Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-403

68 M3. országos ülés 1912 június 24-én, hélfŐn. adónem hozadékának kontingentálása, különösen a minimális és maximális határok közt való kontingentálása tulaj donképen nem egyéb, mint a repartiezionális adók restituálása. Ennélfogva elméletileg tekintve, egy ilyen rendelkezés sernmiképen , sem volna beilleszthető az 1909. évi reform által megalkotott egyenes adórendszerünkbe, amely nagy alkotója egyéniségének megfelelően a modern adótörvények rendszereinek összes attribútumaival rendelkezik. Ha az előttem szóló t. képviselő ur módosítását ennek daczára elfogadom, (Elénk helyeslés.) teszem ezt azért, mert ha valamikor az adóbevételek kontingentálása megokolható, megokolható akkor, amikor az egyik adórendszerről egy másik adórendszerre térünk át és ez az átmenet olyan gyökeres, mint amilyen átmenet előtt állunk jelenleg, amikor a legnagyobb körültekintéssel és a legnagyobb szakismerettel sem lehet egész biztosan megállapítani azt, hogy a tervezett adózások milyen eredményre fognak vezetni. Ilyenkor mindenesetre indokolható az, hogy a törvényhozás mintegy számszerűleg jelezze azt, hogy mi az, amit ő a törvénytől vár és hogyha — a törvényhozás várakozása ellenére — akár az alsó, akár a felső határ felé a törvény nem azt az eredményt éri el, amely kontempláltatik, a megfelelő helyesbítéseknek helye lehessen. Midőn én elhatároztam annak javaslatbahozását, hogy a kereseti adókulcs 5%-ról 1, 2, illetőleg 3%-ra leszállittassék, akkor egyáltalában nem az a czél vezetett, hogy ezáltal eltolódást hozzak létre az egyes osztályoknak az adóreformok által tervezett megterhelésében, hanem kizárólag az a szempont vezetett, hogy egyrészt a kisebb gazdasági exisztencziák megkíméltessenek, (Elénk helyeslés,) másrészt olyan adókulcs állapittassék meg. hogy végre kikerüljön adóadminisztrácziónk abból a czirkulus vicziózusból, amelynek járma alatt ezideig mindig nyögött, amennyiben az adózók azt mondják, hogy nem vallhatnak be tisztességesen, mert az adóteher túlságosan magas, az adminisztráczió pedig azt mondta, hogy nem vállalkozhatik az adókulcsnak leszállítására, mert az adózók nem vallanak tisztességesen. En azt hiszem, hog)' az első lépést e tekintetben hiába vártuk volna az adózók részéről ; az adóadminisztrácziónak kell e téren az első lépést megtenni. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy olyan lényeges az adókulcsnak leszállítása, különösen, ha azt a mai adókulcscsal szemben veszszük, — mert tulaj donképen a harmadosztályú kereseti adónak kulcsa az általános jövedelmi pótadóval együtt 1314%, ehelyett jövőben maximaliter három százalék lesz — hogy azt hiszem, méltán elvárható ezen adó alá eső osztályoknak értelmiségétől és haz&fiságától, hogy a jövőben a vallomásokat megfelelően fogják nyújtani és tényleges jövedelmüknek megfelelően fognak adózni. Nem habozom kijelenteni, t. képviselőház, hogy részemről az adóreform végrehajtása során arra fogom a legnagyobb súlyt helyezni, hogy minden zaklató eljárás mellőzésével, igenis, biztosítsam azt, hogy az általános kereseti adó alá eső osztályok tényleges jövedelmeiknek megfelelően adózzanak. (Általános helyeslés.) Ugyanezért semmi kétségem nincsen afelett, hogy az adókulcs leszállításának daczára 29 milliót ez az adónem feltétlenül jövedelmezni fog és ha tisztán csak a magam megnyugtatását tekintettem volna, ugy bátran elejtettem volna e törvényjavaslatnak a szövegéből a minimális kontingenst, mert teljesen kizártnak tartom azt, hogy helyes adóbevallások és helyes adókivetés mellett ez az adónem 29 milliót ne jövedelmezzen. (Helyeslés.) Ha ennek daczára a minimális kontingenst bevettem adójavaslatomba, ezt tisztán azért tettem, hogy ennek elfogadása által kvázi a törvényhozás kifejezést adjon annak, hogy az adókulcsnak a leszállítása daczára nem akar változtatni ezen adó alá eső osztályoknak terhein, hanem az adókulcsot tisztára azért szállítja le, mert ezáltal az adónak igazságosabb, arányosabb és megfelelőbb megosztását véli elérhetőnek. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy ennek kifejezéséül tisztán theoretikus intézkedésnek tekintendő az, hogy a minimális kontingens megállapíttatik, mert azt hiszem, hogy erre egyáltalában a sor kerülni nem fog. Es épen azért gondoltam azt, hogy elejthető az eredeti törvénynek az a rendelkezése, a mely szerint ezen kereseti adóból befolyható jövedelem maximális kontingense megállapítandó. Elejthetőnek véltem pedig azért, mert tulaj donképen ez a maximális kontingens azért állapíttatott meg, hogy amennyiben a kivetések ennél nagyobb eredményt, tüntetnének fel, ezáltal a törvényhozásnak lehetővé tétessék az adókulcsnak leszállítása. Az adókulcsnak leszállítása azonban az én javaslatom értelmében már ezen feltételtől függetlenül mostan megtörtént. (Helyeslés) Mindazonáltal, mivel igen nagy súlyt helyezek arra, hogy semmi tekintetben ne változtassunk egyelőre azon a tehermegosztáson, amelyet az eredeti adóreform-javaslatok kontempláltak és mivel nem ugyan a gyarkorlatban bekövetkezhetőnek, de elméletileg lehetségesnek tartom azt, hogy valaki azt mondja : a maximális kontingens elejtése ezen osztályok adóterhének emelésére vezetne, ami pedig tőlem távol áll — mert, amint mondom, remélem, hogy a most megállapított adókulcsok azt a körülbelül 29—30 millió korona közt mozgó jövedelmet biztosítani fogják az államnak, ennélfogva abból a czélból, hogy ugyanaz a megnyugtatás, amely az államnak a minimális kontingensmegállapitással nyujtatik, amelyre gyakorlatilag szintén nem kerül sor, hogy ugyanez a megnyugtatás a másik oldalon az adózó közönségnek is nyujtassék, habár azt hiszem, hogy a gyakorlatban erre sem lesz szükség — arra indít, hogy az előttem szólott ifjabb Erdély Sándor képviselő ur módosítását elfogadom. (Helyeslés.) Mivel pedig ez a módosítás magában foglalja azt a módosítást is, amelyet az előadó ur volt szíves javaslatba hozni, azt hiszem, hogy az ifj. Erdély Sándor képviselő