Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-402

június 22-én, szombaton. 46 402. országos ülés 1912 megnyilvánulnak, jórészt a városi élet kifejlődésével és a városok lakosságának nagymérvű szaporodásával függnek, össze. Valamely ország fejlettségét ma városainak fejlettsége szempontjából ítéljük meg. Minél fejlettebbek, minél rendezettebbek, minél nagyobb intézményekkel, közlekedési eszközökkel rendelkeznek a városok, annál fejlettebb természetszerűleg az állam is és bátran mondható, hogy a kormányok belügyi politikájának első és legfontosabb feladata a városok fejlesztése kell, hogy legyen. (Igaz! TJgy van!) Ezzel a nagy fejlődéssel kapcsolatban a városok igényei is nagy mértékben emelkedtek, ugy hogy ez a mostani segélyezés vagy kárpótlás, amelyet a magyar állam a városoknak nyújt, csak utánzása a külföldi példának. Angliában például 1891-ben és 92-ben 27 millió koronával segítette az állam a városokat a városi rendőrség, közegészségügy és egyéb terhek kiadásainak fedezése végett; Belgiumban a különböző fogyasztási adókat engedték át a városoknak; Francziaország az ipari adó egy részét, 8 százalékát, juttatta a városoknak; Poroszországban pedig 1893-ban, mint köztudomású, a hozadéki adókat, a föld- és a házadót engedte át az állam a városok részére. Nagyon érdekes összehasonlítást nyújt egy német város költségvetése; ebből látható, hogy a német városok az utolsó években minő óriási fejlődésen mentek keresztül. Grörlitz sziléziai városnak például körülbelül 85.000 lakosa van. A város folyó költségvetése ez évre 10,299.000 márka volt, ugyanannyi a kiadása is. De Grörlitznek a bevétele hozadéki adóban, földadóban és házadóban 281.000 márka, sörfogyasztási adóban 44.000 márka. Innen megítélhető a német városoknak óriási fejlődése. Csak nálunk nem történt az utolsó huszonöt évben .semmi, amint a javaslat indokolása is elismeri. Maguk a 48-iki törvényhozók is sokkal nagyobb figyelemben részesítették a városokat, mert akkor tervben volt egy külön városi törvény megalkotása. 1886-ban a városokat a községekkel együtt szabályozták, a törvényhatósági városokat pedig a vármegyékkel. Nálunk ez a mostani törvényjavaslat az, amely az első jelét adja annak, hogy a kormány és a törvényhozás nálunk is komolyan foglalkozik a városok fejlesztésével. A kiindulási pont tulajdonképen az volt, hogy a városokat rekompenzálni kell azokért a kiadásokért, amelyeket az állami természetű közigazgatási teendők terén végeznek. E közigazgatási teendők kiadásai ezelőtt körülbelül három évvel 8 millió koronára rúgtak. Azóta ez az összeg természetesen emelkedett. Felét, négy milliót — ma már öt millió koronát — a rendőrség segélyezésének és fejlesztésének költségei emésztik fel. Kétségtelen dolog tehát, hogy e törvényjavaslatnak sok tekintetben az a hatása lesz, hogy a városok feladataiknak sokkal nagyobb mértékben tudnak majd megfelelni. Erre annál is inkább szükség van, mert nálunk nemcsak közigazgatási és közgazdasági czélok fűződnek a városokhoz, hanem nagy nemzeti érdekek is. (Helyeslés.) Mindannyian méltóztatnak tudni, hogy a magyarság asszimiláló ereje a városokban nyilvánul meg. (Helyeslés.) Mindnyájan tudjuk, hogy nemcsak Budapest, de Pozsony, Sopron, Temesvár nagyrészben német lakosságú volt, de azután túlnyomó részben magyar várossá fejlődött. (Helyeslés.) Épen azért nagy örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot. Nagyon helyesek az intézkedései, különösen, azok amelyek a rendőrség fejlesztésére valók és amelyek a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek helyzetét vannak hivatva javítani, továbbá azok, amelyek nagy részben képessé fogják tenni a városokat a közegészségügyi kiadásaiknak teljesítésére. Csupán azon észrevételem volna a törvényjavaslat ellen, hogy a rendőrség fejlesztésére fordítandó 4 millió gyorsabb tempóban adassék ki; a jövő évben 2 millió, a következő évben 2 millió. így lesz ez helyesen, mert a 20. §-ban a kormány a rendőrség fejlesztésére vonatkozó törvényjavaslatnak két év alatti bemutatására van utasítva. Ez tulajdonképen ellentétben van az 1. §-sal, mely szerint ez az összeg négy éven keresztül folyósítandó. Ez az észrevételem volna. Különben, ismétlem, örömmel fogadom el általánosságban a törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps.) Elnök : Ki következik ? Mihályi Péter jegyző: Antal Géza! Antal Géza: T. ház! Azok után a méltató szép szavak után, amelyekkel Szentpály t. barátom és képviselőtársam ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot a t. ház előtt ismertette, tulajdonképen nagyon kevés szavam volna magához a törvényjavaslathoz és ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert két általános érdekű mozzanatra óhajtom a t. ház figyelmét felhívni. Az egyik egy sajátságos törekvés, amely a városfejlesztéssel kapcsolatban a város és a falu között bizonyos ellentétet akar statuálni és mozgósítani, harczba akarja vinni a falut, a maga érdekeiért, amint azt körülbelül egy hónappal ezelőtt, ha nem csalódom egy kommünikészerü czikkben a legkülönbözőbb lapokban olvashattuk. Leszek bátor ennek a közleménynek egy passzusát felolvasni, amely a következőleg szól (olvassa): »Nem lehet kifogásunk az ellen, ha a városok a városi érdekekért sikra szállanak, de mivel nyilvánvaló, hogy törekvéseik utján akarva-nemakarva szembehelyezkednek részben a falusi földmivelőosztály érdekeivel, a falusi nép, a falvak ezrei is hozzá fognak látni a szervezkedéshez és felveszik harczot a falusi nép érdekeiért«. Hát, t. ház, én valami képtelenebb állítást.