Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-438

438. országos ülés 1913 február 28-án, pénteken. 51 A jelen törvényjavaslatnak az a czélja, hogy ezen hiányokat pótolja. A törvényjavaslat az osztatlan közös legelőket két főcsoportra osztja. Az egyikbe sorolja a volt úrbéri, közbirtokossági és azon legelőket, amelyek a tagositás alkalmával az 1908. évi VII. és XXXIX. t.-cz. alapján lettek kihasitva, valamint azokat, amelyek az 1908. évi XLIII. t.-cz. alapján államsegélylyel lettek beszerezve, végül azokat a legelőket, amelyek az imént emiitettek helyébe vásároltatnak vagy ezek kiegészítésére beszereztetnek. Ezen csoportra nézve a törvény imperative kimondja, hogy a közösségből eredő ügyek vitelére a tulajdonostársak társulattá alakulni kötelesek. A másik csoportba sorozza a törvény azokat a legelőket, amelyek az 1894. évi V. t.-cz. alapján tagositás vagy parczellázás alkalmával létesültek, valamint mindazon közös legelőket, amelyek az emiitett kategóriák egyikébe sem oszthatók be. Ezekre nézve felhatalmazza a törvény a földmivelési ministert, hogy az első esetben a többség kérelmére, vagy pedig a törvényhatóság tiszti ügyészének vagy a gazdasági felügyelőségnek előterjesztésére elrendelheti a társulattá való alakulást, a másik esetben, t. i. az egyéb legelőket illetőleg pedig ezt az érdekeltek két harmadrészének kérelmére rendelheti el. A megalakult ilyen társulatot a javaslat jogok szerzésére és kötelezettségek vállalására képesitett jogi személylyé nyilvánitja. A társulatok jogviszonyainak pedig kétféle alakulatát különbözteti meg a törvényjavaslat. Az egyik az, amelyben a közös, osztatlan tulaj pont képező legelő telekkönyvileg is a társulat tulajdonává válik, a másik pedig az, mikor, a társulat fennállása alatt is, ezen legelő a társtulajdonosok osztatlan közös birtoka marad. A két alakulat közt az a különbség, hogy inig az első esetben a társulatnak módjában van ezen ingatlanra kölcsön-f el vételek utján ujabb ingatlant szerezni, a meglévőt javitani, arra épületeket vagy egyebet elhelyezni, addig a másik esetben ez teljesen ki van zárva. Ennélfogva az osztatlan közös legelők társtulajdonosainak tényleg érdekükben fekszik, hogy ha lehet, a legelők ezen társulatoknak telekkönyvi tulajdonává váljanak, ami egyébként senkire nézve semmiféle sérelemmel nem jár. A különbség csak az, hogy mig akkor, amikor a társulatnak telekkönyvi tulajdona a legelő, az egyes társtulajdonosoknak illetősége a névjegyzékben van nyilvántartva, addig a másik esetben a nyüvántartás telekkönyvileg történik. De ugy ezen birtokrészeknek elidegenítése, mint azoknak másokra való átruházása semmiféle nehézségekbe nem ütközik, még azon esetben sem, ha a legelő telekkönyvileg a társulat tulajdonává válik. Az előbb- emiitett két alakulatból kifolyólag tehát a tagsági alap is kétféle : használati vagy tulajdoni illetőség. Ezen illetőségeknek másokra való átruházását a törvényjavaslat a társulat engedélyezéséhez köti, továbbá pedig elővásárlási jogot biztosit elsősorban magának a társulatnak, másodsorban a községnek és harmadsorban az államnak. Ugyancsak biztosítja a javaslat a községeknek az úrbéri és közbirtokossági közös legelőkre nézve szükség esetén a kisajátítási jogot. A szükség alatt értendő ÍZ BiZ eset, mikor a lakosság a községben nagyon felszaporodott, amikor tehát sokan vannak, kik az úrbéri vagy pedig a közbirtokossági legelők használatában nem vehetnek részt. Ha azonban a legelő községi tulajdonná válik, akkor a község összes lakosai igénybe vehetik azt. Ezért gondoskodott a javaslat arról, hogy a kisajátítás bizonyos esetekben eszközölhető legyen. A javaslat elrendeli, hogy a társulatok tagjaikat nyilvántartani kötelesek. Ezt a kényes munkát a javaslat a társulatokra bízza ugyan, de rendkívül nagy ellenőrzés alá helyezi, és különös gondot fordit a társulatok alapszabályában a közgyűlés hatáskörének megállapítására, ez alá utaltatván mindazon kérdéseket és ügyeket, amelyek a társtulajdonosok jogait és a legelő rendeltetését illetik. Gondoskodik a javaslat arról is, hogy amennyiben ilyen társulatok megalakulásánál az érdekelt gazdaközönség köréből, intelligenczia hiányában, az összes szervekre megfelelő egyének nem akadnának, ebben az esetben a társulati szervek hatásköre a községi közigazgatás szerveire átruházható legyen. Gondoskodik továbbá arról is, hogy a társulat kötelékéből való feloldás miként történjék, sőt rendelkezik magának a társulatnak feloszlásáról is. A javaslat a társulatok főbb rendelkezéseit a közigazgatási bizottság és a földmivelésügyi minister hozzájárulásától és jóváhagyásától teszi függővé. Ugyancsak gondoskodik a javaslat a társulatok működésének szakfelügyeletéről is, amelyet első fokban a közigazgatási bizottságnak épen a törvény értelmében alakított gazdasági albizottsága, végső fokban pedig a földmivelésügyi minister végez. A javaslatnak van egy szakasza, amely arról is gondoskodik, hogy a földmivelésügyi minister megengedhesse a társulat alakulását olyan legelőkre nézve is, amelyek a magyar földhitelintézetek szövetségétől vagy közvetítésével béreltettek. A részletes tárgyalásnál ezen rendelkezésnek bizonyos módosítását, illetve kibővítését leszek bátor javaslatba hozni. Végül még felemlítem, hogy visszaélések elkerülése végett a javaslat bizonyos rendelkezésekre visszaható erőt kíván ruháztatni, ugy, hogy ezen bizonyos rendelkezések már a törvényjavaslat benyújtása idejétől, vagyis 1912. szeptember 29-étől kezdve érvényben állanának. Nem terjeszkedik ki a javaslat a telekkönyvi módozatok reformjára, valamint arra a kérdésre sem, hogy kiket illet a legelő és kik annak tulajdonosai ; mert ezen utóbbi kérdést az eddig ki-