Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-438

február 28-án, pénteken. 52 m. országos ülés 1913 alakult jogviszony alapján már elintézettnek tételezi fel. Hátra volna még, hogy felemlítsek egy pár érdekes statisztikai adatot, t. i. azt, hogy Magyarországon a telekkönyvek tanúsága szerint 10.300 s egynéhány közösség van, amelyek között 4060 tisztán legelő-közösség, 3816 pedig olyan legelő-közö;ség, amelynek erdei közös tulajdona is van. így hát összesen 7676 ilyen közösségre vonatkozik ezen javaslat, amelyek közül több mint 2000 olyan természetű, hogy ott a törvényjavaslatnak 23. §-a értelmében a legelő azonnal a társulat telekkönyvi tulajdonává fog válni. Nagyon sajnálom, hogy a földmivelésügyi minister ur nincs jelen. Sajnálom két okból; először azért, mert megrongált egészségének helyreállítása végett volt kénytelen az idegenbe menni, de sajnálom azért is, mert akkor, midőn ezen munkálatával szerény véleményem szerint épen a legszegényebb földmivelő népnek nagy szolgálatot tett, szerettem volna elismerésemnek közvetlenül kifejezést adni. (Helyeslés.) Másrészt nagybecsű figyelmébe óhajtottam volna ajánlani, hogy akkor, midőn ezen törvény utján körülbelül másfél millió katasztrális hold ilyen közös, osztatlan legelő fentartásáról, javításáról és ezentúl sokkal intenzivebb és czéltudatosabb kihasználásáról gondoskodott, ne méltóztassék megfeledkezni egy másik másfél milüó katasztrális hold területű legelőről, (Ugy van ! Ugy van !) amelyre nézve semmiféle törvényes intézkedés sincs érvényben, (Ugy van !) Ezek azok a legelők, . amelyek Kárpátaink ormain és azok magas hegyoldalain terülnek el, ezek a hegyi és havasi legelők. (Ugy van! Ugy van!) Pedig biztosithatom a t. földmivelésügyi minister urat, hogy valamint az osztrák Alpeseken és Svájczban épen a hegyi lakók nagy j ólétnek örvendenek, ugy minálunk is a hegyvidék szegénységét az okszerű havasi gazdálkodás meghonosítása, ezen havasi legelők karbahozatala könnyű szerrel megszüntetné. (Élénk helyeslés). Én már akkor, midőn annak idején a beregés máramarosmegyei ruthén nép gazdasági felsegélyezésének eszméje felvetődött, és én azt az akcziót a gróf Schönborn-féle birtok bérbevételével megindítottam, Írásban és szóban is kijelentettem, hogy nézetem szerint az a nomád pásztorkodó nép, amely életét sok helyen csak azáltal tarthatja fenn, hogy évenként inségmunkát adunk neki és egyébkent is segélyezzük, csak ősfoglalkozásának keretében boldogítható. (Helyeslés.) Meg kell tehát teremtenünk azt a gazdasági módot, amely nekik a völgyeikben, magas bérczeik között való megélhetést lehetővé teszi (Helyeslés.) Ezt ajánlanám a t. földmivelésügyi minister ur nagybecsű figyelmébe, valamint azt is, hogy bár az 1894 : XIV. t.-czikk az állattenyésztésről szóló szakaszaiban a köztenyésztés előbbreviteléről egészen helyes elvi alapon gondoskodik,, azóta, hogy a törvény életbelépett, a magyar állattenyésztés óriási változáson ment át s oly nagy fejlődést tüntet fel, hogy az akkori rendelkezések már teljesen elavultak, többé fenn nem tarthatók. Pedig tessék figyelembe venni, hogy az ország állatállományának 7%-a, háromnegyed része kis emberek, tehát a köztenyésztést üző emberek kezében van. Ezen köztenyésztésnek modern törvényes rendezése igazán égető szükséggé vált. E két dolgot ajánlom a t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe, és abban a reményben, hogy ő, aki oly nagy és nemes ambiczióval iparkodik az állattenyésztést az egész vonalon előbbre vinni, ezt is teljesíteni fogja, ajánlom a t. képviselőháznak, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Szinyei- Merse Félix jegyző: Pop Cs. István ! Pop Cs. István : T. képviselőház ! Ezen javaslatnak igen tisztelt előadója konstatálta a különben a javaslat indokolásában is megállapított azt a tényt, hogy 10.369 hold úrbéri közbirtokosság és más jellegű közösségből összesen 7876 hold fog ezen javaslat alá esni s ebből 2226 birtokközösség fog ezen törvénynél fogva a javaslat 23. §-a értelmében telekkönyveztetni, vagyis a megalakítandó társulat tulajdonába átmenni. Ezt a tényt szükségesnek tartom megismételni annak megállapítására, hogy egy rendkívül fontos törvén}^ avaslattal állunk szemben. Daczára annak, hogy a tárgy annyira fontos, mélyreható és milliók érdekeit érinti, nem mulaszthatom el azt megjegyezni és aggályomnak kifejezést adni a felett, hogy nemcsak alkalmatlan időben tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, hanem — amit okszerüleg ki tudok mutatni — szerény véleményem szerint, nincs is kellőleg előkészítve a tárgyalás. Ez a törvényjavaslat a par excellence mezőgazdasággal foglalkozó Magyarországnak majdnem összlakosságát érinti, de ennek daczára a kisgazdáknak és a mezőgazdáknak kormányhatóságilag jóváhagyott egyleteit nem kérdezték meg, tanácsaikat — legalább tudomásom szerint — nem kérték ki és különösen nem hallgatták meg azokat a tényezőket, akik a mindennapi életben foglalkoznak ezekkel az életbevágó kérdésekkel. Ennek a megállapítása után legyen szabad disztingválnom, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik része mezőgazdasági, de igen fontos a jogi oldala is. Szükséges tehát, hogy a jogi oldala megvilágittassék és ezáltal kiküszöböltessék igen sok téves nézet, amely különösen a laikus világban terjedt el, hogy t. i., ezek az u. n. közös legelők vagy pedig közbirtokossági közös legelők kvázi nem privát, hanem közvagyonok. Hogy milyen fontossága van és volt évszázadokon át Magyarországon a legelőnek, arról a történelemnek szá-