Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

504 4-29. országos ülés 1912 nak a választói joghoz, olyan adóval fogjuk sújtani, amely eddig sohasem volt. Hogyan történt ez ? Ugy, hogy ezen ipari munkásoknak elsőosztályu kereseti adót kellett volna fizetniök; de megjelent 1899-ben Lukács László akkori pénzügyminister urnak rendelete, amely kimondotta, hogy ezen u. n. önmagukért szavatolókért ezután nem kell elsőosztályu kereseti adót fizetni. Miért mondotta ki ezt ? Azért, mert rájött arra, hogy a kivetett adónak 92 %-a nem folyt be, befolyt csak 8 %, és igy ezen adónak beszedése annyiba került, hogy tintában, kalamárisban és egyebekben több adatott ki, mint amennyit az adó hozott. Már pedig az adónak az a czélja, hogy elsősorban kifizesse magát. Nem átallom bevallani — bár a világ igen szereti a nagyképűséget — hogy az egész adómentes létminimum nem szocziálpolitika, hanem az, hogy az adót bizonyos fokon túl nem lehet kiaknázni. Az egyenes adóknak megvan a kiaknázható véghatáruk ott, ahol elérik amozgó népességet, amely népességre való kivetésük többe kerül, mint amennyit hoznak. (Élénk tetszés.) Ennélfogva az adómentes létminimumot konstruálni kell. Amint minden vasgyáros tudja, hogy 20%-osnál rosszabb vaskövet nem lehet felhasználni és amint minden szénbányász tudja, hogy nem nyithat olyan bányát, melyben 50 czentimétemél szűkebb a szénlerakodás : épugy minden fináncznak tudnia kell azt, hogy az egyenes adóknak megvan a kiaknázási véghatára és pedig ott, ahol az adó eléri az ipari munkásságnak mozgó népességét, mert az adókivetés itt többe kerül, mint a mennyit az adó hoz. Ha most egy rendes ipari munkás naponként megkeresvén legalább három koronát, 300 napra tehát 900 koronát, igy belejutna olyan adóba, amelyben eddig nem volt benne. Ez olyan kellemetlen volna, hogy a végrehajtás során ez lesz az első, amin segíteni kell. És erre nézve nyertük a pénzügyminister urnak azt az igen bölcs és megnyugtató kijelentését, hogy ha egy krajczárral több fog bejönni a szóban forgó egyenes adókból, mint amennyi eddig befolyt, ezt erre a czélra fogja fordítani és nem más czélokra. (Élénk helyeslés.) Ezzel szemben az, hogy a középfokozatok 20 koronával többet fognak-e fizetni vagy nem, mellékes. A fő az, hogy ezen alsóbb néposztályok ne izgattassanak fel és megmaradjanak keresetük teljes élvezetében. (Helyeslés.) Ezzel befejezem az adóreform körül csoportosult kontroverzia megvilágítását, és még csupán a legaktuálisabb kérdésre, nevezetesen az életbeléptetési határidő eltolására kell csak néhány szóval kitérnem. (Halljuk ! Halljuk !) Már az előbb voltam bátor mondani azt, hogy ha csak egy krajczárral is több jönne be ezekből az uj adókból, mint azokból a régi adókból, amelyeknek helyébe amazok lépnek, azt a pénzügyminister ur nem akarja más állami czélokra fordítani, hanem adópolitikai szocziális intézkedésre. Ezért itt az én szerény financzeszemmel abszolúte nem tudom megérteni a közönség körédeczember 17-én, kedden. ben elterjedt azon bődületes híreszteléseket, hogy hatvan millió koronával többet fog a pénzügyminister ur az uj adókból bevenni, mint az eddigiekből. Az én legjobb meggyőződésem szerint igen örülhet a pénzügyminister ur, ha azt az adójövedelmet, amit eddig kapott, meg fogja kapni. Ezt egy egyszerű számítás megmutatja. Itt van az uj jövedelmi adó, amelytől annyian félnek. Az uj jövedelmi adó hozna a pénzügyminister ur szerint 54 milliót, ebből azonban le kell számítani azt, amit a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, bankok, pénzintézetek és iparvállalatok fognak fizetni. Ez 12 milliót tesz ki, be kell tehát hozni 42 milliót. Tessék mindenkinek a plajbászt a kezébe venni. Az adókulcs 1600 koronától 2000 koronáig 1%. Ha felvesszük azt, hogy az átlagos kereset ma Magyarországon 2000 korona, már t. i. a tiszta kereset, levonva az adósságok kamatját és minden egyebet, — igy is igen magasra mentem — és ha ezt 1%-kal tőkésítem, ahhoz, hogy 42 millió korona bejöjjön, szükséges, hogy legalább 4200 milliót valljanak be a polgárok. Én nem hiszem, hogy ennyit fognak bevallani. De ha be is vallanak, akkor is csak ott leszünk, ahol most vagyunk, hogy az uj adók 30 millióval kevesebbet hoznak, mint eddig. Ez a pénzügyminister ur megállapítása. (Tetszés.) Ennek kapcsán rá akarok térni az elhalasztás kérdésére. (Halljuk/ Halljuk/) A pénzügyi bizottság nevében leszek bátor az 5. §-hoz formulát ajánlani, amely formulát méltóztatnak az újságokból ismerni, és amelynek tartalma az, hogy az adóreform 1914 január ] -ig el volna halasztva, kivéve, ha oly gazdasági viszonyok állnának be, hogy mindnyájan örülni fogunk, hogy az uj adót fizethetjük. Ez a formula lényeges tartalma. Most már az a kérdés, hogy ennek az elhalasztásnak mik voltak az inditó okai ? Kezdettől fogva, amikor a mozgalomhoz csatlakoztam én is, mások is, tisztán adótechnikai és rendkívüli mozzanatokra támaszkodott, hogy nem tartottuk az adóreformot most életbeléptethetőnek. Először is azért, mert az adókivető közegek egy részének katonai behívója van a zsebében, vagy legalább is felszólítás, hogy nemsokára készen kell lennie. Hogyan lehet kívánni attól az embertől, akinek katonai behívó van a zsebében, hogy a pénzügyminister 50 ezredik és 84 ezredik számú óriási végrehajtási utasítását megtanulja és tudja. Hiszen ez kizárt dolog. A másik rendkívüli dolog az, hogy az adótörvények végrehajtása elkésett. A pénzügyminister ur a jövedelmi adó végrehajtási utasítását csak november 12-én adta ki. És miért késett el ? (Felkiáltások : Az óbstrukczió miatt!) Azért, mert nem adhatta ki előbb, amíg az adónovella nem volt készen. Az pedig nem készülhetett el, mert másfél évig szavazott névszerint a t. ház. (Igaz ! Ugy van /) Ha a véderőreformot tavaly elfogadták volna, akkor elkészült volna az adóreform is, és a végrehajtási utasítás már tavaly vagy az idén korábban megjelenhetett volna. Boszorkányságot