Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-429
528 429. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. közönség létalapjait megerősíteni, mert ha ezt nem teszszük, akkor ezt az állam ereje és teljesítő képessége sínyli meg. (ügy van! ügy van!) A jelenleg érvényben levő vám- és kereskedelmi szerződések megalkotása körül tán nekem is volt némi érdemem, s egész multammal ellenkeznék, hogyha ebben a kérdésben elfoglalt álláspontomon bármily csekély mértékben változtatnék, vagy e szerződések kérdésében bármi változást helyeselnék. Őszintén megvallom, hogy egyfelől ennek a vámpolitikai központnak a fellépése, másfelől az osztrákok részéről felhangzó nyilatkozatok, de az ipari és kereskedelmi, szóval az egész merkantil irányzatnak évek óta tanúsított magatartása és ellennállása folytán némileg indokoltnak tartom azt az aggodalmat, hogy az 1917. év közeledtével a gazdaközönség millióinak existencziális érdekében álló megállapodások veszélyeztetve lesznek. Nekem az a meggyőződésem, hogy a mi gazdaközönségünk csak azóta lélegzett fel, és erősödött meg kissé, mióta nyersterményei is némileg óva vannak szemben azzal a múltban uralkodott állapottal, hogy a nyugat felé azok kivitele el volt zárva. . Nem akarok ez alkalommal az idő előrehaladott voltára való tekintettel e kérdésre bővebben kiterjeszkedni, csak az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy javaslata nem egészen világos, nem fejezi ki egész tisztán, hogy tulajdonképen, mi a kereskedelmi kormány szándéka. Ezért kérem az igen t. minister urat, kegyeskedjek nyilatkozni, vájjon helyesen értelmeztem-e, hogy a felhatalmazás csak azon ideiglenes, kereskedelmi és forgalmi szabályzatokra, megállapodásokra és átmeneti rendelkezésekre vonatkozik, (Halljuh! Halljuk!) a melyek az 1913. évig birnak hatálylyal, továbbá azt bátorkodom kérdezni, hogy vonatkozik-e ez a felhatalmazás a fennálló szerződések elvi álláspontjának módosítására, nevezetesen az élő állatok behozatalára és a tengerentúli fagyasztott hus behozatalának a kérdésére is. Amennyiben ezekre is vonatkoznék, én ebben rettenetes nagy sérelmet látnék a gazdaközönségre nézve, és nagyon kérem a t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék figyelembe venni, hogy itt Magyarországnak mint földmi velő államnak egyik legfontosabb kérdéséről, az összes gazdaközönség exisztencziális érdekeiről van szó. Igen kérem a t. kereskedelemügyi minister urat, kegyeskedjék ebben a kérdésben a magyar gazdaközönséget tájékoztatni. (Halljuk' Halljuk!) Elnök: Kivan még valaki szólni. (Nem.) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kíván szólani. Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy számolva az idő előrehaladottságával, lehetőleg röviden igyekezzem megadni a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket Wittmann János t. képviselő ur most felvetett. Ami mindenekelőtt a vámpolitikai központra vonatkozó megjegyzéseit illeti, őszintén megvallom, hogy én is sajnálom, hogy e tekintetben a gazdaközönség és a kereskedelmi körök között nem jött létre az az egyetértés, amely kontempláltatott, mert a nyár folyamán a két egyesületnek küldöttjei azt a tervet vetették fel és propagálták előttem, amelynek végrehajtását magam is előnyösnek tartottam volna, hogy meg fogják egymást érteni és közösen fogják ezt a munkálatot elvégezni. Minden esetre sok félreértés lett volna ezáltal kiküszöbölhető; de remélem, hogy ez nem történt meg, koránt sem fogja azt jelenteni, hogy a két irányzat kőzött, amint a t. képviselő ur mondotta, az agrárius és a merkantilis irányzat között, az ellentétek kiélesednének és remélem, hogy meg fogják találni a kellő harmóniát azon nagy kérdésben, amely eléjök állíttatott. Ami már most a t. képviselő urnak magára a törvényjavaslatra vonatkozó aggályait illeti, e tekintetben legyen szabad röviden a következőket kijelentenem: Mindenesetre azt hiszem, hogy mindenki világosan érti a törvénynek azon rendelkezését, hogy, mivel itt csak külkereskedelmi viszonyainknak ideiglenes rendezéséről van szó, ez ugy van értelmezve, hogy az 1913. év végével ezen rendelkezésnek joghatálya lejár. Minden olyan intézkedés tehát, amely az 1913. éven túlmenő joghatálylyal volna teendő, mindenesetre ujabb törvényhozási intézkedést fog igényelni, az a ház elé fog terjesztetni, a ház azt tárgyalni fogja és módjában lesz a t. háznak e tekintetben újólag álláspontját kifejezni. (Helyeslés.) Ez egészen analóg eset ahhoz, amely eddigi törvényeinkben foglaltatik; ezeket a diszpozicziókat vettük fel a múltban, ez az elv vezetett minket és most sem szándékozik a kormány ettől eltérni. (Helyeslés.) Felveti azután a t. képviselő ur azt az aggályát, hogy nem fognak-e esetleg 1917-en túlmenő intézkedések történni ? Én azt hiszem, hogy ami magát a törvényjavaslatban foglalt felhatalmazást illeti, ebből kétségtelen, hogy ezen törvényjavaslat alapján 1913-on túlmenőleg intézkedés nem történik. Ez az aggálya, amely főleg azon tárgyalásokra vonatkozik, amelyek ennek és a következő évnek a folyamán megindulhatnának és azon megállapodásokra, amelyek ezen idő alatt létrejöhetnének, e tekintetben legyen szabad kijelentenem, hogy a kormány a maga részéről is teljesen méltányolja azt a jelentőséget, amely abban a tényben rejlik, hogy nekünk 1917-ben teljesen szabad kezünk lesz minden irányban. Igen nagy súlyt fog a kormány helyezni arra, hogy akként járjon el, hogy az ebben rejlő előnytől a magyar közgazdaság meg ne fosztassák. (Helyeslés.) A t. képviselő ur azután részletkérdéseket is 1 volt szíves felvetni, nevezetesen az élő állatok
