Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.
Ülésnapok - 1910-422
362 422. országos ülés 1912 hozandósága 80 vagy 100 év múlva lesz csak meg... Farkas Pál: Nem is tudjuk! Kállay Tamás:... és nem is tudjuk, mert hiszen azoknak fentartása nagy gondozást, munkát és kíméletet igényel, sőt lehet mondani, hogy csak az államnak, a kincstárnak tekintélye az, amely megóvja a tulajdonképeni erdőket az örökös bántalmazásoktól és zavaroktól. En arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, hogy ebben a kérdésben ne igen számítson a magánosokra, hanem igyekezzék azt teljesen az államhatalom kezébe venni. Mert hiszen ezen kopár területek, ne méltóztassék azt hinni, hogy sokáig birják igy ki, az örökös hó, zivatarok, esők, amelyek azokat érik, folyton fogyasztják a rajtuk levő termőtalajt, minek folytán napról-napra alkalmatlanabbá válik ugy a legeltetésre, mint az erdő fáinak nevelésére a rajtuk levő talaj, ugy hogy a rajtuk növekvő fa a beleütköző vihar erejével nem tud megküzdeni, mert gyökerei a kellő talajt nem tudják megtalálni. Tehát ezt a dolgot igen sürgősnek találom arra, hogy az államkincstár nagy erővel feküdjék ebbe bele. (Helyeslés.) T. ház! Egypár szót akarok még szólni a közbirtokosságok és községek erdeiről. Ujabb törvényünk rendelkezése folytán sok esetben a közbirtokosság erdeinek kezelését a kincstár vette kezébe. Itt valóságos anarchia van, mert hiszen nagy számban vannak községek, amelyekben körülbelül 40.000 holdnyi terület erdő, és 30 forintba kerül egy öl fa, és amely községeknek minden lakosa jogot formál ahhoz az erdőhöz, onnan viszi a fát, azt lopják, csalják, s ha az ember találkozik szekerekkel, látja, hogy hozzák a fát és az ellenőrzés teljesen lehetetlen. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a földmivelésügyi minister ur segítse elő a közbirtokosságok felosztását, de vagy gondoskodnia kell tökéletes felügyeletről, vagy erőről, amelylyel azt megvédelmezhetjük — mert igy csak elpocsékolódik és senkinek haszna nincs belőle — vagy ha feloszlanak a közbirtokosságok, akkor hasson oda, hogy ezek az erdőterületek olcsón megvehetők legyenek, és hogy az államkincstár azokat újra erdő czéljaira használja fel. (Helyeslés.) Mert ne méltóztassanak annak a hitnek felülni, hogy nincsenek legelők, pedig e czimen kérik az erdők kivágását és felosztását. Ez mind csalás és félrevezetés, mert nagyon sok legelő van, csak jobbá és termékenyebbé kell tenni, amik megvannak, s akkor minden igény ki volna elégítve. (Igaz! Ugy van!) A kopár területek befásítása a folyamszabályozás kérdésére nézve is fontos, amint azt a t. minister ur is emiitette. Mert ha a kiinduló pontoknál nem tudunk gátat vetni az árnak, ha nem tudunk már ott számolni annak erejével, nem tudjuk megcsinálni a folyó medrét, ha a felülről jövő zuhatag ár ellen védekezés deczember 9-én, hétfőn. nincs: ez nagy baj, mert nagyon helyesen mondta a t. minister ur, az idei keserves nyár és ősz megmutatta, hogy mire képes a romboló patak, amelynek akadálya abszolúte nincs. Még az erdőgondnokságokról kívánok néhány szót szólni. (Halljuk!) Az erdőgondnokságokhoz sok helyen 30—40 ezer hold terület tartozik, amelyekbe 800—1000—2000 holdnyi idegen erdőtestek esnek bele. Arra kérem a t. minister urat, szíveskedjék ezeknek mielőbbi megvételéről gondoskodni, annyival is inkább, mert e közbeeső területeken a felügyeletet meg kell kétszerezui, sőt háromszorozni, mivel a tulajdonos területén, marhák és mindenféle állatok járnak, lopják a fát s a kincstár emiatt sok kárt szenved. Azonkívül figyelmeztetem a t. minister urat, hogy egy-egy ilyen 30—40 ezer hold kiterjedésű erdőbirtok felett egyetlen erdőgondnok rendelkezik, annak kell mindent tudnia, ellátnia s azonkívül egész napi munkája nem egyéb, mint hivatalos akták elintézése, ugy hogy nekem többen panaszkodtak, hogy daczára a szép napidíjnak, amit kapnak, ha az erdőterületre kimennek, abszolúte nincs fizikai idejük ott széjjelnézni : ott laknak az erdő közepén, de nem érnek rá. Végül arra kérem a t. minister urat, hogy a felvidéki akczióra, melyről a t. minister ur a kirendeltségek czimén szól és amely ezen a czimen foglal helyet a költségvetésben, méltóztassék a következő szempontból is ügyet vetni. Tapasztaltam ugyanis Máramaros vidékén, hogy czól, amelyet el akarunk érni a kirendeltségi akczióval, t. i. azon segélyek, buzdítások, tanítások, oktatások czélja csak ugy lesz elérhető, hogyha a támogatás azoknak jut, akiknek szánva van. (Helyeslés.) Mert nincs értelme annak, hogy azt a kedvezményes tengerit 6 forint 50 krért odaadjuk annak a rusnyák embernek, amit az 7 forintért öt perez múlva megint elad, és ha 18 krajezárért veszi meg kilónként a lisztet másnap ugyanabból a tengeriből. Méltóztassék odahatni közegei révén, hogy ez az akczió oda érjen el jótékonyságával, ahová szánva van. (Helyeslés.) A kölségvetést a kormány és a t. minister ur iránt érzett bizalomból elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Ki következik? Gr. Draskovich János jegyző: Hantos Elemér! Hantos Elemér: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Nem volt szándékom felszólalni a földmivelési tárcza költségvetésénél, de a minister ur beszédének két része, a második rész és az utolsó kijelentése arra késztetnek, hogy néhány szóval gyenge visszhangot adjak beszédének. A t. minister ur beszédének legfontosabb, legaktuálisabb része kétségkívül az volt, amelylyel gazdasági politikánknak a külfölddel és különösen a Balkán-államokkal szemben való uj irányát jelezte. A földmivelésügyi minister ur sejtetni engedte, hogy az elzárkózásnak az a
