Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-426

448 426. országos ülés 1912 deczember 13-án, pénteken. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ne tessék közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Pop C. István : Azt kérdik, melyek azok a községek. Hát a nagyváradi egyházmegyéből tiszta román községeket fogok felsorolni (olvassa) : Szatmár-Zsadány . . . Kende Péter: Ugyan ne beszéljen! Az tiszta magyar ? ! (Zaj.) Pop C. István (olvassa) : Övári, Szamosdob, Csomaköz, Domahida, Kismajtény, Nagykároly, Részege, Szaniszló, Erdengeleg, (Zaj. Elénk fél­kiáltások : Magyarok !) Erendréd, Mezőterem, Por­telek, Éradony, Piskolt, Vasad, Nagyléta, Pocsaj, Vezend tiszta román. Mártonffy Márton : Tiszta magyar ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Pop C. István : Ezek az egyházközségek mind feürtak és mind protestáltak. (Ellenmondások. Felkiáltások : Csak a pápák !) Beöthy Pál: Blankettán ! (Zaj.) Pop C. István : T. képviselőház ! En igyekez­tem okmányokkal igazolni mindazt, amit előadtam, hogy mennyiben sikerült, mennyiben nem, t. kép­viselőtársam meg fog győződni akkor, ha azokat az okmányokat, amelyekre hivatkoztam, lesz szi­ves elolvasni. Én még csak egyre vagyok bátor felhivni a t. képviselőház figyelmét, és ]?edig arra a körül­ményre, hogy habár uj vallásról van szó, a görög liturgikus nyelvvel, már Magyarországon jelen­leg egyetlen egy egyházmegye és egyházközség sincsen, ennek daczára .. . Giesswein Sándor: A Pető fi-téri templomban görög a nyelv ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Kénytelen leszek névszerint rendreutasítani a közbeszóló képviselő urakat. Pop C. István: Mondom, nekem abban a tekintetben, hogy ez a költségvetés keretébe be­állittatott, alkotmányjogi aggodalmaim vannak, mert ennek az egyháznak csak akkor van alkot­mányos létjogosultsága, ha az állami törvénytárba be van iktatva. Ezt egyszerű püspöki egyház­megyének deklarálni lehetetlen. Ez ellenkeznék a törvényhozásnak adott azon hatalommal, hogy csak azokat az egyházakat ismerje el, amelyekre vonatkozólag törvényjavaslat terjesztetik elő és a maga módja szerint letárgyaltatik. (Zaj.) Én elhiszek mindent, csak azt az egyet nem hiszem el, hogyha a sebeket nem gyógyítják meg, hogy akkor is rend lesz és béke lesz. Lehet rendet és békét teremteni igen, hiszen az államnak óriási a hatalma, de ez a rend és ez a béke, amely a hatalom súlya alatt áll elő, édes-kevés haszonnal jár, csak az olyan béke az igazi békesség, amely a suum cuique tribuere, neminem laedere elvén alapul. Egy hang (a jobboldalon) : Nem bántja senki ! Pop C. István : Hogyan mondja t. képviselő­társam, hogy senki sem bántja . . . László Mihály : Ki gyűjtötte az aláírásokat ? (Zaj.) Pop C. István : Én magam voltam személye­sen, anélkül. . . László Mihály : Faluról-falura járt a képviselő ur ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pop C. István : Én, t. képviselőház . . . Elnök (csenget) : Ha az elnök szól, hallgasson a képviselő ur is. Láthatja a képviselő ur, hogy teljes erővel rajta vagyok, hogy a képviselő ur szá­mára a tanácskozási csendet és rendet föntartsam. Szíveskedjék tehát akkor, amüíor az elnök csenget és nyilatkozni akar, beszédében megállani. Pop C. István : Kérem, én nem hallottam. Elnök : Itt nem kérdés az, hogy amiket mond egyik vagy másik képviselő ur, hogy az a ház többi tagjainak tetszik-e vagy nem tetszik ; a magyar parlament iránt és a magyar parlamentben létező szólásszabadság iránt kötelessége mindenkinek teljes csöndben meghallgatni a szónokot. A leg­szigorúbban fogok föllépni azokkal szemben, akik ezután is közbeszólásokkal zavarják a szónokot. (Helyeslés.) Méltóztassék folytatni. Pop C. István : Azután tetejébe következett a szentszék megbizottja, Rafaello Scampinelli pápai nunczius által kinevezett adminisztrátor, Pap Antal munkácsi püspök ur, aki körrendeletet bocsátott ki, amelyben azt mondja, hogy jöjjenek ebbe az uj egyházba, mert az állam gondoskodni fog, sőt hatványozott mértékben fog róla gon­doskodni, mint a többiről. A pápai nunczius kör­levelével ellentétben azt mondja, hogy a liturgikus nyelv az ó-görög lesz, azonban a vernaculus nyelv a magyar lesz. Pedig a nunczius azt mondta, hogy a vernacula lingua az lesz, amely a többségnek a nyelve. Ez fölötte fontos, mert bocsánatot kérek, mit mond erre vonatkozólag % (Olvassa) : »Linguae vernaculae in extraliturgicis functionibus, sicut antea, etiam in posterum permittuntur, in preci­bus etiam publicis, sed extraliturgicis et tanto magis in precibus privatis, in praedicatione et instructione populi: quae quidem praedicatio et instructio in lingua, qua omnes utuntur facienda est, imo in diversis linguis, si una ab omnibus non intelligatur.« Vagyis más nyelven is Ennek da­czára kiadja körlevelét, hogy a vernacula lingua, a magyar. Bocsánatot kérek, én ennek az alkot­mányellenes körlevélnek bonczolgatásába nem bocsátkozom, de a t. püspök urnak ne méltóz­tassék még nagyobb javadalmakat Ígérni a mi nevünkben és az állam kasszájából, mert az állam kasszájához e parlamentnek van joga, a mi jó indulatunkat nem előlegezheti senki sem ; ne mél­tóztassék prozelitákat szerezni azzal, hogy még jobban fog gondoskodni, mert ez valóságos pro­zelitakeresés, ami ellen tiltakozunk. Sine ira et studio terjesztettem elő ezen fontos ügyre vonatkozó előadásomat. Itt van a nagy fáj­dalom, amely miatt gyászbaborult egyházunk. Érsekünk táviratilag értesitette ö felségét, hogy gyászban van és gyászban vagyunk valóban. Méltóztatnak jól megfontolni ezt a nagy kérdést,

Next

/
Oldalképek
Tartalom