Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-403
bÖ3. országos ülés 1912 június 2í-én, hétfőn. 67 t.-ezikk 19. §-ával szemben lényeges változtatást tartalmaz, amennyiben a kereseti adó kulcsát 5%-ról, illetve 4%-ról leszállítja 3%-ra, sőt kisebb jövedelmeknél 2%-ban, illetve 1%-ban állapitja meg. Ezen adókulcsleszállitást a legnagyobb örömmel üdvözlöm és pedig örvendetesnek tartom ezt egyrészről azért, mert a kis gazdasági exisztencziák adóterhen könnyít, másrészről azért is, mert az általános kereseti adónak kulcsát oly mértékben szállítja le, hogy most már ezt az adót elviselhetővé teszi, (Igaz! Ügy van !) ami egyúttal természetszerűleg hozzájárul ahhoz is, hogy az adózók keresetüket, illetőleg jövedelmüket bevallják és ez által a maguk részéről is hozzájárulnak ahhoz, hogy egyenes adóinknak annyira szükséges reformja valóban megvalósuljon. A tárgyalás alatt lévő szakasz az előző szakaszban foglalt adókulcs leszállítására való tekintettel a kereseti adónak minimális évi főösszegét állapitja meg. Ezen megállapítást elvi szempontból nem tudnám elfogadni, mert véleményem szerint a kereseti adó felépítése mellett, illetőleg a kulcs megállapítása, a minimális adóalap, valamint a bevallást biztosító intézkedések mellett a minimum megállapításának szüksége fenn nem forog, gyakorlati szempontból pedig a helyzetet olyképen látom, hogy a megállapított minimális összeg a tényleges adóeredmény mögött marad és így normális viszonyokat véve tekintetbe, nézetem szerint ennek a minimumnak törvényes biztosítása nem szükséges; abnormis időket tekintve pedig egyáltalában nem tartanám helyesnek azt, hogy a rendkivüli krízis, gazdasági j)angás idején az adók — és épen a kereseti adók — fokozottabb mértékben sújtsák az adót viselőket. Ha mindazonáltal a törvényjavaslat ezen intézkedését, amely tudniillik a minimális főösszeget megállapítja, mégis elfogadom, illetve módositványomat ehhez csatolom, ebben engem az vezet, hogy. nagyon jól tudom, hogy államháztartásunk mérlege, sajnos, nem engedi meg azt, hogy valamelyik bevételi tétel kisebb legyen, s ennek folytán egészen addig, amíg az uj adótörvények életbeléptetése nyomán az adóeredmények nem mutatják meg azt, hogy a kereseti adónál ezen minimális főösszeg megállapítására nincs szükség, én azt a törvényben benhagyandónak tartanám. (Helyeslés.) De már most bátor vagyok kijelenteni azt, hogy, amennyiben az adóeredmények az uj adótörvények alapján kedvezők lesznek, kivánatosnak tartanám, hogy az általános kereseti adónál a minimális adófőösszeg a törvényből hagyassék ki. (Helyeslés.) Ha azonban a törvény egyáltalában megállapítja az adó főösszegét,, akkor nézetem szerint nagyon helytelenül teszi azt, hogy csakis egy irányban állapitja meg, t. i. épen abban az irányban, amely az adózók terhére esik ; megállapítja ugyanis a minimális adó főösszegét és olyképen rendelkezik, gy az esetben, ha valamely évben ez az adófőösszeg nem kerül ki, pótkivetésnek van helye. Arra az esetre azonban, hogyha az általános kereseti adó főösszege esetleg emelkedik, vagy erősen emelkedik, nem gondol és ebben az esetben tulaj donképen az a többlet, a mely ilyképen előáll, az államháztartásban felhasználtatván, más adónemek viselőinek javára esik. En ezt annál inkább méltánytalannak tartom, mert, véleményem szerint, az általános kereseti adó, daczára a leszállított adókulcsnak, mégis nagyon súlyosan nehezedik az adóviselők vállára, ami pedig nagyon fontos és figyelembe veendő akkor, mikor tudjuk azt, hogy iparunk és kereskedelmünk tőkeszegény, értelmiségi osztályaink keresete pedig bizonytalan és kedvezőtlen. (Igaz! ügy van!) Ha tehát elfogadjuk azt, hogy az adókulcs leszállítása következtében a minimáüs főösszeg megállapítandó, nagyon helytelen volna elejteni az 1909 : XI. t.-czikk 19. §-ának azt az intézkedését, amely megállapítja az adófőösszeget mint maximumot. Kiegészítő módositványom tehát épen arra irányul, hogy ennél a szakasznál a maximális adófőösszeg vétessék fel és módositványomban támaszkodom épen az 1909 : IX. t.-czikk 19. §-ának intézkedésére és azt hiszem, hogy ez nincs ellentétben az igen t. pénzügyminister ur által előterjesztett törvényjavaslat intézkedésével sem, mert hiszen ezen javaslat nem kontemplálja, hogy többlet legyen az adófőösszegben, nem az a czélja, hogy magasabb összegű adó szedessék be egy évben, hanem egyenesen az a czélja, hogy az adóterhen könnyítsen, mert hiszen épen azért szállítja le a kereseti adó kulcsát. Abban a reményben tehát, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur ezen módositványomat az előadottak alapján elfogadni szives lesz, bátor leszek azt felolvasni (olvassa) : »Az 1, 2 és 3%-kal kivetett általános kereseti adónak évi legkisebb összege 29 millió koronában, ellenben évi legnagyobb összege az 1913. évre 30,160.000 koronában, azon túl pedig ezen 30,160.000 koronának évről-évre 2 százalékkal növekedő összegében állapittatik meg. Ha valamely évben az elsőfokú kivetésnek eredménye, a 29 millió K, legkisebb adóösszegen alul marad és a hiány 1%-nál nagyobb, ennek fedezése végett arra az évre mindenkinél egyenlő százalék szerint pótkivetésnek van helye. A pótkivetés százaléka egész számban állapítandó meg ; a pótkivetést 33% erejéig a pénzügyminister rendeli el. Ha pedig valamely évben az elsőfokú kivetésnek eredménye az azon évre megállapított adó összeget legalább egy fél százalékkal meghaladja, az adó százalékának leszállítása iránt a legközelebbi költségvetési törvényben intézkedés teendő.<< Kérem módositványom elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Teleszky János pénzügyminister: A reparticzionális adók az ujabbkori elmélet kritikáját alig tudják megállani és ennélfogva ezek az adók a múlt idők maradványainak tekintendők. Valamely 9*
