Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

526 ',29. országos ülés 1912 vihető keresztül, tehát gondoskodni kell arról, hogy a kivetés elhalasztható legyen. Ez megtörténik azzal a javaslattal, amelyet a pénzügyi bizottságban voltam szerenesés benyújtani és amelyet a bízottság magáévá is tett. A jövő azután a további fejlemények kérdése. (Igaz! Ugy van!) Hogy a mostani depresszió meddjg fog tartani, azt megmondani nem lehet. Én optimistább vagyok e tekintetben, mint az előttem felszólaló t. urak. Hogy melyikünknek lesz igaza, azt a jövő fogja megmutatni. Egyet azonban ne méltóztassanak elfelejteni. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a modern gazdasági élet fejlődése folytán mind sűrűbbek és sűrűbbek a gazdasági krízisek, mind mélyebbek a keletkező hullámok, de viszont mint ahogy mindig sokkal gyorsabban jönnek, mint azelőtt, ugy sokkal gyorsabban is múlnak el, mint azelőtt. Az a hullámvonal, amely eddig sokkal lassúbb ütemben rezgett, ma sokkal gyorsabb rezgéseket visz véghez, ugy hogy nem optimizmus kell hozzá, hanem csak az eddigi tapasztalatok higgadt mérlegelése mondatja velem, hogy nem lehet most megítélni azt, hogy ha majd a külpolitikai helyzet javul — amit remélnem kell — akkor ez a mostani nagy depresszió nem-e fog hirtelen egy talán tulnagy, sőt talán egészségtelen fellendülésre is vezetni. (Igaz ! Ugy van!) Ha pedig ez bekövetkeznék és a gazdasági helyzet az év első felében igy javulna, akkor én, mint pénzügyminister, nem lehetek abban a helyzetben, hogy az adók kivetésénél az adóreform hatását ne érvényesíthessem s akkor természetesen az érdekeltek is a legnagyobb megnyugvással fogják vehetni, hogy ez a kivetés tényjeg megtörténjék. Meg lesznek nyugodva nemcsak azért, mert tényleg jobb lesz a helyzetük, mint ahogy ma hiszik, hanem azért is. mert az a tájékozatlanság és bizonytalanság, amely az adótörvények tekintetében ma uralkodik, meg fog szűnni. Mindennél fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam Sándor Pál t. kéjjviselő ur határozati javaslatát, amelyet ő ugyan most visszavont, de amelyhez hasonlót, mint mondotta, az 5. szakasznál szándékozik benyújtani. Azért méltóztassanak megengedni, hogy még egy okot hozzak fel, — hogy ne kelljen még egyszer felszólalnom — miért nem fogadhatom el a képviselő ur határozati javaslatát, ívem fogadhatom el már azért sem, mert a képviselő ur az 1909. XI. t.-cz. életbeléptetését is el akarja halasztani. Ez a közadók kezeléséről szóló törvény. Ez életbe léptethető, tekintet nélkül arra, hogy az anyagi diszpozieziók tekintetében régi vagy uj törvények-e az irányadók, és én mindenesetre szükségesnek és kívánatosnak tartóin, hogy legalább ez a törvény már most január 1-én életbelépjen. Ez az adók adminisztrácziója tekintetében a feleknek nagyon sok könnyítést nyújt egyfelől, de czéldeczember 17-én, kedden. szerű annak életbeléptetése másfelől azért, mert ha már a kedvezőtlen helyzet folytán a többi törvények alapján az adókivetés tényleg nem lesz eszközölhető, legalább legyen meg a hirtelen támadt inczidensből hasznunk, hogy közegeink ne egyszerre terheltessenek tulsok uj dologgal, hanem a jövő év elejétől fogva beleszokjanak a közadók kezeléséről szóló törvény végrehajtásába és később foglalkozzanak a többi törvényekkel. Ez nem fog anomáliákra vezetni abban a tekintetben, hogy a régi kezelési törvény bizonyos adók kivetésére vonatkozó diszpozicziókat tartalmaz, mert épen azért van a szövegben hivatkozás az 1875. törvényekre, valamint az azokat módosító későbbi törvényekre, hogy ha bekövetkeznék az a helyzet, hogy a régi törvények alapján kell az adót kivetni, daczára annak, hogy január 1-én életbelépett a kezelési törvény, a kezelési törvénynek a kivetésre vonatkozó diszpozicziói nem fognak életbelépni, hanem ezeknek helyébe alkalmaztatni fognak továbbra is az 1883. évi XLIV. t.-czikknek a kivetésre és a kivetési eljárásban használható fellebbezésekre vonatkozó intézkedései. Mindezeknél fogva tisztelettel kérem a képviselőházat, méltóztassék az appropriácziós törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: A tanácskozás be lévén fejezve, következik a szavazás. Kérdem a t. háztól, elfogadja-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) A törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre László jegyző: (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—4. §-át, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 5. §-t.) Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház! Indítványozom az 5. §-hoz a következő módosítást, (olvassa) : A 690. számú törvényjavaslat 5. §-ának utolsó bekezdésébe. »Addig, amig az 1913. évi január hó 1-én életbe lépő stb. . . . meg nem történik — helyébe tétessék. Az 1909. évi VII., VIII., IX., X., XII., valamint az 1912. évi LIII. t.-czikkek életbe lépte 1914. január l-ig elhalasztatik, ennélfogva . . . stb.« A szöveg többi része megmarad. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. T. ház ! mielőtt a kérdést feltenném, figyelmeztetem a t. házat, hogy tulajdonképen házszabályaink értelmében a bizottsági szöveg képezi a tanácskozás tárgyát, amely szöveg az 5. §. eredeti szövegétől eltér, Sándor Pál képviselő urnak beadott módosítása pedig az eredeti 5. §-hoz simul. En tehát gondolom, hogy ugy kell a kérdést felállitani, hogy Sándor Pál képviselő ur a pénzügyi bizottság módosításával szemben a törvényjavaslat eredeti szövegét az ő általa