy ezen fontos és közgazdaságilag igen hatékonynak várható rendelkezések nem vihetők keresztül anélkül, hogy a magántulajdonnak bizonyos korlátozásával ne járnának. A törvényjavaslatban is vannak a magántulajdonnak ilyen korlátai; kisajátítási jogot engedélyez bizonyos művekre, melyek részben az 1881. évi kisajátítási törvényből, részben az iparpártolási törvényből fakadnak, illetve azokat nagyobb mértékben kiszélesíti, csak elenyésző csekély része a kisajátítási jogoknak olyan, melyet direkte ez a törvény a többiektől eltérőleg engedélyez. Azonkívül van még a magántulajdonnak egy másik korlátozása, az t. i., hogy azon vizerő-müveknél, melyek legalább 1000 lóerőt szolgáltatni képesek, a magánrendelkezés alá tartozó vizeknek a rendezését a tulajdonosoktól elvonja. De ilyen vizerőnek a létesítése már annyira közérdeknek minősíthető, hogy. ezen vállalkozás a magánérdek körét már meghaladja és csakugyan egészen közérdekké válik. A vízügyi bizottság tárgyalván ezen javaslatot, azt nagy általánosságban elfogadta és azon csak csekély módosítást tett. A mődositás arra vonatkozik, hogy a régi 15., most 16. §-ból az öntözésre vonatkozólag egy részt kivett, amennyiben az eredeti javaslatban literenkint volt megállapítva az öntözésre igénybevehető viz mennyisége s a bizottság ezt inkább a végrehajtási rendelet körébe tartozónak tekintette és helyettesitette azzal a módosítással, hogy amenynyiben ujabb öntöző művek létesítése által arra szoríttatnék a már meglevő öntöző művek tulajdonosa, hogy restringálják a vízszolgáltatást, ez 10 esztendőn át ujabb restringálásnak alá nem vethető. Továbbá a Horvát-Szlavon-Dalmátországokra vonatkozó szakaszok is módosítva vannak a Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával való tárgyalások következtében. Tekintettel arra, hogy ezen egész törvényjavaslatnak tendenciája a közérdeknek szolgálata; tekintettel hogy ez a törvényjavaslat igen lényeges olyan intézkedéseket tartalmaz, melyek hivatva vannak hazánk közgazdaságát ipari és mezőgazdasági oldalon egyaránt eredményesen szolgálni, tisztelettel javaslom, méltóztassék ezen törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a vízügyi bizottság módosításaival elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Nyegre László jegyző: Ertsey Péter! Ertsey Péter: T. képviselőház! Mindenekelőtt szives elnézését kérem a t. háznak azért, hogy ezen, talán ez ország nem minden lakosa által kellőleg értékelt, sajnos, nem is minden kéjrviselőtársunk által eléggé honorált, de az ország közgazdasági, különösen mezőgazdasági és ipari czéljait kiszámíthatatlan erővel támogató, vonatkozásaiban messze kiható törvényjavaslat tárgyalásánál, amelyet kiváló munkaerők és szakemberek készítettek elő, igénytelen nézetemet a t. ház előtt én is elmondani bátorkodom. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom a földmivelési minister ur és munkatársai iránt azért, hogy ez a nagyfontosságú törvényjavaslat a mai formájában a ház elé került. Mi, akik a munkának és a munkaerőnek mint közgazdasági tényezőnek nagy fontosságával tisztában vagyunk, tudjuk, hogy mit jelent az ország vizi erőinek produktive felhasználása, de hogy a laikus ember is tisztában legyen vele, azt hiszem, nem csalódom, ha azt a tételt állítom fel, hogy az összes vizi erők felhasználása jelent annyi közgazdasági erőt, amennyit nálunk a gőzerő képvisel és ha figyelembe vesszük azt az óriási megtakarítást, amely a vizi erő előállítása által mutatkozik, senki sem vonhatja kétségbe, hogy ennek a törvényjavaslatnak óriási közgazdasági fontossága van.
