Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-429
500 429. országos ülés 1912 átruházási jogok és a ház egyéb határozatai tekintetében ez a javaslat ugyanazt tartalmazza, mint amit a t. ház a múlt betek folyamán megállapított. Van a javaslatnak azonkívül néhány kisebb jelentőségű újítása ; így többek között az eczetgyárosok kontingens ügye az ő kívánságuknak megfelelően rendeztetett, továbbá, hogy a horvát házközösségeken segítve legyen, többrendbeli adóhátralékuk és az állami segély visszafizetése elengedtetik nekik, végül a 12. §-ba foglaltatott a belügyi tárcza folyamán hozott azon határozata a háznak, amely szerint az országos betegápolási pótadó 10 százalékban állapittatik meg. De, t. ház, nem ezek a kérdések voltak azok, amelyek ugy a közvéleményt, mint a pénzügyi bizottságot érdekelték, hanem a javaslat 5. §-a az, amely az 1909-ben hozott uj adótörvények életbeléptetéséről szól. Arra kérem a t. házat, méltóztassék erre nézve különféle czimeken megadni nekem a szólásjogot. (Halljuk ! Halljuk !) Az igazat megvallva, igen sajátságos helyzetben vagyok, mert a jelen országgyűlésen harmadízben van már alkalmam erről a katedráról az adótörvényekről szólni. Első alkalommal, 1910-ben, igen fontos érvekkel igyekeztem azt bizonyítani, hogy az adókat el kell halasztani 1913-ig. A nyár folyamán a pénzügyminister ur javaslata alapján ezen adótörvények igen fontos, kardinális tételeit megváltoztattuk s azt hiszem szerénytelenség és elbizakodottság nélkül mondhatom, hogy akkorfelszólalásaim semmiféle érdeklődést nem kell tettek. (Élénk derültség.) Ellenben most, amikor csak arról van szó, hogy az adótörvények mikor léptessenek életbe, az egész közvélemény meg van mozgatva, különféle jelszavak bocsáttatnak világgá és sikerült végre a kérdést a személyi ügyek stádiumába tereim. Ez az a pont, amelyen a magyar közvéleményt az ügyek kezdik érdekelni. (Derültség.) Személyi kérdés kell a magyarnak ! (Élévk derül.cég. Felkiáltások: Igaz ! ögy van!) Aki megfigyeli a magyar közvéleményt, két csodálatos dolgot tapasztalhat. Az egyik, hogy a magyar közvélemény, ha személyi vagy pártos tusává változik valami, akkor képes minden iránt, még életbevágó kérdései iránt is érdeklődni, — máskép nem. (Ugy van! Elénk derültség.) A másik, amit tapasztalhat, az a csodálatos feledékenység, amely nálunk megvan, ugy hogy nálunk minden politikustól egy nagy tulajdonságot kivannak meg: az emlékezőtehetség fenomenális hiányát. (Élénk derültség és tetszés.) És miután éppen az emlékezőtehetség ezen fenomenális hiányát leszek bátor kissé kijavítani, arra kérem a t. házat, hogy engedje meg nekem e dolgok részletesebb kifejtését. Magam is némi szerény részt vettem az 1908. évi mozgalmakban, részt vettem több bizalmas tárgyaláson is és tudomására kell hoznom a t. háznak az ország érdekében is néhány olyan dolgot, amelyek ismerete a jelenlegi helyzet megítéléséhez szükséges. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Azért mondtam, hogy ez a kérdés deczernber 17-én, kedden. személyi jellegű, mert a hírlapokban és legutóbb a főváros közgyűlésén egyrészt az én csekély személyem és az én 1908-iki beszédeim, másrészt volt nagy ministerünknek, Hieronymi Károlynak állásfoglalása, azonkívül mindazon barátainknak állásfoglalása, akik ugyanezen okokból állást foglaltak a koaliczió ellen, sajátságos csúfondáros színben van feltüntetve, mintha azóta mi bármiben is megváltoztattuk volna nézeteinket. Ami a reám vonatkozó kérdést illeti, mondanivalóm igen rövid. Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam a főváros ülésén felolvasta, még pedig nem dicsérő czélzattal, 1908-ban a főváros termében mondott beszédemet az adóreformról. Erre nézve tisztelettel kijelentem, hogy, ha akár a Wekerlekormány, akár a mostani kormány, akár bármiféle kormány még egyszer ugyanazt az adójavaslatot terjesztené be, amelyről akkor volt szó, én ugyanazt a beszédet mondanám ellene. (Helyeslés.) De ha egy javaslat megváltozik, ha kívánságaink teljesülnek, akkor már nem mondhatom el ugyanazt a beszédemet, mert az ember nem papagály, hogy reggel is azt mondja : jó reggelt, délben is azt mondja : jó reggelt, este is azt mondja-: jó reggelt. (Helyeslés és élénk derültség.) Ezzel annál is inkább elintézettnek tartom a magam személyi ügyét, mert hivalkodás nélkül mondhatom,hogy ezen adópolitikai kérdésekre nézve kerek 20 esztendő óta ugyanezt az elvet vallom. Egy hajszálnyit sem engedtem ebből soha, semmiféle kormány alatt, amire egy klasszikus tanúm van: maga a pénzügyminister ur, akivel egy külföldi nagy városban ezelőtt 20 évvel ugyanazon adópolitikára nézve állapodtunk meg, amelyet jelenleg képviselni mindkettőnknek szerencsénk van. Ezzel a magam dolga el van intézve. De nincs elintézve az, hogy vájjon az adótörvény létrejöttének és átalakulásának mozzanatai milyen természetűek voltak. Nagyon sajnálom, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam nincs itt, ellenben itt van Sándor Pál t. képviselőtársam, akivel akkor együtt küzdtünk. Ugy neki, mint Vázsonyi t. képviselőtársamnak egész gazdasági, ipari, kereskedelmi osztály hálára van lekötve azért, mert amikor ő egyedül állt a parlamentben, akkor ő nekünk, akik kivül álltunk a parlamenten, igazságainkat képviselte. (Igaz ! ügy van !) Sándor Pál t. képviselőtársam, aki sok tekintetben egyet is értett akkor velem, de aki jelenleg némely pontban nincs velem egy véleményen, mindenesetre alkalmas arra, hogy szíveskedjék eUenőrizni, hogy adataim, amelyeket el fogok sorolni, megfelelnek-e a valóságnak. Mert ha nem felelnek meg a valóságnak, amit nem hiszek, akkor helytelen állásponton volnék, de ha adataim helyesek, amit hiszek, akkor tisztelettel kérem őt is, másokat is, hogy szíveskedjenek ugyanazon következtetésekre jutni, amelyekhez én beszédem végén, amely nincs messze, szintén el fogok érkezni. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt a Wekerle-féle reform megjelent volna,
