Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-441

441. országos ülés 1913 márczius 4-en, kedden. 113 iskola létesítését, jóllehet a felekezetnek volt megfelelő épülete, de a tanitói fizetés kiegészítésére kért államsegély megtagadtatott. A tanfelügyelő ajánlotta a képviselőtestületnek, hogy ka községi iskolát létesítenek, abban az esetben csak 100 koronával kell hozzájárulniuk a tanitó fizetéséhez, mert a többi 900 korona államsegélylyel lesz pótolva. Ebben a községben sok analfabéta van és ott a gyűlésen egy szegény gazdaképviselő azt mondta : Uraim, én nem értem ezt a dolgot, hiszen mi csak 500 korona kiegészítést kérünk a felekezeti iskolára és most 900-at ajánlanak. Arra a következtetésre jutott azután, mit románul mondott: »asta nu pvate filucru curat«, nem lehet tiszta dolog, hogy többet kínálnak, mint amennyit kérünk. A felekezeti tanítókat a községi iskolákhoz azzal édesgeti, hogy ott a fizetés rendszeresebb és annak daczára, hogy nincs képesítésük a magyar nyelv tanítására, sőt mi több, a felekezeti iskolákban való működésük idején kifogásolták, hogy nem képesek a magyar nyelvben előhaladást felmutatni, mégis átteszi őket képesítés nélkül olyan községekbe, ahol az előadási nyelv a magyar. A községi képviselőtestület, mint iskolafentartó, határozata ellenére az előadás nyelvéül a magyar nyelvet állapítja meg ott is, ahol csak azt követelték, mint pl. Tresciában, hogy a magyar nyelv mellett a román nyelv is adassék elő legalább heti két órában. Ezt is megakadályozta, meg nem engedte, pedig, amint mondták, a pályázatban is ugy volt kikötve és hirdetve. (Mozgás.) Ami továbbá az államsegélyt illeti, kerületemben 35 iskola közül, amelyek talán négy kivételével valamennyien államsegélyért folyamodtak, egyet sem ajánlott, és az igy egynek sem engedélyeztetett. Ellenkezőleg még kárt is okozott az egyházközségnek, mert két esetben is biztatta, illetőleg kilátásba helyezte az államsegély megnyerését, ha megfelelő épületet emelnek. A község egy egyházi anyaközségnek. Ribiczének fiókja, ahol a törvény életbeléptetése előtt közösen tartottak egy tanítót, de azután a törvény életbeléptetésekor a közösséget beszüntette a közigazgatási bizottság, természetesen a tanfelügyelő ajánlatára, mert hiszen ő ott korlátlan ur. (Mozgás.) Hunyad megyében ez igy van. Mert midőn én a közigazgatási bizottságban orvoslást kértem ezen ügyekre vonatkozólag, azt a feleletet kaptam, hogy ez az állami közigazgatási közeghez tartozik. Tudva volt, hogy a tanitói fizetéshez 200 koronával járult, mivel szegény, egy 300 lélekből álló község, ahol 35—40 mindennapi tanköteles van. A szegény egyházközségnek volt néhány ezer koronája ; amelyből befektetett 10 ezer koronát, azután felszerelte az iskolát, és akkor azt mondta a tanfelügyelő, hogy tanitó is kell, mert csak akkor ajánlható állami segélyre. Három év óta meg van választva a tanitó is, és most azt mondja, hogy az államsegély csak akkor fog engedélyeztetni, ha az egyházközség nem 200 hanem 600 koronával fog a tanitói fizetéshez hozzájárulni. tCÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. XVIII. KÖTET. Mondom, a tanfelügyelőnek a törvény ezt nem irja elő, mert a segélyezés fogalmából következik, (Mozgás. Halljuk I) hogy az iskolák között külömbséget tenni nem lehet; ott az van kikötve, hogyha 200 koronáig terjedő államsegélyben részesül az egyházközség, akkor az állam részéről semmiféle beavatkozásnak nincs helye. A törvény nem szabja, fixirozza meg az összeget, amelylyel hozzájárul államsegély czinien. És ez eljárás a segélyezés fogalmának meg is felel, mert ha már segélyezni kell, akkor a segélyezés a szükséghez mérten kell, hogy ejtessék meg. Csak anynyit ir elő a törvény, hogyha 200 koronán tul terjed az állami segély, akkor beavatkozási jogot vindikál magának bizonyos ügyekben. Igy állunk annyi év óta a 10.000 koronányi befektetett tőkével, és az iskola állandóan szünetel. Ily körülmények közt bizonyos, hogy a népoktatással egészen hátra vagyunk. Hogy tehát a tanügy a maga rendeltetésének megfeleljen, szükséges, hogy az irányzatot, amelyet az államsegély tekintetében az állami közegek eddig követtek, egészen megváltoztassák. Adják meg az egyháznak azt a segélyt és az kamatok kamatjával visszatérül azáltal, hogy képesek leszünk az adott viszonyok közt az iskolák számát szaporítani és nem leszünk kénytelenek apasztani és igy a tanügyet, valamint a polgároknak és az államnak érdekeit előbbre viszszük. Elkerülhetetlen, hogy az egyház és az állam között a bizalom helyre álljon, a megnyugvás és béke visszatérjen és ezáltal az országot abba a helyzetbe hozzuk, hogy meglévén a megnyugvás és béke, erősödik és ugy a bel- mint a külviszály elhárítható lesz. Fel kell hagyni azzal az egybeolvasztó politikával, mert az keserűséget okoz ugyan a nemzetiségeknek, de azokat megsemmisíteni, vagy beolvasztani képtelen, mert ezek a támadások a nemzetiségek ellenállási képességén megtörnek. Hisz ismeretes, hogy a nemzeti öntudat mennyire élénk a nemzetiségekben, (Zaj.) és különösen a román népben. Azt is mondják és a múlt is erről tanúskodik, hogy ők a nyelvért inkább küzdöttek, mint az életért: Non tamen pro vitae quam pro linguae concertasse videantur. Es bizonyos, hogy megnyugvás, béke, addig, míg a nemzetiségi nyelv és jogok, mig a nemzeti kultúra ellen támadások lesznek, nem fog beállani. Ezek után, mivel a béke embere vagyok, (Helyeslés.) ez irányban akarok határozati javaslatot tenni. Megrövidítem a tárgyalás menetét azzal, hogy a részletes vitában nem fogok beszélni, (Helyeslés.) mert oly alapvető módosításokat nem várhatok a mostani tárgyalástól — erre nyugodtabb viszonyok kívántatnak — a törvényjavaslatba beilleszthetőnek, és igy az emiitett szakaszokra sem fogok kiterjeszkedni, hiszen minden érdeklődő előtt világos, hogy azok ugy az egyénnek, tanítónak, mint a fentartó testületnek, az egyháznak, a szabadságát és autonóm jogát kor15