Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

i29. országos ülés 1912 deczember 17-én, kedden. 50á vényeket ugy, amint az e törvényekben tervbe volt véve.« (Elénk derültség.) Ez volt azoknak az álláspontja, akik 1909-ben a mi ellenzésünk mellett megcsinálták a törvényeket, és akik ma, amint azt az újságokban olvassuk, a jelenlegi kormánynak tesznek szemrehányást, hogy ezen törvényeket életbe akarja léptetni. (Zajos tetszés.) Ez, t. ház, a tiszta igazság, és nem hiszem, hogy ez ellen bárki is állást foglalhatna. A kormány azonban nem késett, és igyekezett azon függőben maradt pontozatokra nézve is bennünket kielégíteni. (Ugy van f) így a nyár folyamán Teleszky pénzügyminister ur előterjesztett egy novellát, a most már 1912. évi LXIII. t.-czikket, amelyben a hat pontozatban foglalt kivánságok közül több mint négyet tökéletesen teljesített. Teljesítette az én régi, húszéves vágyamat, amelyet akkor folyton hangoztattam, hogy a kereseti adó ne lehessen több 3%-nál. Én t. i. azt állítottam, hogy ha a kormány azt akarja, hogy a polgárok adómorálhoz szokjanak, akkor az adómorál érvényesítését magának az államnak kell megkezdenie (Élénk helyeslés.) azzal, hogy alacsony adókulcsot állapit meg. (Élénk helyeslés.) Viszont a pénzügyminister ur kívánságára vállaltuk azt, hogy oda fogunk hatni, hogy ilyen adókulcs mellett tisztességes bevallások történjenek, mert mi — ebben megegyeztünk Sándor Pál t. képviselőtársammal — nem az adóeltagadóknak, hanem a tisztességes polgároknak akarunk szószólói lenni. (Élénk helyeslés és tetszés.) , A másik uj dolog, amely ezzel kapcsolatban létrejött, az volt, hogy mindazon véletlen böleseségek, amelyeket a múlt képviselőház bevett a törvénybe, kitöröltettek belőle, (Helyeslés.) és harmadszor belevitetett az a kereseti adókontingens, amelynek, ismétlem, Sándor Pál t. képviselőtársam volt a szószólója. (Helyeslés.) Ha tehát összegezem az 1908-tól 1912-ig elért eredményeket, azt mondhatom, hogy 23 pont közül 21 pont és még valami teljesült, amik pedig nem mentek teljesedésbe, azok olyan természetűek, hogy azokkal egészen nyugodtan várhatunk ezen adótörvények életbeléptetéséig. (Élénk helyeslés.) Ez egyszerű, tiszta és világos dolog; ennélfogva senki nekünk semmiféle következetlenséget szemünkre nem vethet. (Élénk helyeslés.) Azonban ez lévén a helyzet, ennek azután le kell vonni két konzekvencziáját. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik az, hogy azoknak, akik megcsinálták 1909-ben ezen törvényeket; azoknak, akik részben elrontották az 1909-es törvényeket; azoknak, akik 1910-ben tiltakoztak ezeknek minden elhalasztása és minden reformja ellen: ezeknek semmi okuk sincs ma félreverni a közvélemény előtt a harangokat és a jelenlegi kormányzatra hárítani a felelősséget. (Zajos helyeslés, tetszés és taps.) Másik következménye az, hogy azoknak, — és ez szól különösen Sándor Pál és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársaimnak — akik, amint igenis, hálás elismeréssel kell megemlítenem, kivették a részüket ezen munkából, be kell látniok, hogy kívánságaik legnagyobb része eléretett. (Ugy van ! Ugy van !) Mert hiszen szeretnék tudni még egy olyan politikai mozgalmat, amelyből kifolyólag 23 kívánság közül 21-et teljesítettek ! (Élénk helyeslés.) Annál is inkább áll ez, mert hiszen maga a pénzügyminister ur sem mondta azt, hogy ezzel a törvénynyel tökéletes alkotás jött létre; (Ugy van! Ugy van!) ellenkezőleg, ő világosan megmondta, hogy ő ezen javaslatokat nem terjesztette volna be, minthogy azonban már törvénynyé váltak, és részben végre is vannak hajtva, azoknak egy bizonyos időben való végrehajtását meg nem akadályozhatja. (Elénk helyeslés.) Hogy csakugyan ez volt a kormány szándéka, arra nézve nem szükséges mást elolvasnia a t. háznak, mint a nyári reformnovelláról szóló pénzügybizottsági jelentést, amely, ugy emlékszem, azzal kezdődik, hogy »ez az adóreformok első novellája.« Én akkor rögtön kifejtettem itt erről a katedráról, hogy ezt még igen sok novella fogja követni, mert rá fogunk jönni olyan dolgokra, amelyekből látni fogja a kormány azt, hogy a törvény egyes intézkedéseit igenis javítani kell. (Ugy van! Ugy van !) Szerintem tiz esztendő fog eltelni, mig egészen meg fog szikkadni, hogy ugy mondjam, a magyar társadalomban az az igen szövevényes proczeszszus, amelyet az adók elhelyezkedése kivan. (Ugy van ! Ugy van !) De legfontosabb ezek közül az, hogy mi egy dologtól féltjük különösen az adóreformot. Értem annak legellenszenvesebb részét, és erre nézve az egyetlen, aki eddig nekünk Ígéretet adott, hogy azt mérsékelni vagy mellőzni fogja, Teleszky pénzügyminister ur. (Elénk helyeslés.) Ö igen világosan meglátta azt, hogy ennek az 1909. évi reformnak legnagyobb baja a 800 K-ás létminimumban van, és ennélfogva kijelentette nekünk és kijelentette a városok küldötteinek azt, hogy minden fillért, amennyivel több folyna be az adóból, mint amennyi eddig befolyt, az adómentes létminimum felemelésére fog fordítani. (Elénk helyeslés.) Hogy mennyire igaza van a t. pénzügyminister urnak, és hogy ehhez képest a többi gravamenek igen kis jelentőségűek, erre nézve csak egy dologra kívánom a t. ház szíves figyelmét felhívni. Méltóztassék megengedni, hogy néhány perezre kitérjek reá, de bizonyos következményekkel járt a dolog, ennélfogva nem mellőzhetem el. (Halljuk! Halljuk !) A Wekerle-féle adóreform 600 koronás létminimumot akart adómentesiteni. Mi ezt kevésnek tartottuk és 900 koronát kértünk, — itt van a határozati javaslatunkban — mert Ausztriában 1200 koronáig senki sem fizet adót. Már most, a létminimum adómentessége azért fontos nálunk, mert ha így hajtatik végre a törvény, amint most van, akkor olyan rétegeket, amelyek eddig soha adót nem fizettek, az ipari munkásokat és általában azokat a rétegeket, amelyek legközelebb álla-