Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

i29. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. 527 ajánlott módosítással kívánja elfogadtatni. (Helyeslés.) Szemben áll tehát egymással a pénzügyi bizottság által ajánlott szöveg és Sándor Pál képviselő urnak módosítása, amely a törvényjavaslat eredeti szövegét az ő módosításával kívánja elfogadtatni. Miután a két szöveg egymással szemben áll, szavazásra akkép kell feltenni a kérdést, hogy felteszem a kérdést a pénzügyi bizottság által ajánlott szövegre; ha ez elfogadtatott akkor ezzel a módosítás mellőztetett ; (Helyeslés), ha pedig a t. ház a pénzügyi bizottság szövegezésében nem fogadná el a szakaszt, akkor Sándor Pál képviselő ur módosítását jelentem ki elfogadottnak. (Helyeslés.) Sándor Pál: A kérdés feltételéhez kívánok szólani. Az én indítványom halasztási kérdés, először kérném tehát ezt a halasztási kérdést feltenni. Elnök: Azt hiszem, a képviselő ur a halasztás fogalmát az adott esetben nem egészen jól értelmezi. Halasztási kérdés volna az, ha a képviselőház nem akarna most állást foglalni e kérdés tekintetében. (Ugy van! TJgy van!) De itt nem az érdemleges határozat elhalasztásáról van szó, hanem egy törvényjavaslat egyik szakaszának érdemleges intézkedése felett kell dönteni a háznak, amely intézkedésre a benyújtott módosítás vonatkozik. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy ez nem halasztási indítvány. Sándor Pál: Kérem, belenyugszom. Elnök: Méltóztatik tehát belenyugodni abba, hogy a kérdést ugy tegyem fel, amint javasoltam, tudniillik elsősorban a bizottsági szövegre. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e az 5. §-t a pénzügyi bizottság módosításával, igen vagy nem? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a ház többsége a pénzügyi bizottság által javasolt szövegben fogadja el az 5. §-t. Nyegre László jegyző (olvassa a 6—14. §§-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel, t. ház, maga a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, harmadszori felolvasása a ház legközelebbi ülésének napirendjére fog kitüzetni. T. ház! E törvényjavaslattal kapcsolatban javasolja a pénzügyi bizottság a beruházási törvényezikkek alapján foganatosított munkálatokra vonathozó ministeri jelentós tudomásulvételét. (Helyeslés.) Gondolom, kijelenthetem, hogy a ház a ministeri jelentést a pénzügyi bizottság javaslata értelmében tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik a napirend második tárgya, a külkereskedelmi és a külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása (ír. 664, 692), még pedig az általános vita. Az előadó urat illeti a szó. Heltai Ferencz előadó: T. képviselőház! A tárgyalás alatt levő 664. számú törvényjavaslatban a kormány a külpolitikai helyzetre való tekintettel felhatalmazást kér, hogy egyes külállamokkal a kereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes szabályozása czéljából a szükséghez képest ideiglenes megállapodásokat létesíthessen, átmeneti rendelkezéseket tehessen, illetőleg az ideiglenes megállapodásokat 1913. évi deczember hó 31-ig terjedő hatálylyal rendeleti utón életbeléptethesse. Mivel a külpolitikai helyzet teljesen kizárja azt, hogy a kormány késlekedjék ilyen megállapodások létesítésével, ha esetleg azokat a megállapodásokat a ház elé nem hozhatja: ennélfogva a javaslat teljesen igazolva van. Hasonló preczedensek voltak már a múltban is. A pénzügyi bizottság és a közgazdasági bizottság nevében kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni ? Wittmann János: Csak egészen röviden óhajtok beszélni. Elnök: Wittmann János képviselő urat illeti a szó. Wittmann János: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy tekintettel az idő előrehaladottságára, igen röviden, csak néhány szót szólhassak és a magam és a gazdaközönség megnyugtatására kérjem a kereskedelmi minister urat, hogy erre a meghatalmazási törvényjavaslatra vonatkozólag némi felvilágosításokat adni kegyeskedjék. Tudom jól, hogy hasonló meghatalmazási javaslatok más időkben, normális viszonyok között minden nagyobb emóczió nélkül megadattak. Ma azonban, a mi viszonyaink között más a helyzet. Tudjuk, hogy az évtizedek óta fennálló két tábor, t. i. a merkantilisták és az agráriusok tábora, jóllehet többször kölcsönösen nyilatkoztunk abban az irányban, hogy a két tábor érdeke csakis kölcsönös jóhiszeműség, mindkettőnek anyagi és erkölcsi jóléte mellett biztositható, s ez alkalommal kölcsönösen elismerte egymás érdekeinek a jogosultságát, mégis szemben áll egymással. A két tábor közötti ellentétek az utóbbi időben nemcsak, hogy nem enyhültek, hanem mindinkább eltávolodott egymástól ez a két irányzat. Figyelembe veendő körülmény az is, hogy nem is olyan rég, talán két hónappal azelőtt itt egy u. n. vámpolitikai központ alakult, amely anélkül, hogy a gazdáknak tudomása lett volna róla, anélkül, hogy azokat bevonták volna, már első ülésén azzal fenyegette a gazdákat, hogy azokat a kereskedelmi és vámpolitikai szerződéseket, amelyeknek a mindinkább fokozódó drágaságot is tulajdonítják, a legelső adandó alkalommal be fogják szüntetni. Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy engem 25 éves politikai multamban nem közjogi, hanem gazdasági kérdések vezéreltek, mert meggyőződésem az, hogy Magyarországon, mint földmivelő államban, legelsőrendü kötelességünk a gazda-