Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-403
70 i-03. országos ülés 1912 június 24-én, hétfőn. bírálása pedig a judikatura feladata, amely azután természetesen a törvényben megnyilvánuló intencziónak megfelelően van hivatva az egyes esetekben a felmerült kérdés felett Ítélkezni. Akkor, amikor én a pénzügyi bizottságban a t. előadó ur által most javasolt módosításhoz hozzájárultam, épen azért tettem ezt, mert tényleg ezek a tartalékok a már megadóztatott jövedelmeken felül főleg ilyen részvénykibocsátások alkalmával keletkező felpénzekből állanak ; szóval ezen felpénzek is egy olyan általános jelenségnek tekintendők, amelyre vonatkozólag a törvényhozás intézkedése indokoltnak látszik annál is inkább, mert hogyha ez a módosítás a javaslatba fel nem vétetett volna, ez tényleg arra vezetett volna, amitől az előttem szóló t. képviselő ur fél, hogy igen sok esetben bonczolgatni kellett volna azt, hogy ez a tartalékalap tulaj donképen miből keletkezett, s ez a bonczolgatás egyáltalában megfelelő eredményre nem is vezetett volna. Azonban ennél tovább menni és a törvényben arra törekedni, hogy minden olyan lehető elemet felsoroljunk, amelyből tartalékalap keletkezhetik, vagy amely a tartalékalaphoz csatolható, s amelynek a 3%%-ban való részesítése indokolt, azt hiszem, ez teljesen lehetetlen lenne. Nézetem szerint a törvénynek jelenlegi szövege minden esetre támpontot fog nyújtani a judikaturának arra, hogy adott esetben mindig elbírálja azt, hogy vájjon olyan tartalékalapról, illetőleg a tartalékalapban lévő olyan összegekről van-e szó, amelyeknek 3%%-a levonható-e vagy nem. Másrészt semmi kétséget sem hagy fenn a jelenlegi szöveg arra nézve, hogy mely tartalékalapok, nevezetesen — hogy csak a legfontosabbakat érintsem — az értékcsökkenési, a nyugdijalapok és a díjtartalékok azok, amelyekre nézve ez a 3%% semmi esetre igénybe nem vehető. Arra nézve pedig, hogy a pénzügyi közegek túlságos vexatóriusan és túlságos bonczolólag fognak eljárni és vizsgálni az egyes tartalékalapokat, azt hiszem, aggály nincs, mert e tekintetben a törvény nekik semmiféle támpontot nem nyújt és mivel mégis az esetek túlnyomó részében tartalékalapok csak abból a két elemből keletkeznek, amelyre a törvény vonatkozik. Megnyugtathatom azonban a t. képviselő urat, hogy egyáltalában az adótörvények végrehajtása során minden vexatórius eljárást kerülni óhajtok (Helyeslés.) és gondoskodni fogok arról, hogy mindenesetre a törvénynek és a törvény intenczióinak megfelelő arányos és igazságos megadóztatás biztositásának érdekében járjanak el a közegeim anélkül azonban, hogy a közönséget vexálják. (Helyeslés.) De e tekintetben nézetem szerint legtöbb épen magától a közönségtől fog függni, (Igaz ! Ugy van I) mert ha a közönség az adó kivetésére hivatott közegeket abban a támogatásban fogja részesíteni, amelyet minden modern állam a modern adórendszer végrehajtása tekintetében a közönségtől méltán megkövetelhet, akkor nézetem szerint mód és alkalom sem lesz a közegeknek a vexálásra. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni ? Hegedüs Lóránt előadó: Nem ! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Itt ismét az eredeti szöveg áll szemben az előadó ur által a pénzügyi bizottság nevében előterjesztett módosított szöveggel. Gondolom, méltóztatik beleegyezni abba, hogy közvetlenül a módosított szövegre tegyem fel a kérdést. (Helyeslés.) A ház beleegyezik. Kérdem tehát a t. házat: elfogadja-e a 20. §-t a pénzügyi bizottságnak az előadó ur által beterjesztett módosításával, igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatott. Következik a 21. §. Gr. Draskovicfl János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 21—38. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 39. §-t.) Elnök : Az előadó ur kíván szólani. Hegedüs Lóránt előadó: T. ház ! A 39. §-ban a pénzügyminister ur felemeli a büntetéspénzeket. Erre nézve tisztelettel javaslom, hogy a szakasz első és harmadik bekezdését méltóztassék az eredeti szövegekben elfogadni. A második bekezdést azonban enyhíteni lehetne, azáltal, hogy nem egyszerre kell a 25%-os pótkivetést elrendelni, hanem lehessen enyhébb esetben alkalmazni 10%-os büntetést is. Ez a bekezdés tehát igy szólna (olvassa) : »Az 1909. évi IX. t.-czikk 29. §-ának első bekezdésében és az 1909. évi X. t.-czikk 36. §-ának első bekezdésében említett 1%-os pótlék helyébe 5%, az ugyanott említett 4%-os pótlék helyébe 10—25 százalék pótlék lép, ha a megállapitott adóalap 10.000 koronát meghalad« Kérem tehát az első és harmadik bekezdést változatlanul, a második bekezdés helyébe pedig a felolvasott szöveget elfogadni. (Helyeslés.) Gr. Draskovich János jegyző: Hantos Elemér! Hantos Elemér: T. ház! Az előadó ur által javasolt birságmérsékléshez örömmel járulok hozzá, de sajnálattal kell konstatálnom, hogy ezen szakasznak legszigorúbb rendelkezését abszolúte nem enyhíti az ő javaslata. Vonatkozik ez a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál előforduló vallomás-nemadás, illetve a pótlásnak nem kellő időben való beadására. Ez kétszeresen súlyos azért, mert épen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál módjában van a pénzügyigazgatóságnak bármikor megjelenni a pénzintézet helyiségeiben és az intézeteknél a vallomást felvenni, vagy az intézetek költségére mindazokat a tényeket megállapítani, melyekre szüksége van. Ez a második szankczió már azért is felesleges, mert a 28. §. teljesen biztosítja a pénzügyigazgatóságot arról, hogy azoknak az adatoknak a birtokába jusson. A törvény eredetileg 5%-ra mérsékelte a bírságot és én ezen mérséklésnek a fentartását kérem annál is inkább, mert a valóságban ez nem
