Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-402

52 402. országos ülés 1912 június 22-én, szombaton. betáblázott követelések, a sorozás tekintetében minden más követelést megelőző rangsorozatba kerülnek, mig ellenkező esetben a városok ezen biztosítéktól, illetve annak előnyétől elesnének. Ugyanezen szakasz harmadik bekezdésébe beszúrandó volna a következő rendelkezés (olvassa) : »Ezen határozat ellen a magyar királyi közigazgatási bíróságnál panaszjogorvoslatnak van helye.« Ugyanis a törvényjavaslat szerint a kivetés és behajtás ügyében felmerülő vitás kérdésekben első fokon a városi tanács, másodfokon pedig a közigazgatási bizottság határoz. Sincs azonban intézkedés ezen javaslatban arra nézve, hogy a közigazgatási bizottság esetleges sérelmes határozata ellen harmadik fokon kereshessen az illető jogorvoslatot. Van szerencsém tehát javasolni a következő toldást (olvassa): »Ezen határozat ellen — vagyis a közigazgatási bizottság határozata ellen — a magyar királyi közigazgatási bíróságnál panasznak van helye.« Van még egy harmadik módosításom. Ugyanis a negyedik bekezdés végére beiktatandó lenne a következő rendelkezés (olvassa): »Ily intézmények lehetnek a vízellátás, csatornázás és közvilágítás.« A 12. §-nak erre vonatkozó intencziója az, hogy a belügyminiszter egyes városokat — a helyes sorrend és a városok anyagi erejének számbavételével — a szükségesnek mutatkozó közegészségügyi közintézmények fokozatos létesítésére vagy fejlesztésére s az e czélból szükséges dijak- vagy járulékoknak behozatalára kötelezhet. Méltóztassanak megengedni, bizonyos tekintetben aggályt okozhat ez, ha egy más felfogású és más szellemű kormány intézkedik e tekintetben a városokkal szemben. Tehát taxatíve fel kellene sorolni azokat az irányokat, amelyekben a kormánynak joga és kötelessége beavatkozni, sőt bizonyos intézmények létesítését elrendelni. Azzal szemben, hogy igy általánosságban — igaz, csupán a közegészségügy tekintetében — kívánja a belügyi kormány magának fentartani ezen súlyos rendelkezést, kérdés, hogy vájjon a városi autonómia szempontjából nem volna-e helyesebb, ha taxatíve felsoroltatnának azon esetek, amelyek körében — és csak azok közében — a kormány fel lenne jogosítva ilynemű intézkedések tételére. Magát az elvet általánosságban részemről elfogadnám, de aggodalommal tölt el, ha a taxativ felsorolás nincs meg a törvényben. Ezen módosítások elfogadását ajánlom az igen t. háznak. Elnök: Kíván valaki még szólani? (Nem!) Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólam. Lukács László ministerelnök: T. képviselőház! Csak igen röviden kívánok válaszolni az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak és mindenekelőtt kijelentem, hogy az első módosítást, amely arra vonatkozik, hogy a jogerősen kivetett dijak és járulékoknak a közigazgatási utón való behajtása helyett a közadók módjára való behajtást proponálja, elfogadom. (Helyeslés.) Hasonlóképen hozzájárulok a második pótláshoz is, mely szerint egy uj bekezdés vétetnék fel, amelyben kimondatnék, hogy ezen határozatok ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz, (Helyeslés.) Sajnálatomra nem járulhatok hozzá a harmadik módosításhoz és pedig azért, mert először nem tartom szükségesnek, másodszor azért, mert igen messzemenőnek tartom. Nem tartom szükségesnek azért, mert ha egyáltalában van jogosultság arra, hogy az autonómiát ilyen intézkedéssel megszorítsuk, az kétségkívül csakis a legimminensebb állami érdek, vagyis a közegészségügyi érdek szempontjából lehetséges. Továbbmenni e tekintetben veszélyesnek tartanám, már pedig a t. barátom indítványa szerint közvilágítás és egyéb czélokra is meg lehetne szorítani az autonómiát. Nem találom pedig szükségesnek ezt a taxácziót azért sem, mert hiszen a törvényjavaslat indokolásában, a mely a törvény interpretácziójánál mindig mérvadó, részletesen fel vannak sorolva azok a műveletek, amelyek a közegészségügy fejlesztése gyűjtőnév alatt érthetők és alkalmazhatók. Ennélfogva ebből a két okból, sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a harmadik indítványt elfogadhassam. (Helyeslés.) Hoványi Géza: T. ház! Az adott felvilágosítások után harmadik módosításomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Ezzel a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A javaslat eredeti szövegének változtatását csakis az előadó ur által proponált módosítás involválja. A Hoványi képviselő ur által beadott és fentartott két módosítás nem érinti az eredeti szöveget, hanem ahhoz pótlást javasol. Ennek folytán elsősorban magával a javaslat szövegével kell végeznünk, azután pedig a Hoványi képviselő ur által javaslatba hozott két pótlásra vonatkozólag teszem fel a kérdést, (Helyeslés.) Ha méltóztatik hozzájárulni, felteszem a kérdést: Elfogadja-e a t. ház a 12. §-nak az előadó ur által a bizottság nevében javaslatba hozott módosított szövegét, igen, vagy nem ? (Igen '.) Elfogadtatok. Most felteszem a kérdést a Hoványi Géza képviselő ur által beadott és fentartott két pótlásra nézve külön-külön. Először a képviselő ur első pótlására nézve. Méltóztatik azt elfogadni? (Igent) Elfogadtatik. Azután a második pótlásra nézve kérdem, méltóztatik azt elfogadni? (Igen!) Elfogadtatik. Ezzel a 12. §. elintéztetvén, következik a 13. §. Szojka Kálmán jegyző (olvassa a 13. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 14. §-t).