Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-403

k03. országos ülés 191% 25%-os bírságot íog jelenteni, hanem. 50%-os bírságot, mert hiszen ezen bírság mellett azután a törvényhatósági és községi pótadók is fognak a bírság alapjához hozzájárulni. (Igaz I Ugy van !) Ez egy olyan drákói szigor, melyet annak idején a Wekerle-féle adój avaslattal szemben elhárítani tudtunk és 5%-ra tudtuk lefokozni. Most ez nem ötszörösen, hanem tízszeresen súlyosan terhelné a vállalatokat azáltal, hogy ehhez még a járulékoknak megfelelő százaléka is járul hozzá. Kérem tehát ezen birságnak 5%-ra való mérséklését. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni ? A pénzügyminister ur kíván szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. képviselőház ! Ismétlésekbe bocsátkoznám, ha újból hangsúlyoznám azt, hogy az adóreform-törvények végrehajtásánál az a főszempont vezet, hogy mindenki a tényleges jövedelmének megfelelően adózzék és hogy mélyebbreható változásokat a jelenleg általam előterjesztett törvényjavaslat az eredeti törvényekkel szemben csak annyiban tartalmaz, amennyiben szükségét látom annak, hogy intézményes biztosítékot nyújthassak arra, hogy mindenki a tényleges jövedelmének megfelelően adózzék és adózhassék. Egyrészt ezt a czélt szolgálja a kereseti adó kulcsának leszállítása, másrészt azonban, amidőn erre a lépésre határoztam el magamat, okvetlenül gondoskodnom kellett arról, hogy a vallomások benyújtása, ami az öszszes adókivetéseknek alapját teszi, biztosittassék és a vallomások be nem nyújtásának elmulasztása olyan következményeket vonjon maga után, amely következmények igen is indítsák az adófizetőket arra, hogy vallomásokat nyújtsanak. Mert bocsánatot kérek, az adónak 1, illetve 4-%-kal való felemelése, amint ezt az eredeti törvényjavaslatok kontemplálták, senkit arra késztetni nem fog, hogy adóvallomást n3Tijtson. Az adminisztráczió ismét a sötétben lenne kénytelen tapogatódzni és ismét előállana az az eset, ami nézetem szerint minden törvényalkotásnál lehetőleg kerülendő, hogy az állampolgári kötelességeiket hiven teljesítő és teljesíteni akaró állampolgárok sújtatnának azoknak előnyére, akik ezen kötelezettségek alól magukat kivonni akarják. (Helyeslés.) Ezért határoztam el azt, hogy a vallomásokat be nem nyújtó, illetve az ez iránti felszólításnak eleget nem tevő adózóra kivethető pótadó mérvét az eredetileg kontemplált 1, illetve 4% helyett 5, illetve 25%-ban állapítsam meg, ugy. amint ez p. o. Poroszországban van megállapítva. (Helyeslés.) Mégis egy eltéréssel. Tudatában vagyok annak, hogy a mi gazdasági viszonyaink, a mi közönségünk értelmisége nem áll azon a színvonalon, amelyen pl. Poroszországé és ennélfogva kímélni akartam a kisebb embereket, akiknek intelligencziájától nem tételezhetem fel, hogy vallomást adjanak, illetőleg megfelelő vallomást nyújtsanak be; ezekkel szemben nem óhajtom a kivetendő pótadó mérvét súlyosbítani és ezért javaslom azt, hogy a házadónál 2 június 2í-cn, hétfőn. 11 1000 K erejéig, a kereseti adónál és az általános jövedelmi adónál pedig 10.000 K jövedelem erejéig maradjanak az eredeti pótkivetési százalékok és csak ezen felül emeltessék az adójjótlék 5, illetve 25%-ra. (Helyeslés.) Ezáltal én épen azt a czélt akartam szolgálni, hogy azok az elemek, akiknél nem rosszhiszeműség, hanem inkább tudatlanság vagy gazdasági érettség hiánya az, hogy vallomást nem adnak, vagy nem tudnak adni, kiméltessenek. De már eredeti javaslatomban is a jóhiszeműség és rosszhiszeműség között disztingváltam. A t. előadó ur most benyújtott javaslatával e tekintetben még egy lépéssel tovább megy, amennyiben egy bizonyos latitudeot akar biztosítani arra nézve, hogy a 25% ne legyen egy olyan fix megállapított összeg, amelyet semmiképen módosítani nem lehet, hanem hogy még mindig mód nyujtassék ennek a kivetésénél a jóhiszeműség vagy a rosszhiszeműség mérlegelésére és ennélfogva egy bizonyos latitudo legyen megállapítható a tekintetben, hogy ez a pótkivetés minő százalékkal vitessék keresztül. Minthogy az én eredeti intenczióimat nem. veszélyeztetheti, a t. előadó urnak javaslatához hozzájárulok, de, sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy hozzájáruljak Hantos Elemér t. képviselő urnak javaslatához. Én elismerem, t. képviselőház, hogy az uj adótörvények a mai állapothoz képest tényleg a legszigorúbbak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben. Viszont másrészt talán sehol nem volt indokoltabb a jelenlegi rendszer gyökeres megváltoztatása, mint épen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, mert anélkül, hogy e tekintetben egyes példákra hivatkoznám, a t. képviselőháznak a kérdéssel foglalkozó minden tagja, azt hiszem, tudni fogja, hogy jelenlegi adórendszerünk mellett egyes, igen tekintélyes, sőt legtekintélyesebb intézeteink tulaj donképen az adó alól egyszerűen kibújtak, adót eg}!-általában nem fizettek. (Ugy van! Ugy van I) Természetes, hogy ha ezen a helyzeten változtatunk, ez aránylag meglehetősen sújtja a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat a mai állapottal szemben. Én azonban ezeket a nyilvános számadásra kötelezett vállalatainkat egészben véve olyan megerősödötteknek és gazdasági életünk olyan erős oszlopainak tekintem, hogy nem kétlem, hogy azt az adóterhet, melyet rájuk az uj adóreform ró, könnyen el fogják viselni. (Helyeslés.) Másrészt azt hiszem, hogy épen ezzel a törvényjavaslattal jelét adtam annak, hogy igenis, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jogos óhajainak és kívánságainak teljesítése elől nem zárkózom el, és ez a javaslat lényeges könnyítéseket tartalmaz ezekre a vállalatokra nézve az eredeti törvényekkel szemben épen a tartalékok megadóztatása tekintetében, — amit a t. előadó ur volt szíves kiemelni — még pedig két irányban. Tehát azt hiszem, ezzel tanújelét adtam annak, hogy igenis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jogos érdekei iránt érzékkel viseltetem.