Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

i29. országos ülés 1912 deczember 11-én, kedden. 511 mint ahogy a pénzügyminister ur várja, ha le is lehet vonni azon három és fél százalékot. Ezek a társulatok tehát tényleg megértek arra, hogy adózás alá vonassanak, mert sok társulat részvényei igen erősen felszöktek és sokat nyertek azon az alapon, hogy jövedelmi adót nem kellett fizetniök. Áttérek beszédem legfontosabb tárgyára, a kereseti adóra. Azt mondják, hogy a kereseti adónál progresszivitás van. A progresszivitás abban mutatkozik, hogy 800 koronás létminimum van, 1000 koronáig fizetünk 1%-ot, 2000koronáig 2%-ot, azaz 200 koronával már 3%-ot. Hát nézzünk az életnek teljesen a szemébe ugy, amint magunk előtt látjuk. Hol létezik az az 1000 koronás kereset Magyarországon ? Hol találjuk mi a minimális tételek alapján ezt az 1000 koronás keresetet, amely után 1% adó fizetendő ? A legkülönösebb, hogy 800 koronáig nem kell fizetni semmit, de 800—1000 korona közt már 1%-ot kell fizetni. Ilyen nagy különbség van tehát a közt, ha valakinek van 800 korona létminimuma, vagy 1000 korona összjövedelme. Nem keresete, mert meglehet, hogy van valakinek 600 korona keresete, de a feleségének van egy objektuma, egy házikója, mely hoz valamit; tehát az összjövedelemnek kell lenni 1000 koronának, hogy 1%-ot fizessen és nem szabad elérni a 2000 koronát, mert akkor 2%-ot fizet. Én megpróbáltam ezt az adóalapot megkonstruálni, de nem ugy, mint önök gondolni fogják, a sokkal nagyobb alaptételek alapján, a minimális kereset megállapítása alapján, hanem konstruáltam a legalacsonyabban, ugy hogy a legkisebb perczentualitását vettem az irodahelyiségnek és a lakásbérnek. Hogy kijöhessen ez az 1000 korona jövedelem, felvehetek 250 korona lakbért és 500 korona boltbért. Azt hiszem, hogy ezek a legkisebb tételek és nem a legnagyobbak, mert itt ugy van, hogy az irodahelyiségnél 25—100%-ig mehet a bizottság, a lakásbérnél 1—8-szorosig, 67—250%-ig és 214%-tól 20%-ig. Én tehát felvettem 67-et és nem 250-et, 2'5%-ot és nem 20-at, tehát a minimumot. Ha a legkisebb tételeket veszem, akkor 1000 koronánál csak 250 korona lakbér és 560 korona boltbér j ön ki. Ha ezt megszorozom a legnagyobb alaptételekkel, akkor mit várhatunk ebből ? Ha a 2000 koronás jövedelmet vesszük, akkor azt látjuk, hogy 500 korona lakbér kell hozzá és 1520 korona boltbér a legminimálisabb tételek alapján. Azt mondhatják nekem erre, hogy bevallhatja, hogy mennyi a tiszta jövedelme, odaadhatja a éskusnak, tehát neki nem kell ezen az alapon kiszámítani. Erre nézve kijelentem, hogy mindaddig, mig ilyen büntetések vannak szabva arra, ki nem vall helyesen, amellett, hogy a hatóságnak kötelessége ezeket felvenni, mindaddig nem fog senki sem vallani, mert fél az üldözéstől. A publikumnak 99%-a ezen adó alapján nem fog bevallani, és vállalom a jövőre a felelősséget, hogy ez így lesz. Nem meri magát senki sem kitenni a becsukásnak s mindenki egyszerűen alá lesz vetve annak a ténynek, hegy milyen lakása és milyen boltbére van, és hogy hányszoros arányban fogják venni ezt a bért. Még másvalamit is involvál ez, amitől nekünk nagyon kell óvakodni. Én nem szeretek a kormánynak túlsók hatalmat a kezébe adni, mert jöhetnek olyan idők, mint amilyenek voltak a Bach-korszakban, mikor megkülönböztetést tettek gutgesinntek és nem gutgesinntek között. Emlékezzenek vissza, mikor Bach 1848—49 után 100 millió forinttal sújtotta a földbirtokosokat és különbséget tett a birtokosok közt, hogy kik gutgesinntek és kik nem, és megadóztatta a nem gutgesinnteket igen erősen és mentesítette azokat, akik gutgesinntek voltak. Ilyen nagy hatalmat adni a kormány kezébe, amikor nem tudom, hogy a jövőben milyen kormányok fognak következni, rettenetesen veszedelmes fegyver, mert hiszen egy olyan kormánynál még a bevallás sem használ, hiszen önök jól tudják, hogy ha egy kormány vagy egy hatóság kifogást akar keresni valakinél, mindig megtalálja. De én tovább megyek. Mint mondtam, a kontingens meg van állapítva, tehát a kereseti adó kevesebb nem lehet, mint 30,160.000 korona. Csakhogy a törvény előírja, hogy a kontingens minden évben két százalékkal gyarapodni fog. Ha a jövedelem a kontingensen alul marad, akkor joga van a kormánynak pótkivetést csinálni, csakhogy a törvény nem intézkedik egészen tisztán arról, vájjon a jövedelmi adó is nagyobb . . . Teleszky János pénzügyminister: Egész világos, hogy nem ! Sándor Pál : Mi a konzekvencziája ennek ? Az, hogy a következő években sem fogunk kevesebb kereseti adót fizetni, mint eddig. A pénzügyminister ur alludált az elsőosztályu kereseti adónál egy öt milliós bevételre, de mielőtt erre rátérnék, leszek bátor a minister urnak egy tévedésére rámutatni. A pénzügyminister ur, amikor a statisztika alapján öt milliót vett fel, ugy számolt, hogy — szószerint idézem — (olvassa) : »a jövőben általános kereseti adófizetésre kötelezett adónak körülbelül az elsőosztályu kereseti adók öt millió . . .« Teleszky János pénzügyminister: Egy és fél millió ! Sándor Pál : . . . tehát csak egy és fél millió, de a beszédben . . . Teleszky János pénzügyminister: ... Nem tudom, hogy hogy van lenyomva, de mondva ugy volt, hogy egy és fél millió. Sándor Pál .* . . . szóval csak egy és fél mülió lehet az az összeg, amelylyel gyarapodhat, nem pedig hét mülió. Én tudom, hogy az elmúlt évben a kereseti adóból 37 millió korona folyt be, de utalok arra, hogy 1909-ben csak 29 millió, vagyis ez a nagy összeg csak a virágzó közgazdasági évnek tudható be, továbbá annak, hogy a fiskus erősebben nehezedett rá az adófizetőkre. Azt azonban, ugy gondolom, maga a minister ur sem mondja, hogy az