Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-438

b38. országos ülés 19i3 február 28-án, pénteken. 57 ezen tul menni, — minden nagyítás nélkül mondhatom — a jogfosztás állapotát jelenti. A jogmentés és jogfosztás nagyon közel esik majd egymáshoz, ha ez a szakasz elfogadtatik. Én nem arrogálok magamnak jelentőséget, de ha azt hiszik, hogy az általunk képviselt közösségek megnyugtatandók, kijelentem, hogy amennyiben ezen szerintem egészen szerencsétlen szakasz kimaradna, a többi szakaszszal meg tudnánk békülni és habár azok egyikében-másikában szintén találok sérelmet, ennek daczára, mérlegelve a hasznot, mely belőle származhatik, megnyugodnám a törvényjavaslatban. Ezen szakasz elfogadása azonban halomra döntené azt a részt is, mely javulást jelent. Az illetékes helyről nyert informácziók ugy szólnak, hogy nem kell félni, mert erre nagyon ritkán fog rákerülni a sor. Ha ez igy van, akkor felesleges aggodalmat kelteni és irritálni a kedélyeket. A legelő tekintetében nagyon érzékeny a kisgazda. Nekem alkalmam volt látni, hogy midőn egy kis területet akartak láhasitani a "közlegelőből, egy egész község felháborodott és fellázadt. Mérlegeljék ennek a hatását, hogy ha ez törvénybe fog iktattatni, magunk nyitunk utat nemcsak a visszaéléseknek, hanem az izgatásoknak és az izgalmaknak, mert ezen szakasz értelmében azok, akik odaszármaztak a községbe, vagy akik már kivették a részüket és elprédálták, folytonos izgalomban fogják tartani a közösséget ennek a kérdésnek felvetésével és önöknek több munkát fog adni ennek a kérdésnek felvetése, mint amennyi hasznot csak remélni is lehet belőle. Tehát teljesen czélbalannak tartom. Ezek az indokok azok, amelyek engem arra indítanak, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet várva-vártam és amely után annyian epedtünk, el ne fogadjam. Adós vagyok még egy bizonyítással. Azt állítottam és ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása folyamán kiemeltem, hogy nemcsak a törvényhozás hibázott ezen úrbéri vagyonok tekintetében, hanem a bíróság is. Csodálatos, hogy daczára annak, hogy a rendezés oly régóta rendeltetett el, huzták-halasztották ennek a kérdésnek eldöntését és rendezését. Mi következett azután ebből ? Ha van t. képviselőtársaim között valaki, aki ügyvéd és akinek volt régen úrbéri ügye és ma van úrbéri ügye, megdöbben, hogy milyen bőkezűek voltak a régi bíróságok az illetmények megállapításánál és hogy jelenleg mennyire megszorították, majdnem nullára redukálták ezeket a jogokat. Az erdőrendezés tekintetében is sok ok van a panaszra, mert az 1898 : IX. t.-czikk értelmében úgyszólván majdnem csak évtizedek után fognak tudni valami haszonhoz jutni, annyira korlátolva van a rendelkezés és annyit kell fordítani, ha van valami jövedelme az ujraültetésre, a jókarbantartásra, meg a befásitásra, hogy nem marad semmiféle haszon. Tehát évtizedek multán talán áldani fogják az unokák a törvényt, de a jelenlegiek nem áldják. Mondom, ilyen körülmények között a biróÍÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915- xvin. KÖTET. ságok roppant szűk marokkal, sőt mi több, jogfosztással mérnek. Nekem volt alkalmam igen fontos ügyeket tanulmány tárgyává tenni, az u. n. bánsági ügyeket. Amikor azok állottak a Curia élén, akik még éltek ebben az úrbéri viszonyban, akik átérezték ennek a sanyarú állapotnak minden keserűségét, azok a birák tudták, hogy miért jogos az úrbéresek kérelme, azok tudták mérlegelni, hogy mily arányban keU kiosztani. Én úrbéri ügyeket bolygattam a Bánságban, abban a Bánságban, ahol évszázadokon keresztül küzdöttek a törökök ellen az emberek, akiket megajándékoztak azután erdőkkel és földekkel, és a régi Curia, mikor még Szabó Miklós élt, dicsérte ezt a törekvést, hogy úrbéri jogokat akarnak szerezni a bánáti részekben is, és több ügyből kifolyólag kimondotta, hogy igenis, a bánátiakat is megilleti az. erdei haszonvétel. Mikor azután megindultak a többiek, ministeri rendelet és ministeri parancs folytán, hogy tessék már rendezni ezeket az ügyeket, akkor jött a Curia, és 83. számú teljes ülési döntvényében kimondotta a következő határozatot (olvassa) : »Az u. n. bánsági úrbér (Urbárium Banaticum) hatályosságának területén (Krassó, Temes és Torontál vármegyék) az emiitett úrbéri szabályzat III. fejezete 1. §-ának 1. pontjában a jobbágyok részére megállapított száraz hulladék-faszedési kedvezmény úrbéri elkülönítés elrendelésének jogi alapját nem állapítja meg.« Ezzel három megyét egyszerre megfosztottak erdőilletményétől törvény nyílt parancsa és ötven éves bírói gyakorlat ellenére. Ezt azért hoztam fel t. képviselőház hogy intézkedjünk, hogy az úrbéri perek mielőbb lebonyolittassanak, mert félek, hogy olyan elvek fognak érvényesülni a jogszolgáltatásban, hogy ezeket az embereket semmi haszonvétel sem illeti meg az úrbéri közösségekből; gradátim mindent elvettek tőlük és most kezdenek a jogfosztáshoz nyúlni, még pedig a törvény ellenére, mert mindig kifogásoltam, hogy a bíróságnak törvényalkotó hatalma legyen, amelylyel azt, amit mint biró nem tagadhat meg, megtagad és elvesz mint törvényhozó, elvesz évszázadok óta létező jogokat. Különösen Ö nagyméltóságát kérem, intézkedjék, hogy az úrbéri ügyekkel foglalkozó bírákat ne foglalkoztassák más irányban. Nekem pl. volt olyan úrbéri perem, amelynek kapcsán tizenöt referenssel is találkoztam. Ilyen állapotok következtében ezek a szegény emberek bizonytalanságban vannak, ami óriási károsodással jár, mert illetményeik folyton csorbittatnak, jogaik pedig politikai vagy nem tudom milyen szempontok miatt töröltetnek. Ily körülmények között én nem fogadom el a törvényjavaslatot, azonban, kérem, méltóztassék megnyugtató kijelentéseket tenni az iránt, hogy a 20. és 23. §. nem fog a bíróságoknál zavart előidézni és nem fognak arra az álláspontra kelyez-kedni, hogy megvan a törvényünk, az úrbéreseket úgyis oda adják a társulatoknak, többé nem kell törődni ezekkel az ügyekkel. Ezért helyesnek 8