Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-438

56 438. országos ülés 1913 február 28-án, pénteken. azokat kitegyük annak a veszélynek,, hogy egy rossz kormány esetleg kisajátítja. Én annak az elvnek vagyok a hive, hogy mindenki birja a magáét és rendelkezzék felette. Ha valaki kivette a saját illetményét, ha pl. a zsellér felhasználta a kedvező törvényes állapotot és kivette és elherdálta a maga részét, vagy az a nagyobb birtokos, nagyobb birtokú paraszt kivette és értékesítette, akkor nincs semmi jogczime ahhoz, hogy most jöjjön és az én magántulajdonomat képező vagyonomból kisajátítás utján részesedést követeljen. Aki évszázadokon keresztül összetartotta ezt a közös legelőt, akit nem vezetett félre az eddigi gyakorlat, hogy könnyen juthatott kihasitás utján hozzá egyénileg is és eke alá vette, azt nem büntetjük meg most egy uj törvénnyel olykép, hogy illetményét, mikor ennek szükségességét kimondjuk, elvegyük, jjénzzé tegyük és átadjuk a politikai községnek. Ez ellen az én jó érzésem tiltakozik, ezt megengedhetetlennek tartom. Ha a kormány gyámolítani akar és az a szándéka, hogy segítsen a kisgazdán és a törpebirtokosokon, akkor ezzel a szakasszal éppen az ellenkezőnek nyit utat, az emberek kinullázásának. Mert hogyan fog ez történni ? Meg fog indulni egy áramlat a községben, s azt fogják mondani, hogy adjuk oda a politikai községnek a legelőt, kapunk érte pénzt. Igen sokan lesznek, akik azt mondják, hogy csak kapjuk meg a pénzt, majd meglátjuk azután, hogy mi fog történni. Kapja egy könnyelmű ember, elpocsékolja a pénzt; ha azután jön az örököse vagy hozzátartozója legelőért, mivel a legelő a községé, azt mondják neki, hogy fizesse meg, mert óriási összeget kell fizetni annuitásra. A javaslat tehát a kisgazdát nem védi, hanem ellenkezőleg, kiszolgáltatja. Hagyjon fel tehát a földmivelésügyi kormány ezzel az intenczióval, mely bevallott szándéka szerint arra irányul, hogy azoknak is juttasson legelőt, akiknek nincs. Mert igaza van abban, hogy akkor, amikor az illető községekre ráírattak azok a legelők, a községek még nem is exisztáltak mint szervezett politikai községek; tudjuk, hogy a legtöbb helyen a politikai község összeesik az úrbéri községgel; de a czivilizáczió és a forgalom nagy változtatásokat hozott később létre. Tudjuk, hogy jönnek minden oldalról a kazárok, elhelyezkednek a községekben és a képviselőtestület virilista tagjai kezet fognak ezekkel a jövevényekkel, elbolonditanak egy-két parasztot és azután jön a kisajátítás, kisemmizik a parasztot, akit mi meg akartunk menteni. Előre tudom az ellenvetést. Azt fogják mondani, hogy hiszen itt van a közigazgatási bizottság, itt van a minister. Bocsánatot kérek, a ministerek változnak. Jöhet olyan minister, aki nagyon szereti a kazárokat. (Derültség.) fin nagyon kérem, hagyjon fel ezzel a politikával a minister ur, ha őszintén akarja támogatni a kisbirtokost, és tekintsen oda, ahonnan erős kézzel igenis lehet szerezni közlegelőt. Nézze meg a t. földmivelésügyi kormányzat az 1900. évi mezőgazdasági statisztikát, és fog találni területeket, amelyekből lehet közlegelőket alakítani. Meggyőződhet róla, hogy csak hitbizományi birtokban van Magyarországon 2,329.000 katasztrális hold terület, amelylyel szemben körülbelül 4 millió kisgazdának alig van 2,100.000 holdnyi területe Mindaddig, amíg az állam azt mondja, hogy a kötött birtok felszabadításába bele nem folyhat, ne veszélyeztesse egy esetleg eljövő rossz kormány által még azt a keveset is, amit a szegény úrbéresek nagynehezen meg tudtak maguknak őrizni. Az az állam, amelyben a földterületnek körülbelül egy harmadrésze le van kötve, nem folytathat birtokpolitikát olyan értelemben, amint a földmivelési kormány gondolja. Az állattenyésztést nem lehet fejleszteni akkor, amikor körülbelül 1,600.000 holdnyi havasi legelő van és azon nem a szomszéd község legeltet, hanem távoli kereskedők. Helyesen jegyezte meg tehát a t. előadó ur, mikor azt mondotta, hogy tessék ezt rerldezni. Itt vannak a hitbizományok, tessék erős kézzel ide markolni és akkor lesznek közlegelők. Addig azonban, amíg a római katholikus egyház kötött birtoka 1,696.000, amig a vallás- és tanulmányi alap kötött birtoka 290.644 katasztrális hold, amig a kötött birtokok és a hitbizományok mind noli me tangere, mindaddig nincs semmi jogezime ahhoz, hogy azt mondja, hogy kisajátítom tőled, te szerencsétlen koldus, a község részére, és azután részesíteni fogom abban azokat a jövevényeket, akik talán jó kortespolitikát csinálhatnak. (Ellenmondás a középen). Bornemissza Lajos: Nem kell mindenből politikát csinálni ! Akkor nem támogathatjuk ezt a közgazdasági akcziót együtt. Pop Cs, István ," De az a sajnos, hogy csinálnak. Ilyenformán ez jogfosztás és épen a kisgazdák ellen irányuló jogfosztás, mert vannak még olyan birtokközösségek, amelyek nincsenek felosztva, de amelyek az 1908. évi VII. és 1908. évi XXXIX. t.-cz. értelmében illetményeiket kikérhetnék, ezekre nem mondja Id a kisajátítás jogosultságát, így nem lehet megmenteni a székelyeket sem, s épen az volt a szerencsétlenség a székelyeknél, hogy alakultak ilyen egyedek, amelyek 100 kartasztrális holdat kitesznek és ezeknek biztosította a törvény, hogy az egyéni kiosztást kérelmezhetik. Ebben rejlett a nagy baj. Ha azt akarja a kormány, hogy kisajátítás utján teremtsen legelőket, tessék felhatalmazást adni neki arra, hogy azokat bárkitől, bármily körülmények között kisajátíthassa ; ez meg fog felelni a jogegyenlőségnek és nem lenne hántó. De ettől nagyon messze vagyunk. Tudjuk, milyen politikai viszonyok kötik meg a kormány kezét, s míg ezt nem teheti, ne méltóztassék nyúlni a kisgazda vagyonához sem. Oly sok megszorítás foglaltatik eddig is ezekben a törvényekben, hogy