Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-438
438. országos älés 1913 február 28-án, pénteken. 49 számvizsgáló-bizottság jelentését bemutatni. (írom. 746). Kérem méltóztassanak azt kinyomatni, szétosztatni, és annak idején napirendre tűzni. Elnök." A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt annak idején fog a ház határozatot hozni. Következik a napirend tárgyalása. Mielőtt azonban a napirend tárgyalására áttérnénk, bejelentem a t. háznak, hogy a mai ülés napirendjére kitűzött törvényjavaslatok tárgyalásánál a távollevő földmivelésügyi minister urat báró Kazy József államtitkár ur fogja helyettesíteni. Ezenkivül bejelentem még a szakkérdésekben felvilágosítások megadására hivatott ministeri megbizottakat, még pedig a legelőkről szóló törvényjavaslatnál a földmivelésügyi ministerium részéről Bartóky József, az igazságügyministerium részéről Tőry Gusztáv államtitkár urakat, a vízjogi törvényre vonatkozólag pedig Rakovszky György ministeri tanácsos urat. Következik a napirend első tárgya : a fiatalkorúak biróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról szóló törvényjavaslat (írom. 732, 733) harmadszori olvasása. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. háztól, elfogadja-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen vagy nem % (Igen!) Elfogadtatott. Ezzel a törvényjavaslat végleg letárgyaltatván, alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából a főrendiházhoz tétetik át. Következik a napirend második tárgya : a képviselőház egy jegyzőjének megválasztása. A névsort olvassa Szinnyei-Merse Félix jegyző ur, a távollévőket Nyegre László jegyző ur jegyzi. Szinyei- Wlerse Félix jegyző (olvassa a névsort. Jankovich Béla nevének olvasásakor élénk éljenzés). Elnök: Következik a távollevők névsorának felolvasása. Nyegre László jegyző (olvassa a névsort.) Elnök : A távollevő képviselő urak névsora is felolvastatván, a szavazatok összeszámlálása a házszabályok 23. §-a értelmében nyilt ülésben fog eszközöltetni. (Megtörténik.) T. ház ! összeszámláltatván a beadott szavazatok, jelentem, hogy beadatott összesen 125 szavazat és valamennyi szavazat Almássy László képviselő úrra adatott, minek folytán Almássy Lászlót a ház megválasztott jegyzőjének jelentem ki. (Elénk éljenzés.) Következik a napirend harmadik tárgya : az osztatlan közös legelőkről a földmivelésügyi és igazságügyi ministerek törvényjavaslata (ír. 632, 738), illetőleg az erre vonatkozó bizottsági jelentések tárgyalása, még pedig először az általános vita. Az előadó urat illeti a szó. Pirkner János előadó: T. képviselőház! Mielőtt a napirendre tűzött törvényjavaslat ismertetésébe és méltatásába bocsátkoznék, méltózKÉPYH. NAPLÓ 1910 1915. XVIII. KÖTET. tassék megengedni, hogy csak néhány szóval reflektálhassak arra a gazdasági ágazatra, amelynek fejlesztését ez a törvényjavaslat czélozza. Ertem, az állattenyésztést. A magyar állattenyésztést ugyanis az utolsó években sok oldalról, de különösen a magyar-osztrák szerződésileg egyesitett vámterületnek a Lajtán túli részéről annyi támadás érte, amelyet akkor, ha arra alkalom kinálkozik, iparkodnunk kell megczáfolni vagy visszautasitani. Ha a mezőgazdaságnak egyéb ágazatáról volna szó, akkor talán e körülménytől el lehetne tekinteni, de az állattenyésztéssel szemben ezt nem tartanám helyesnek, mert bár a statisztika és nemzetgazdaságtan tudósai az ország évi nemzeti produkcziójának értékelésénél egymás közt milliárdokban differálnak, abban valamennyien megegyeznek, hogy bármennyi legyen az az öszszeg, amelyben a nemzeti termelés évi hozama kifejezést nyer, annak kétharmad része az őstermelésből ered és az őstermelés keretén belül az oroszlánrész az állattenyésztést illeti, vagyis kétségtelen, hogy hazánk életerejének az állattenyésztés a legjövedelmezőbb és legértékesebb forrása. Talán mellőzhetem azt, amit legutóbb a római nemzetközi mezőgazdasági intézet folyóiratában lehetett olvasni a magyar állattenyésztésről, t. i. azt, hogy a kontinens azon államai közé sorozható Magyarország is, amelyek saját szükségletüknek fedezésén kivül egy kilogramm hússal sem képesek a nemzetközi világpiaczon megjelenni. Ettől, azt hiszem, eltekinthetünk. Más elbirálás alá esik a depekoráczió vádja és ama állítás, hogy az élelmiszerek drágasága tulajdsnképen az állattenyésztés elmaradottságának következménye. De a legérdekesebb, amit a közelmúlt napokban lehetett az összes hírlapokban olvasni, az tudniillik, hogy miután a mezőgazdasági termelés, ez alatt természetesen az állattenyésztés is értendő, nem fejlődik arányban a népesség szaporodásával, ez szintén egyik közvetett oka a külkereskedelmi forgalmunk mérlegében beállott passzivitásának. Ezeket a vádakat szó nélkül hagyni nem lehet. Ami a depekorácziót és az állattenyésztés fejletlen voltát illeti, aminek az élelmiszerek drágaságát tulajdonítják, erre nézve hivatkozom az 1911. évi állatszámlálás adataira, melyek szemben az azelőtti legkorábbi 1895. évi állatszámlálás adataival, igazolják, hogy az állattenyésztés minden ágazatában örvendetes emelkedés állott elő. Azt jjedig minden hozzáértő ember szemmel láthatja, hogy az állatállomány értékében is tetemesen gyarapodott. Ami azt a vádat illeti, hogy az állattenyésztés nem tart lépést fejlődésben a népesedés szaporodásának arányával, ezt azzal vagyok bátor megczáfolni, miszerint pontos és lelknsmeretes számadások alapján megállapítható, hogy amig 1895— 1911-ig a lélekszám 15'2%-kal gyarapodott Magyarországon, azalatt az állatállomány élő súlyában 27.8%-os gyarapodás mutatkozik. Ez tehát 7
