Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-402

W2. országos ülés 1912 június 22-én, szombaton. il mint ami ebben foglaltatik, elképzelni sem tudok. Mert hogy a város és a falu között ilyen ellentétet statuáljanak és a város fejlesztését ugy tekintsék, mint amelylyel a falunak rovására dolgozunk, azt igazán, egész tárgyilagosan tekintve a dolgot, még csak megérteni sem tudom.' Hiszen mindenütt azt látjuk, hogy minél fejlettebb egy országnak a városi státusa, annál fejlettebb annak az országnak az agrikulturája is, mert az a falu a maga produktumai részére eo ipso annál biztosabb piaczot talál, ugy bogy ba az agrikulturát fejleszteni akarjuk, annak legbiztosabb, mondhatom egyedüli eszköze, hogy a városokat fejleszszük. (Élénk helyeslés.) Minél magasabb fokra fejlesztjük a városokat, annál inkább tekintettel vagyunk a falunak létfeltételeire, annál inkább előmozditjuk mindazon előfeltételeket, amelyekből falvak virágzása függ. (Ugy van! Ugy van!) T. ház! A város és a falu között kétségtelenül vannak bizonyos ellentétek, amelyekre kiterjeszkedni nem akarok, mert hiszen a rendelkezésre álló idő sokkal rövidebb, hogysem ezen kérdésekkel hosszasabban foglalkozzunk. De hogy gazdasági ellentétek város és falu között nincsenek, az kétségtelen, mert a város prosperitása feltétlenül maga után vonja a falu prosperitását. (Igás! Ugy van!) Nagyon sajnálnám, hogyha ilyen félreértésen alapuló törekvésekkel — mert hiszen másnak nem minősithetem — egy ujabb harczi anyagot hoznánk be ebbe a mi úgyis széttagolt társadalmunkba. Hiszen, ha közéletünkön széttekintünk, a Hobbes-féle »bellum omnium contra omnes«-féle elv jut az ember eszébe, oly izzó gyűlölettel látjuk a legkülönbözőbb irányzatokat egymással összeütközni. Hát, hogy most olyan téren, ahol érdekközösség van, érdekellentétet statuáljunk és harczba vigyük, mint a kommüniké szól, a falvak törekvéseit a városok törekvései ellen: ez igazán vétek volna a magyarság ellen, a nemzet ellen. (Ugy van! Ugy van !) T. ház! Ma egy általános szocziológiai jelenséggel állunk szemben, amire t. barátom Szentpály is rámutatott: azzal az általános jelenséggel, hogy mindenütt a lakosságnak a városokban való tömörülése adja meg a mai kornak képét. "^ Néni akarok részletesebben foglalkozni ezzel, csak azt említem fel, hogy amig Németországban a múlt század elején egyetlen város volt 100.000 lakoson felül, ma 48 város van, amelynek 100.000-en felüli lakossága van; Nagybritanniában pedig a 100.000-en felüli lakossal biró városok száma eléri az ötvenet. Ez egy mindenütt érvényesülő általános jelenség, s minél inkább akarunk a Nyugat felé közeledni, annál kevésbbé vonhatjuk ki magunkat ezen irány alól. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképen a városi törvénynek csak előkószitő stádiuma. Egy bizonyos fokig szerencsés helyzetben van országunk, tudniillik a városi törvényt ugy alkothatja meg, hogy ez a fejlődésnek egészséges irányait jelölje ki. Épen azért rendkivüli súlyt helyezek arra, hogy a városi törvény mindazon szempontok figyelembevételével készüljön el, amely szempontok a mai modern gazdasági életben és különösen a városi életben, mint üdvösek és hasznosak megvalósultak ós viszont, mindazon árnyoldalakat, amelyek a városi élettel ezidőszerint, ugy látszik, szinte elválaszthatatlanul kapcsolatosak, igyekezzék legalább a minimumra szorítani. (Helyeslés.) Ma még az ország abban a helyzetben van, — hiszen százezer lakosú város Budapesten kívül csak egy van — hogy egy igazi egészséges városfejlesztési politikát tud inaugurálni. Nekünk ezt a helyzetet fel kell használnunk és az az indokolás, amely ehhez a törvényjavaslathoz van fűzve, engem tökéletesen megnyugtat afelől, hogy a belügyi kormány tényleg át van hatva egy okos, észszerű városfejlesztési politika horclerejétől s legjobb igyekezetével azon van, hogy egy minden igényt kielégítő városi törvény megalkotására nyújtson segédkezet. (Helyeslés.) Egy másik mozzanat t. képviselőház, amelyre épen ezzel a mai törvényjavaslattal kapcsolatban fel akarom hivni a t. ház és a belügyi kormány figyelmét, tulajdonképen a városoknak ebből a nagymérvű fejlődéséből mintegy logice folyik. Maga az indokolás jelzi, hogy azok a keretek, amelyeket a városokra az 1886 : XXI. és XXII. t.-cz. megalkotott, tényleg szűkek, a városok ezeken túlnőttek. Ezek a keretek ebben a törvényjavaslatban mutatkoznak éjien nagyon eklatánsán szűkeknek egy ponton: t. i. a törvényhatósági jogú ós rendezett tanácsú városoknak egymással szembeállítása pontjánál, amennyiben a rendezett tanácsú városok a városi létnek azokkal a feltételeivel, amelyekkel a törvényhatósági városok birnak, ma nem birnak. Ez a most előttünk levő törvényjavaslat mutatja eklatánsán, hogy mennyire visszás a mai helyzet és hogy ezeket a kereteket nekünk okvetlenül tágítanunk kell, vagyis azoknak a városoknak, amelyek ma rendezett tanácsúak, de melyek a városi élet és fejlődés minden feltételeivel birnak, szintén meg kell adnunk mindazokat a lehetőségeket és feltételeket, melyek az egészséges továbbfejlődésnek útját egyengesse. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a törvényhatósági jogú városok között van négy, amely lakosainak száma 20.000, vagy azon felül van. Baja 21.000, Komárom 22.000, Pancsova 22.000, Selmecz- és Bélabánya 15.000 lakossal bir. E négy törvényhatósági város egyenként 50.000 K. segélyben részesül. Már most méltóztassanak ezzel szemben tekintetbe venni, hogy itt van Brassó 41.000 lakossal, részesül 27.000 K. segélyben, Czegléd 33.000 lakossal, részesül 26.000 K. segélyben, Nyíregyháza 38.000 lakos-