Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-414
kik, országos ülés 1912 november 29-én, pénteken. 155 lábi és 59 gyimesi románt akarnak vád alá helyezni. (Szónok oly halkan beszél, hogy szavai a gyorsírók padjáról nem érthetők.) Elnök (csenget): Kérnem kell a képviselő urat, sziveskedjék kissé érthetőbben beszélni, mert hallóképességem teljes megfeszítése mellett sem tudom meghallani, hogy mit mond. Különösen, amikor olvas. Sziveskedjék hangosabban folytatni. Vajda Sándor: A »Székelység«, Csíkszeredán megjelenő lapocska, 35. számában azt irja : »Ugy értesültünk bizalmas helyről, hogy a román agitácziónak máris megvannak a vértanúi. Gyalokay főispán erélyes hangú felterjesztést tett a ministerelnökhöz a köztudomássá lett ügyben s a ministerelnök az ő határozott kívánságára már Campeanu Illés, Boér Artúr esperes államsegélyét el is vonta azon ozimen, mert nevezettek magyar államellenes magatartást tanúsítottak. Meg vagyunk győződve arról, hogy Gyalokay Sándor főispánurnem fog megelégedni a két főpap fejével, hanem csakhamar jönni fog a Csobotárok példás megrendszabälyozása is. (Élénk helyeslés. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor : Ha önök ezt helyeslik, ez csak azt bizonyítja, hogy milyen az ország hangulata e kis lapocskától kezdve egészen fel a képviselőházig. Ha ez helyes, ha ez békitést jelent, amikor igy bánnak ezzel a két esperessel, holott az egyiknek, Campianunak 8 és a másiknak, Dona-Doneszkuna-szintén 8 gyermeke van és a másik, Csobotár 90 éves múlt, hogy elvonják tőlük az államsegélyt, mert mint görög-katholikusok felterjesztést intéztek érsekükhöz és tiltakoztak, hogy Hajdudoroghoz legyenek csatolva, ha ez helyes eljárás, akkor nagyon örvendek, hogy önök igy kifejezik érzelmüket és felfogásukat, mert bebizonyítják ezzel, hogy igazam van és önök jogérzéküket teljesen elvesztették. (Ellenmondás. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Epugy járt el a kormám^ a szerbek ellen is. Nagy könnyelműséggel feloszlatták a szerbek egyházi autonómiáját (Ellenmondás.) éppen a jelen viszonyok közt, mert más alkalmat nem találtak évtizedeken át és igy most kellett, hogy ez megtörténjék. Persze, mikor a szerb hitközségek ez ellen tiltakoznak és passzív rezisztencziát fejtenek ki, látjuk, hogy a Pester Lloyd hivatalos felháborodással konstatálja, hogy ugyanis »Aus dem Süden unseres Landes treffen Nachrichten ein, die darauf schliessen lassen, dass serbische Kirchengemeinden der königlichen Entschliessung gegenüber, die die Suspendirung der serbischen Kirchenautonomie veriügt hat, offene Renitenz üben, und dass dieses Verhalten auf offenbar auswärtige Einflüsse zurückzuführen sei«. Nagyon sajnálatraméltó, t. ház, hogy mikor a kormány elkövet egy hibát és jön a reakczió, akkor a szerbekre sózza a hazaárulást, hogy őket kívülről insztigálták, és nem a kormány insztigálja, egyszersmind pedig a königliche Entschliessung-ra hivatkozik a kormány és a,, király palástjával takaródzik. (Ellenmondás.) T. ház ! Ezek után rá akarok térni egy más, nagyon karakterisztikus ügyre, hogy megmutassam önöknek, mit jelent a vallásszabadság Magyarországon, ha ugyan még nem. sikerült volna önöket erről meggyőzni azáltal, amit épen most mondtam. Szaniszló szatmármegyei községben ezelőtt öt évvel egy odavaló jómódú birtokos és tekintélyes ember, Szilágyi Demeter, keresztet állított fel oly helyen, ahol azelőtt is fakereszt volt. Felállított egy szép, tégla- és homokkőtalapzatra helyezett márványkeresztet. Nagyon természetes, hogy ezt a keresztet fel is tették, de akkor a közigazgatási hatóságok beleavatkoztak azon a czimen, hogy ő nem kért erre hatósági engedélyt és ezért megbüntették 50 koronával, egyúttal felhívták, hogy távolítsa el a román nyelvű felírást, mely a kereszten van és amelynek szövege, Aranyszájú Szent Jánost idézve, az : »Siessünk szeretett halottaink segítségére nem könynyel, hanem imádsággal és áldozatokkak. Azt hiszem, hogy ez nem pánszláv, nem dákoromán és nem agitácziós jellegű felírás, mégis eltiltotta a felettes közigazgatási hatóság és meghagyta, hogy Szilágyi az írást azonnal a saját költségén lekapartassa, mert különben ő fog eljárni és ő fogja lekapartatni. Ez az ügy már öt év óta folyik, meg lett felebbezve és körülbelül 3—4 éve fekszik már a belügyministeriumban anélkül, hogy el lett volna intézve. Az igen t. belügyminister és ministerelnök ur tiszteletére legyen mondva, hogy. mikor pártelnökünk, dr. Miháli Tivadar ezt az ügyet az igen t. ministerelnök ur elé terjesztette, ő felháborodott, méltatlannak jelentette ki ezt az egész dolgot és megígérte, hogy nagyon természetesen azonnal intézkedni fog, hogy ezek a sikanirozások megszűnjenek. Nagyon szép keresztény érzést bizonyított be akkor az igen t. ministerelnök ur, de sajnos, hogy ez az érzése és jogtisztelete nem áll arányban a hatalommal, amely felett rendekezik. Egy hivatalos írásban értesítette ugyanis dr. Mihálit a ministerelnök u v , hogy intézkedett, mely a következőkép szól (olvassa) : »Budapest, 1912. szeptember hó 24-dikén. Nagyságos képviselő ur ! A belügyminister ur ő nagyméltósága magas megbízásából. van szerencsém Nagyságoddal közölni, hogy Szilágyi Demeter szaniszlói lakos keresztfelállitási ügyében az alispáni határozat azon része, melyben a román nyelvű felírás eltávolítása volt elrendelve megsemmisíttetett. Fogadja Nagyságod őszinte, tiszteletem nyilvánítását stb.« Olvashatlan aláírás, ministeri osztálytanácsos, az elnöki osztály vezetője. A belügyministerium pecsétje, elnöki osztály. T. ház ! Ezek után azt hinnők, hogy Magyarország ministerel nőkének és belügyministerének talán van annyi hatalma, hogy ezt a határozatot tényleg foganatosítsa is. Szeptember 24-ike óta azonban már jó két hónap telt el. és mindezideig ez az ügy nincs elintézve. Ez mit bizonyít ? Azt, hogy még ha belátja és elintézi is a ministerelnök és belügyminister egy20*
