Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

Í29. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. 507 még mindig okos volna részünkről, ka ezt a jóvátételt megvalósítanák, mert mindig férfias dolognak tartottam azt, kogy ha hibát követtem el, azt bevalljam. Ezzel a bevallással magamnak nem ártottam semmit; sőt ha a hiba bevallása az ország javára szolgál, még akkor is megteszem, ha ezzel ártanék magamnak. Ezek után legyen szabad voltaképeni beszédemhez hozzáfognom. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy két irányban fogok beszélni. Elsősorban, ha a t. képviselőház megengedi, kérői fogom lehetőleg az elhalasztást egy évre. Másodsorban pedig ki akarom itt emelni azokat a pontokat, amelyek igazolni fogják, hogy az uj törvény szerint az adó nincs kellően beosztva, hogy ez az adótörvény nincs kellően megalapozva — s ebben nem értek egyet Hegedüs Lóránt t. barátommal — hogy ez az adótörvény csak némiképen adóztatja meg a gazdag embereket, ennek a törvénynek nem szabad életbelépni, ez a törvény, amelynek életbeléptetését mi halasztottuk el, — és jó volt, hogy elhalasztottuk, — nem felel meg az ország érdekeinek. Sem apró hibák vannak benne, hanem vannak benne olyanok, amelyekkel azt életbeléptetni voltaképen nem volna szabad, hanem rövid novella utján meg kellene azt változtatni. Legyen szabad, nehogy beszédem későbbi folyamán elfelejtsem, halasztási indítványomat azonnal beadni. Halasztási indítványom következőleg szól. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa ): »Mintkogy a több, mint egy év óta húzódó gazdasági válság folytán az adófizető közönségnek, de különösen az iparos és kereskedő polgárságnak adózó ereje rendkívül meggyengült. minthogy a háborús előkészületek következtében ez a válság a végletekig fokozódott és nagyszámú exisztenczia tönkretételével fenyeget, minthogy a Balkánon folyó háború és az ennek nyomán járó moratórium a magyar iparnak nagy károsodásával járt, minthogy a külpolitikai bonyodalmak békés megoldása esetén is hosszú idő telik el, mig hazánk gazdasági élete a rendes kerékvágásba viszszazökken, minthogy az 1912. évi adónovella a sérelmeket csak részben orvosolta, sőt egyes intézkedéseivel még növelte is, minthogy a törvény végrehajtása még nyugodt időkben is nehezen volna lehetséges, mivel a végrehajtási utasitások igen későn tétettek közzé és a törvénynek nagyszámú homályos intézkedései tekintetében felvilágosítást alig nyújtanak : ennélfogva indítványozom, hogy az 1909. évi VII., VIII., IX., X., XI., XII. t.-cz., valamint az 1912. évi LIII. t.-czikk életbeléptetése 1914. január l-éig elhalasztassék. T. képviselőház ! Annak idején, mikor a koalíció az adójavaslatokat beterjesztette, furcsa időket éltünk. Akkor a koaliczió régi dicsfénye a nagyközönség előtt már tünedezőben volt. Akkor már belátta Magyarország lakossága, hogy a koaliczió, amely mindig Kossuth Lajos zászlaját vitte maga előtt, voltaképen nem tud máskép kormányozni, mint 67-es alapon. Akkor már belátta egész Magyarország közönsége, hogy itt változtatást kell eszközölni, mert az az alap, amelyen a koalíció áll, minden volt, csak erkölcsös alap nem. (Ugy van! Ugy van!) Azok, akik azelőtt rendes, egyszerű polgárok voltak és akik egyszerre kegyelmes urak lettek, azok az urak, akik maguk egész nyíltan mondták, hogy a »kijárásokban» és a külömböző »eljárásokban« meg lehet mindent tenni, akkor már érettek voltak a bukásra. Tudjuk, hogy az adójavaslatok a legveszélyesebb experimentumok közé tartoznak egy nagyobb párt kebelében is. A volt szabadelvüpárt pedig akkor kezdett első izban ébredezni, mert addig aludt. Addig a Társas Körben táplálták a reményt a jövőre nézve, de tulaj donképen nem tettek semmit. Ez volt az első lépés, hogy a volt szabadelvüpárt ismét meg mert mozdulni és merte követelni jussát a jövőre. Természetesen teljesen titokban, letagadva az egész mozgalmat. Magam is tagadtam magában a képviselőházban, hogy valami köze volna ehhez bármilyen politikai mozgalomnak. Azonban magam sem tudtam, hogy ennek a mozgalomnak lesz-e eredménye, igen vagy nem. Akkor voltaképen három egyéniség tűnt ki ebben a szervezésben. Az élén volt az elég időskorú, de lelkében mindig fiatal Hieronymi Károly, aki teljes lelkesedéssel csatlakozott a mozgalomhoz. Neki teljesen mindegy volt, elnök legyen-é vagy előadó, mindenre hajlandó volt, csakhogy ebből a dologból csináljunk valamit. A második volt, aki csendesen, de igen erélyesen működött anélkül, hogy csak a nevét is hallottuk volna: Láng Lajos, az a férfiú, aki csendben maga készítette elő a mai alakulást. A harmadik volt Hegedüs Lóránt, aki nagy hévvel állt ki a porondra. Mert az akkori felszólalások a házban hevesebbek voltak, neki is alkalma volt, hogy erősebb tenorban válaszoljon. En tehát az ő akkori szavait, amelyeket a javaslat ellen mondott, hogy »torzjavaslat«, »karikatura« stb. nem veszem oly komolyan. Az a 23 pont, melyre ő az imént hivatkozott, nem számit semmit, mert azt a 23 pontot akkor is ugy állitottuk fel, — valamint épigy felállítottuk a 900 koronás minimumot — hogy tudniillik mi az, amit mint legkevesebbet meg lehet kapni a koalicziótól. Mert mi tudtuk, hogy a koaliczió minden, csak nem liberális és mindenben a városi lakosság ellen indult, mert a városi lakosság volt a szabadelvűpárti kormányoknak mindig a legbiztosabb erőssége ugy, mint ma is a városi lakosság az, amely — amint ezt mindenki be fogja vallani — a munkapárt mellett a legerősebb küzdelmekben mindig kitartott és nem engedett semmit sem a munkapárt ellen végezni. Akkor is a javaslat ellenzői, a városi lakosság élén álltak. E mozgalomnak legemlékezetesebb stádiuma volt a Budapesten tartott értekezlet, amelyen résztvett Magyarország összes városainak képvise64*