Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-429
524 í2í). országos ülés 1912 ha egyéb jövedelmük nincs, akkor ezek létminimum, ezimén adómentesek lesznek. És ezen a téren én számadatokkal azért nem dolgozhatom, mert csak arra a következtetésre juthatok, hogy semmiféle adót nem fog fizetni az, aki ma 10 K-t fizetett, feltéve, hogy nincs más jövedelme. Számadatokkal szolgálhatok azonban a t. képviselő ur másik példájánál, a 60 K-ás embernél. Ezt épen itt Budapesten nagyon jól méltóztatott kiválasztani, mert épen az a 60 K-ás ember az utolsó, aki még a 10°/o-os általános jövedelmi pótadó alá esik. Ilyen mindenesetre nem nagyon sok van, és épen ezért nagyon hálás dolog a legszélsőbb határt kiválasztani, mert a legjobban tudjuk bebizonyítani vele azt, amit bebizonyítani akarunk. Ez az ember ma 66 K adót fizet. Ha megáll thézisem, amelyet felállitottam, nagyjában és egészében a törvények alapján nem mondhatok mást, mint hogy ezentúl 20%-kal kisebb lesz a kereseti adó és akkor még mindig annyi lesz, amennyit én várok, t. i. 30 millió. Akkor ennek az embernek a kereseti adója, ugyebár, 48 korona lesz. A 48 korona kereseti adó 3%-os tőkésítésének megfelel 1600 korona; 1600 koronának a jövedelmi adója 12 korona, az az ember tehát fog fizetni ezentúl 60 korona adót, most pedig fizetett 66 koronát. Mihelyt pedig ezt az alapot el méltóztatik fogadni, hogy a kereseti adó kisebb lesz, — mert kisebb kell hogy legyen, különben túllépnők a kontingenst — akkor el kell fogadni — mert ezek mind ki vannak számítva — azt a thézisemet is, amelyet a múltkor voltam bátor előadni, hogy mindazok, akik ezidöszerint 180 koronánál kisebb kereseti adót fizetnek, a jövőben kevesebb kereseti adót fognak fizetni. (TJgy van! ügy van!) De méltóztatott azután foglalkozni a minimális tételekkel, azoknak felemelésével, és a minimális tételek alapján azt igyekszik kiszámítani a t. képviselő ur, hogy horribilisen fog emelkedni a kereseti adó alapja. Bocsánatot kérek, két dolgot, amely az eddigi adótörvényekben nem volt benn, — az egyik nem is lehetett benn ebben a fogalmazásban, a másik benne lehetett volna, de nem volt benn — megint figyelmen kivül méltóztatott hagyni. Az egyik az, hogy az általános kereseti adóról szóló törvény 41. §-a, amidőn a minimális nyereségről beszél, a következőket mondja (olvassa.): »Az olyan vállalatoknál és foglalkozásoknál azonban, a melyekről a tárgyalás során kiderült, hogy minimális adóalapjuk a valódi tiszta jövedelmet meghaladja, a minimális adóalap a felére is leszállitható«, ami eddig nem volt benne a törvényben. Tehát a minimális tétel elvesztette azt a jelentőségét, amelylyel eddig birt; ez tulajdonképen igazán olyan segédeszközzé lett, amely csak a legvégsőbb szükségben használható. Hasonlókép el méltóztatik "czember 17-én, kedden. felejteni a 42. §-nak következő bekezdését: (olvassa): »A lakbér összegére csökkentőleg hat az a körülmény is, ha a fél által szolgáltatott adatok szerint más adónemek alá eső jövedelmei is vannak, melyek őt a nagyobb lakás tartására képesitik«. Tehát ggodalom, amelylyel általánosságban találkozunk, hogy erre a lakásra egyszerűen rá fogják húzni a minimális tételeket, nem áll. Két rendelkezése is van a törvénynek, amely rendelkezések alapján már a kivetőbizottság is túlteheti magát ezen. Az egyik az, ha a fél bebizonyítja, hogy a minimális kereset meghaladja az ő valódi keresetét; a másik, ha bebizonyítja, hogy azért van abban a helyzetben, hogy ilyen lakást tarthat, mert neki más adó alá eső jövedelmei is vannak. Nagyon aggályosan méltóztatik venni továbbá azt is és számadatokkal igazolni, hogyan jár most és mennyivel többet fizet az az adózó, aki nem vallja be a jövedelmét. Bocsánatot kérek, ez megint nagy tévedés, és igazán, ismételnem kell, bámulok rajta, mennyire nem méltóztatnak ismerni ezeket a törvényeket azok, akik ezeket igy bírálják meg. A kereseti adó alá eső közönségnek, ha nem akarja, jövedelmét egyáltalában nem kell bevallania, és ezért semmiféle büntetésben nem részesül, és az a bizonyos 5°/o és 25°/o egyáltalában nem vethető ki rá azon a czimen, hogy ő a keresetéből eredő jövedelmét be nem vallotta. Ez a büntetés t. i. akkor sújtja az adózót, ha vallomást nem ad, vagy ha kérdéseinkre nem felel, de a kereseti adó alá eső vallomásban nem azt kell bevallani, hogy üzletéből mennyi volt a jövedelme, hanem be kell vallania azokat az adatokat, hogy ő hány munkást foglalkoztat, hogy mennyi a lakbére, mennyi az üzletbére, de nem azt, hogy mennyi a jövedelme. Sándor Pál: Nem fog bevallani semmit! (Zaj és derültség.) Teleszky János pénziigyminister: Ezt tartozik bevallani . . . Kubinyi Géza: Eosszhiszemüség! Teleszky János pénziigyminister: Nem rosszhiszeműség . . . Sándor Pál: Fogalma sincs a dologról! Kubinyi Géza (közbeszól). Teleszky János pénziigyminister: Semmi oka sincs arra, hogy be ne vallja, mert ezek olyan pozitív adatok, amelyeket utóvégre megállapítani is lehet és csak az adókivetés költségeinek csökkentésére szolgál az, hogy ezeket nem a mi közegeink állapitják meg, hanem — amint igazán el lehet várni az adózóktól, hogy arról vallomást adjanak, ha felszólítják őket, hogy vallják be. Hogy mennyi a jövedelme, azt nem tartozik bevallani és ha nem vallja be, ezért büntetés nem jár. A jövedelmi adónál sem tartozik bevallani, mert ez a törvény oly messze megy a jövedelmi adó terén, hogy minden oly jövedelemnél, amely nem fix, hanem becslésen alapszik,