Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-402

ÍÓ2. országos ätés 19Í2 június 22-én. szombaton. m vényjavaslatban lefektetett elvek megvalósításának ideje megrövidíttessék, nem kívánom a t. ház ügyeimét hosszabb ideig igénybe venni, hogy kifejtsem azokat az elveket, amelyek határozati javaslatunk beadására most késztetnek. De néhány szóval mégis kénytelen vagyok ezeket az elveket ismertetni. A törvényjavaslat ugyanis az állam által rendelkezésre bocsátott négy millió felosztására vonatkozólag négy évi időszakot ad rendelkezésre, nevezetesen az 1913., 1914., 1915. és 1916. években történnék a törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint a kiosztás, ugy hogy 1913-ban 5 millió, 1914-ben 6 millió, 1915-ben 7 millió és 1916-ban az egész teljes 8 millió fordíttatnék a jelzett czélokra. Kilátásba helyezi a törvényjavaslat 30. §-a, hogy a városi igényeket teljes mértékben kielégítő uj városi törvény e törvény életbeléptetésétől számított két év alatt meglesz. De kénytelen vagyok rámutatni arra a körülményre, hogy a városok egy része, még pedig a legnagyobb városok, amelyek ebben a tekintetben a legnagyobb terhet viselik, a városok fejlesztése és a városi igények kielégítése szempontjából anyagi tehetségüknek már végső határán állnak. Megtettek és kénytelenek voltak megtenni mindent, hogy az igényeket, amelyeket a városi lakosság a városokkal szemben támaszt, lehetőleg a rendelkezésre álló anyagi eszközök segítségével kielégítsék, sőt igen sok esetben az anyagi erejüket meghaladó mértékben csak kölcsönök utján voltak képesek ezeket az igényeket kielégíteni. Most a javaslat szerint az első szakasz a 4 milliónak odaforditását az államrendőrség terheinek átvállalásával kívánja a városokkal szemben megvalósítani, vagyis az az óriási teher, amelyet épen a legerősebb városok a rendőrség fejlesztése tekintetében és az erre vonatkozó igények kielégítése tekintetében, lebet mondani: évi budgetüknek majdnem negyedrészét meghaladó összeg erejéig kénytelenek viselni, épen a rendőrség fejlesztése érdekében, igy vállaltatik át. Akkor tehát, amikor két év múlva e törvény meg fog alkottatni és a rendőrségre vonatkozó terhek az állam által fognak vállaltatni, akkor ezek a városok kétségtelenül kedvezőbb helyzetbe fognak jutni, mert ez azoknak az igényeknek kielégítését, amelyeket most épen az állami czélokat szolgáló rendőrségi feladatok teljesítése tesz lehetetlenné, lehetővé teszi, ezek az összegek ugyanis fel fognak szabadulni és más, társadalmi és egyéb közczélok valósi tására lesznek fordíthatók. Magam részéről azonban helyesnek és jogosnak tartom a városok azon törekvését és igényét, hogy be nem várva ezen időpontot, először az időre vonatkozólag nem négy, hanem két év alatt akarnák megvalósítani az itt kifejezett szándékot, másrészről pedig arra nézve, ami az államrendörségre vonatkozólag terveztetik, kivánKÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. XVII. KÖTET. nák az intézkedések megtételét az iránt, hogy a városokról a rendőrség terhe levétessék, hogy igy a négy millió a fokozatos két év alatt már most a városoknak rendelkezésére bocsáttassák, még pedig nem azon elv alapján, amelyet a törvényjavaslatban a belügyminister kifejezésre juttat, midőn kétségtelenül kívánja, hogy ez az összeg a városok rendőrségének fejlesztésére fordíttassák. De hogy ezt mikor és mily arányban, mely városok részére fogja juttatni, arra nézve semmi biztosíték a törvényjavaslatban nincs, hanem a segélyek hovaforditása tisztán és kizárólag a belügyminister által helyesnek tartott módon fog történni. Ez helyes dolog abból a szempontból, melyből a belügyminister ur ezen kérdést felfogta; de kérdés, vájjon meg lesz-e található mindenkor a helyes ut és az igazságos elbírálás a törvényben biztosított segélyek felosztása tekintetében. Helyesebb volna és sokkal nagyobb megnyugtatásra szolgálna, ha a belügyminister részére e tekintetben bizonyos direktívát szabna a törvény és ezen. direktíva nem lehet más, mint hogy a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok ezen négy millióból két éven belül addig, niig a törvényhozás határozott intézkedést fog szabni, a rendőrségre fordított kiadásaik arányának megfelelő állami támogatásban részesülhessenek. Kétségtelenül igaz, — és gondolt erre már maga a belügyminister ur is, midőn a törvényben intézkedik és ennek kifejezést is ad — hogy ezen összegekből, olyan városokat is lehet segélyezni, melyeknek rendőrsége egyelőre további fejlesztést nem igényel. Ebből következik, hogy igenis lehet segélyezni; de hogy fogja-e mindegyiket segélyezni, ez még nem következik belőle. Már pedig kétségtelen, hogy azon városok mindegyike, melyek ezen kiadásokat már erejük végső megfeszítéséig teljesitik, rá van erre szorulva. Továbbá a törvényjavaslatnak ilyen alakban való elfogadása esetén csak két év múlva fog bekövetkezni mindezen igényeknek a valóra váltása, ellenben az általam ezennel benyújtott határozati javaslat értelmében már két év alatt hozzájutnának a városok az ezen törvényjavaslatban kontemplált négy millióhoz és oly városok, melyek már eddig nagy erőfeszítéssel a rendőrségre fordított kiadásaikkal magukat túlterhelték és más egyéb városi igények kielégítését épen ezen okból nem tudták megvalósítani, azon szerencsés helyzetben lesznek, hogy ezen két év alatt a most általam javaslatba hozandó arány szerint jutandó államsegélyből igen sok szocziális és egyéb kulturális feladat megvalósításához hozzá fognak jutni. Mert jövőre nézve, midőn már a kontemplált városi törvény tényleg meghozatik és az állam a rendőrségre vonatkozó törvényt szintén meg fogja alkotni, nincs semmi kilátásuk arra nézve, hogy az államtól e czimen segélyben, 7